Fehér Dániel [Iványi Gábor]

Nyomtatóbarát változat

„...vala és nincs, noha van.”
(Jelenések kve 17:8)



Gyönyörűséggel forgatom a Kartográfiai Vállalat által 1987-ben kiadott, igényes kivitelű Nagy Világatlaszt. Csodálatos térképek, zászlók és címerek, a földrészek színes növény- és állatvilága, s végül a Föld országainak földrajzi adatai, valamint gazdasági és egyéb táblázatai bűvölik el az atlasz és a képzelet segítségével utazó világjárót.

Ha a 264. oldalra lapozunk „Legnagyobb vallások” címszó alatt megtudhatjuk, hogy a világ lakosságának 55 százaléka vallásos, szemben a 45 százaléknyi „Egyéb (törzsi vallást követő, nem vallásos és ateista)” kategóriával. Először mulattatott, hogy a táblázat összeállítói az ateistákat és nem vallásos embereket a primitív vallások követőivel egy címszó alá csokrozták. Ezután viszont az a gyanú ébredt bennem, hogy valami speciális számolási módszerrel jutottak egy előre megcélzott eredményre. Sorra vettem hát a Föld különböző országait. A következő meglepő felfedezést tettem. Minden nemzet ismertetésénél a „Pénznem” címszó alatt található a „Vallás”-ra vonatkozó információ. A „kommunista országok” esetében ezen a helyen azonban nincs adat. Eljátszadoztam a gondolattal, miszerint az érintett országokban a vallás nem fizetőeszköz, avagy nem kifizetődő dolog, stb. Eszerint a Szovjetunióban nincsenek ortodoxok, baptisták vagy mohamedánok. Lengyelországban bizonnyal sohasem hallottak katolikusokról. Magyarországról is régen eltűnt a katolikusok és protestánsok írmagja is. Ugyanez a helyzet Kínában vagy Kubában. Nem is lehet másképpen, hiszen a vallás fokozatosan elhal a kommunizmus építése során. E felfedezésemmel a hónom alatt ismét visszalapoztam, most már a 265. oldalon található „Népmozgalmi és egyéb népességadatok” összesítő táblázathoz, és számolni kezdtem. A következő államokat kellett ateistának vagy nem vallásosnak tekintenem: Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia, Szovjetunió, Kína, Koreai NDK, Mongólia és Kuba. Az említett országok lakossága meghaladja a másfélmilliárdot. Ha összeszedjük a különféle ázsiai, afrikai és óceániai „törzsi vallás”-t követőket és hozzáadjuk őket az előbbiekhez, ki is kerekedik a 45,25 százalékos „Egyéb” kategória.

Hátha hiányosak voltak a rendelkezésre álló adatok? – tettem fel a kérdést. Miután azonban megbizonyosodtam arról, hogy olyan aprócska államok, mint Bahrein, Kiribati, Liechtenstein, Monaco vagy Nauru (melyek lakossága nem éri el 1. az ötszázezret, 2. a százezret, 3-4. az ötvenezret, 5. a tízezret) is szolgálnak – gyakran százalékosan bontott – adatokkal, ezt a feltevést el kellett vetnem.

Feltűnt viszont még egy dolog. Olaszország, Spanyolország, Franciaország vagy Portugália bemutatásánál – e helyeken tudtommal elég jelentős taglétszámmal rendelkező kommunista párt található – nyoma sincs annak, hogy élnének az adott országban ateisták vagy vallástalan személyek. Ha vannak is, nyilván hiányzik belőlük az őszinte hitetlenség megvallásához szükséges tartás.

Hogy háborgó elmémet lecsillapítsam, kezembe vettem a „Tények könyve ’88” c. (Baló György és Lipovecz Iván által szerkesztett) kötetet. Míg a tartalomjegyzékben a „Vallások” címet kerestem, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne tegyek egy szerény összehasonlítást. A szerzők 13 teljes oldalt szánnak a vallások keletkezésének és mai helyzetének. Sportról viszont 163 oldalon olvashatunk.

De lássuk a kiadvány összesítését (a 239. oldalon). A nagy világvallások hívei a Föld lakosságának 91 százalékát teszik ki, az „Egyéb” (tehát törzsi valláshoz ragaszkodó, ateista és nem vallásos) kategóriában bolygónk lakosságának 9 százaléka található.

Ha már a kezemben volt a könyv, gondoltam, utánanézek a vallásos – nem vallásos – ateista – törzsi valláshoz tartozók hazai helyzetének. Kiderült, hogy mégis vannak vallásos emberek is hazánkban. Igaz, számukra legfeljebb lelkészeik vagy istentiszteleti helyeik számából lehet következtetni. Ha a 821. oldalon található táblázatot nézegetem, s arra gondolok, hogy az ún. népegyházakban egy lelkészre átlag 1000 hívő jut, akkor a katolikusok 3,5, a reformátusok 1,5 millióan, az evangélikusok kb. 400 000-en, vallásukat gyakorló izraeliták 15-20 000-en, ortodoxok 30 000-en, unitáriusok 10-12 000-en lehetnek. Más a helyzet a szabadegyházaknál. Becslésem szerint itt egyházközségekként átlagosan 100 lelket lehet számítani, így létszámuk 70-80 000-re tehető. Hogy egy-egy tagegyház (a SZET-en belül) mekkora lehet, nehéz meghatározni, mivel az adatok hiányosak. Nem tudjuk pl. hány lelkipásztora van az adventista egyháznak.

Bizony, nehéz a világ dolgairól pontos képet kapni.

• Állam és egyház