Kende Péter

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt barátaim!

Nem tudom, honnan veszi Takács Géza, hogy „’56-ról mindenki hazudik, nincs közöttünk senki, aki az igazat mondhatná”, s hogy „’56-tal nem lehet semmit sem kezdeni” (Beszélő, 1994. dec. 1.).

Abban persze igaza van, hogy ’56-ról ma is sokan hazudnak (habár másképp, mint azelőtt), sőt még abban is, hogy a mítoszok és az antimítoszok szintjén nehéz 1956-ról úgy beszélni, hogy ne legyen benne füllentés, elhallgatás, hamis általánosítás, lakkozás. No, de engedelmet, ez a világtörténelem minden eseményéről elmondható. Thermopülé sem egészen úgy esett meg, ahogyan ezt az ismert sírfelirat a spártaiaknak hírül vitte. A „történelmi igazság”, illetve az a relatív valami, aminek megértésére képesek vagyunk, végül is mindig a tizedigazságok ütköztetéséből hámozható ki.

Az a tény, hogy hősök és banditák 1956-ban egymást csapták be, s hogy a szélhámosok azóta még rájuk is licitálnak, nem kompromittálja ’56-ot mint történelmi eseményt, s még annak sem lehet akadálya, hogy igazságait – amelyek különböző szinteken ragadhatók meg, s nem is föltétlenül egyszínűek – a rájuk rakódott hazugságrétegek alól előkaparjuk. ’56 még akkor is integrális része a történelemnek – nemcsak a magyarnak –, ha „trottyos, szakadt, kivagyi, honját nem lelő nemzetünknek” (Takács G. szavai) csak amolyan büszkélkedni való cifra cégér. ’48-cal talán jobb a helyzet?

Az utókor kérkedései és hamisításai, még a legbődületesebbek sem változtatnak azon, hogy népforradalom és fegyveres felkelés igenis volt, hogy ez az esemény a benne részt vevők személyes motívumaitól szinte teljesen függetlenül sarkaiból mozdította ki a világhatalmi status quót, s hogy még harminchárom évvel leverése után is hatott, nem is annyira, mint mítosz és modell (ahogy hívei gondolták, például én magam is), hanem mint a szovjet birodalmi vezetés mindenkori helyzetértékelésébe belejátszó X-faktor. Tehát – nyugodtan hazudhatunk róla tovább.

Ami pedig a siratást illeti: hát hogyne sirathatná ’56-ot az, aki „a temetetlen holtakkal virraszt életfogytiglan”? S miért ne sirathatná az, „akit a hóhérok neveltek föl”, vagy „aki evett az áldozatok húsából”? Az emberi sors már csak ilyennek adatott.

(Párizs)

• Visszabeszélő