Skip to main content

Harminchetedik védőbeszéd

G. István László

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Eljutok hozzád a vízen, ha nem
üzen mást egy fáradt reveláció. Tartozom
hinni a csodákban. Mert hogy nincsenek,
hát hiszem. Ez most komolyabb, mint
amit a nyelv engedne látni. Mikor
a hullámok a talpam alatt, afféle járó
csúszda, iránytalan vezetnek. Istenem,
miféle kifacsart igyekezet – elérni,
mikor már ott vagy, elindulni, mikor
a megérkezés mindig korábbi, mint feléd
a tett. Képzeld hadüzenetnek, hogy indulok:
előbb azt hittem, olyan lesz, mint a jég,
recseg-ropog a víztábla, de rianástalan
tartok a sík felszínen, a felhők járása
ilyen, égen hasítanak át, a felvilágba.
Eljutok hozzád a vízen, alvilágomat
kötném hozzád, hiába.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2012. január–február–március, Évfolyam 17, Szám 1


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon