Nyomtatóbarát változat

(...) Képzeld el, a felszabadulás óta kommunista rádió ilyet még nem mondott. Hogyhogy melyik? Hát mennyi van, ne vicceljünk. Van a Kossuth. A Petőfi az zavaróállomás, hagyjad már. Az zavarja a fehér foltot. Hidd el nekem, itt hármat foghatsz. Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat! Ezt ne feledd el. Jól van. Így kezdte a híreket a Kossuth nagypénteken, emlékezz vissza. Kedves hallgatóink! A harangok Rómába mentek. Na, a szűzmáriáját! Már ezer éve odajárnak, aztán eddig miért nem mondta be a kommunista rádió? Mi mindent később tudunk meg? A durranás óta már mindent bemondanak. Van, amit két nappal előtte. Hátha megtörténik. Szóval képzeld, bemondta, hogy a harangok Rómába mentek. Anyósom az puff, mindjárt eldobta magát. Igaz, löktem is rajta, az igaz! Nehogy keményre essen, gondoljál bele. Azt mondja: Géza, ez a nyüves Kossuth rádió, hallod, mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Mama! Ha ébren van, ne álmodjon, az istenit neki! Nem elég a reumája, mama? Ez a hírek, nem a kívánságműsor, mama! Bemondták és kész! Hogy a harangok Rómába mentek, na, nyugalom, mama. Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. Hátha odaadja a perselyt. Mert tudod, most már az isten pénze nem elég. Most már annyira átmentünk koldusba, huhú, olyan vastag a bőr a pofánkon, te, hogy az valami. Hát emlékezzél arra a tévéműsorra, a Vitray-műsorra, az a Telehere, és ahogy nézem, egyre inkább mindenkinek tele lesz. Na most amelyikbe’ a pénzt fölajánlotta a múmia, emlékszel rá. Azt mondta: adok még majd hatvanezret, ha megmurdelek. Anyukám! Gyerünk, hát most kell a pénz! Később a Reagan is ad. Mondom, nyugalom, mama, bemondták, és kész: a harangok Rómába mentek. Nyugalom, nem köll idegeskedni, mama. A csillagok azok maradnak. Na, azért ennek jobban örülhetnél! Szóval, mondom, nyugalom, mama, bemondták, a harangok Rómába mentek. Amíg ilyet mondanak, addig nincs baj. A baj majd akkor lesz, ha azt mondják, hogy elvtársak, azért nincs mit enni, mert böjt van. Na de ilyet, ilyet nem mondanak, majd jövőre. (...)

• Beszélő évek – 1987