Garai Viktor

Nyomtatóbarát változat

1. Engedélyezze, hogy október 22-én a 298-as parcellánál emlékünnepséget tarthassanak, és zárja le erre az időre a temetőt. 2. Adja át a bizottságnak a terület kezelői jogát, beleértve a területrendezésre szóló felhatalmazást. Az intézet vezetője ez utóbbi kérést az önkormányzat hatáskörébe tartozónak vélte. A fővárosi önkormányzat illetékesei azonban azt szeretnék, ha a 298-as parcella a többi nemzeti emlékhellyel együtt az idén ősszel megalakuló Nemzeti Kegyeleti Bizottság felügyelete alá kerülne. Az ünnepség megtartását Ladányi Jenő engedélyezte, de arra nem volt hajlandó, hogy a megemlékezés idejére az egész temetőt lezárassa.

Az ünnepségre kedden délután négy órakor került sor. A nemes vállalkozásra némi árnyat vetett az a feltételezés – melyet Ladányi úr sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudott –, hogy ezen a helyen nemcsak a Rákosi-éra áldozatai nyugszanak, hanem a népbíróság által elítélt háborús bűnösök, köztük Szálasi és Bárdossy is. Az ünnepség szervezésében jelentős szerepet vállaló Márton András szerint, aki 1956-ban a Zrínyi Katonai Akadémia parancsnoka volt, a háborús bűnösök maradványait már elszállították innen, és csak a legnagyobb rosszindulattal lehet azt feltételezni, hogy a megemlékezés a „Szálasi-féléknek” szól.

Az ünnepségen elhelyezte koszorúját többek közt a Magyarok Nemzeti Szövetsége, a Szittyakürt szerkesztősége, valamint a Hungária Szabadságharcos Mozgalom. A megemlékezés visszafogott volt, de azért elhangzott néhány különös mondat. Vajon mire gondolt a „diadalmas gyász”-ról elmélkedő Romhányi László, amikor beszédét így fejezte be: „Éljen a független magyar Magyarország!.” Vagy hogyan értelmezendő az a kijelentése, hogy az 1945-tól ’56-ig terjedő időszak a magyar történelem legszégyenteljesebb korszaka volt, beleértve az 1849-es megtorlást, az 1919-es vörösterrort és az 1944-es nyilasuralmat is. Kívánatos lenne azonban, hogy a 298-as parcella ne legyen a Jurta Színház körül szerveződő politikai csoportok külön kegyeleti terepévé, s az egész ország tisztelettel emlékezhessen – csakúgy, mint a 301-es parcellában nyugvókra – az itt eltemetett ártatlan áldozatokra!

• ’56