Nagy Bálint

Nyomtatóbarát változat

A hazai és a külföldi építészszakma közötti kapcsolatok ritkák és esetlegesek, egyéni akciókra épülnek.

A kapcsolatteremtés egyik – a gyakorló építészek által nagyon támadott – módja az, amikor a hazánkban építeni kívánó külföldi megrendelő saját hazájából hoz tervezőt magának. A magam részéről tiszteletben tartom és támogatom a szabad tervezőválasztás jogát. Az eredmény ugyan meglehetősen vegyes, de az egyedi épületekhez importált külföldi kollégák művei jót tesznek a magyar építészetnek. Ezek a művek kulturáltság, felkészültség, műszaki tartalom, de legelső sorban felszabadultság tekintetében jó hatással lehetnek a hazai gyakorlatra. A Nationale Nederlanden Andrássy úti székháza, Erick van Egeraat holland építész műve, több nemzetközi publikációban az egyetlen magyarországi építészeti példa (Taschen’s World Architecture: New Forms, Architecture in the 1990s). De említhetném a Holland Nagykövetség épületét is a Füge utcában, melynek építésze Fred Dubbeling és Borostyánkői Mátyás.

A bel-budai Duna-part – a Bem József tértől az Ybl Miklós térig – méltatlanul kezelt, jobb sorsra érdemes, szomorú állapotban lévő útvonal. Északi végén a Külügyminisztérium felújított épülete elkeserítő képet mutat a hivatalépítészet hazai állásáról. Déli végén a lassanként teljesen rommá vált Ybl bazár. A Batthyány téri rendezésre kiírt 1995-ös tervpályázatból sem jött ki semmi.  Némileg szorongva várom, hogy mi sül ki a most épülő Park Plaza Hotelből, amelyet a Mérték Stúdió jegyez.

Ebben a környezetben épült egy meghatározó, de máig nem követett épület, a budapesti Francia Intézet. Építésze a francia Georges Maurios, aki sokat és nagy kedvvel pályázó, eredményes építész hazájában. A budapesti munka előképeinek – az életművéből rendelkezésünkre álló anyag alapján – a Mozart avenue-i apartmanház és a rue du Cambrai középiskola tekinthető.

Georges Maurios a minden idegenbe látogatótól elvárható, de sajnos kevesek által tanúsított visszafogottsággal látott munkához. Nem hangos, tiszteletben tartja a számára ismeretlen környezetet, de öntudatosan vállalja saját egyéniségét. A múlt év tavaszán Párizsban számtalan olyan épületet láttam, amely nem illeszkedne a budapesti környezethez, de Párizsban igazán jól érzi magát.

A sarokház mindig erősebb sorban álló társainál. A három utcára néző háromhomlokzatú ház még meghatározóbb. De ez a ház még ennél is többet vállalt. A Duna-parti térsorban újabb kis teret alakított ki, melyet az intézet gazdag programmal tölt meg.

Az épület fő építészeti attrakciói két átlóra szerveződnek. A Fő utca és az új kis tér átlójában egy hasítékból lépcsőház türemkedik ki. A rakpart–kis tér átlót (mely a Lánchídról élvezhető legjobban) a zömök, henger formájú konferenciaterem határozza meg. A ház homlokzatainak léptéke, ritmusa, perforáltsága jól illeszkedik a tágabb környezethez. A szomszédos épületekhez való csatlakozása példaszerű. Az alumínium nyílászárók és a hálós osztású zöld gránitburkolat a funkciónak megfelelő eleganciát sugároz. „Egy posztmodern utáni, dekonstrukció előtti épület” (Török András).

Az épület belső közösségi terei nagyvonalúak, tágasak, jól használják ki a megnyitás lehetőségét a háromfelé tájolt homlokzat és a tágas belső udvar felé. Az épület alaprajzilag és térben is több irányban átlátható. Ez az átláthatóság, a fények tobzódása néha nem használ a belé helyezett funkciónak. A kiállítóterem a sok tükröződés miatt céljának nem nagyon felel meg, ugyanez a tér hangulatos kávéháznak adhatna helyt.

A Francia Intézet épülete nem hibátlan alkotás. Lépcsőházának homlokzati megjelenése nekem sok, nem harmonizál az épület egészével, bár felfedezhető a szemben lévő épületből vett idézet. Fenntartásomat fokozza a nem használt bejáratok körüli elkerülhetetlen elkoszolódás.

A Francia Intézet épülete jót tett a hazai építészetnek, napi működése még fontosabb a budapesti művészeti, tudományos életben. A magyar építészet számára fontos az itt zajló építészeti előadások sokasága: Jean Nouvel, Jean Perrottet és Claude Parent nevét kell említenem meg. Február végi–március eleji exkluzív ajánlatuk Bernard Tschumi és Alain Fleiser lesz. Köszönet érte.

• Beszélő évek – 1991