Skip to main content

Impresszum

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő szerkesztőségével az alábbi címeken lehet felvenni a kapcsolatot

Haraszti Miklós   1112 Kérő u. 20. 858-074
Kis János   1118 Kelenhegyi u. 23/a 658-217
Kőszeg Ferenc   1053 Felszabadulás tér 4. 183-178
Nagy Bálint   1029 Adyliget, Rézsű u. 49. 165-945
Petri György   1067 Eötvös u. 22. 112-550

Köszönetet mondunk azoknak az olvasóknak, akik a lapunk első számában közölt felhívásra hírrel, cikkel vagy dokumentummal jelentkeztek. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott írásokat folyamatosan közöljük – ami nem illik lapunk műfajához, azt átadjuk a Szamizdat-butiknak, önálló terjesztésre. Lapunkban – miként a sajtóban szokás – meg lehet jelenni névvel, álnévvel vagy név nélkül.

Gyászoljuk 










Jozef Czekarskit
Antoni Growarczykot
Andrzej Palkát
Zbigniew Wilket
Roman Zajacot
és a többi lengyelt,
akinek életét karhatalmi erőszak oltotta ki 1981. december 13-a után.[SZJ]





Együttérzünk családjukkal.
Szolidárisak vagyunk bajtársaikkal.


Megjelent: Beszélő szamizdat, 2. szám (1982. január), Évfolyam 1, Szám 6


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon