Terta

Nyomtatóbarát változat

Tóth Károly Antal a „Demokratikus Magyarországért” (Beszélő 21. sz.) című cikkében írja: – …elfeledtetve azt, hogy a demokrácia nem a szókimondás, hanem a beleszólás jogát jelenti.

Igaz szavak, elevenbe vágóak. A mi bűnünk, hogy ez megtörténhetett. A mi BŰNÜNK, hogy tiszta fogalmak összezavarodtak és átértékelődtek. A miénk, mert eltűrtük. A miénk, mert 32 évig menekült nemzedékem – tisztelet a kivételnek – a politika elől, amely elől többé már ki nem térhet. Most már nemcsak politikusok és egyéb hivatásos félrevezetők ismerik a jelent. A jelen ránk kényszerül. Egyre többen ismerik fel a ma is használt fogalmak eredeti jelentését. Ma már tudjuk, hogy az oly gyakorta hallott „áldozatvállalás” szó nem ránk kényszerített akaratot jelentő fogalom, hanem annak – mint nyelvtani értelmezése is mutatja – önként vállalt tartalma van.

Ugyane cikkben olvasható: „Az ország népe nem maga irányítja sorsát.” Nemhogy nem irányítja, de valós információja sincs e sorsról.

Az én nemzedékem, az átvert nemzedék, az 1940–1960 között születettek, akikből tövestől irtották ki a kamaszkor, az ifjúság gyönyörű hitét. Minket még arra az időre sem engedtek hinni, mint ugyanígy átvert apáinkat. Tőlünk még a félrevezetés energiáját is sajnálták. Az 5-10 évenként változó jogszabályok, a még gyorsabban változó és eltűnő eszmények, az ideálmentes társadalom üvölti a fülünkbe: Itt hülyének néznek egy egész országot!

Itt évekre előre felélték a még meg sem termelt értékeket, és most azok mutatnak vádoló ujjakkal másokra, akik a herdálás fáradságos munkáját végezték. Azt várjuk talán, hogy saját magukat felelősségre vonják, és kiporolják a saját feneküket?

Az én nemzedékem nem gondolkodik forradalom vagy ellenforradalom nyelvtani fogalmaiban, sőt még eseményeknek sem nevezi a múltat. Mi egyszerűen meguntuk a kontraszelekciót. A mi fogalmaink szerint az értelemnek lehet csak forradalma, az ellenforradalmat mindenkoron a BUTASÁG hajtja végre. Az én nemzedékemnek magas a vérnyomása és alacsony a reálbére. Csak a körzeti orvosok tudnák elmondani a munkahelyi neurózis és depresszió rombolásának eredményeit. Nem véletlen, hogy a 35-50 évesek halállistája igen gyorsan telítődik. Az én nemzedékem immár eljutott a „semmi sem számít” korába, és nem menekül az alkoholba, hanem egyszerűen öngyilkosságot követ el vele. Elpusztítja önmagát, mert élni nem engedik. Kételkedő nemzedékké váltunk. Nem hiszünk többé, és már ebben a nem hitben is kételkedünk. Nem hiszünk el talán még igaz dolgokat sem, pusztán azért, mert sajtóban olvastuk őket. A kételkedés állampolgári jogra emelése írott törvények nélkül is beteljesedett.

Újra érvényes Petőfi Sándor több mint 140 éves sora:

„még kér a nép...”

Félelmetesen érvényes.

Budapest, 1988. március 2.

• Témáinkhoz