Újvárosi Viktor [Somogyi János]

Nyomtatóbarát változat

Jánosi Antalnak alighanem nagy szerencséje, hogy fia, és nem lánya született. (Mint közismert, Jánosi válóperében a feleség és anya – a vesztésre álló perben – az utolsó pillanatban azzal állt elő, hogy a fiuknak nem a férje az apja, és végül is a bíróság ezen a címen szakította el a gyermeket az apjától.)

Mások, mással, másként próbálkoznak.

Molnár Géza 64 éves nyugdíjas vádlottként áll a XVIII–XIX. ker. bíróság előtt.

A vád: erőszakos nemi közösülés.

A sértett a vádlott nevelt lánya. A vádirat szerint Molnár Géza 1980-ban megerőszakolta az akkor 6 (most 16) éves Viktóriát, a felesége előző házasságából származó gyermekét. A bűntettre – állítólag – akkor került sor, amikor az asszony éppen az első közös gyermeküket szülte a kórházban.

Nem akármilyen súlyú jogi és erkölcsi megítélés alá eső tehát a vád. Szinte halálos a bűn, amit Molnár Géza terhére rónak. A volt feleség és volt após 1988-ban tett feljelentése szerint az eseményre 1980-ban került sor.

Mi történt a 8 éves intervallumban? Nem érdektelen az események kronológiája.

Tehát:

1980 (a bűncselekmény éve): megszületett a házaspár első közös gyermeke, Virgínia, majd 1981-ben a második közös gyermek, Mónika.

1986 őszén a gyermekek anyja beadja a válókeresetet Molnár Géza ellen, és az előző házasságából született két, valamint a Molnár Gézától származó két gyermekével elköltözik a barátjához. (Meg kell jegyezni, hogy Molnár Géza 30 évvel idősebb ifjú nejénél.)

1988. március: a válóperben (egyben gyermekelhelyezési és lakáshasználati perben) jogerős ítélet született. A bíróság a házasságot felbontotta, a szülők házasságából származó két kislányt (a 8 éves Virgíniát és a 7 éves Mónikát) Molnár Géza apánál helyezte el! Ezt követően az apa kérte, követelte, hogy az anya engedje a két gyermekét hozzá (a 2,5 szobás lakásba) visszaköltözni. A volt feleség nem adta a gyerekeket. Molnár Géza végrehajtást helyezett kilátásba. Aggódott a gyermekeiért, hiszen a perben eljárt szakértő az anya élettársát a gyermeknevelésre alkalmatlannak minősítette. Folyt a huzavona.

És ekkor (1988. szeptember) Molnár Gézát beidézték a XVIII. kerületi rendőrkapitányságra. Ott közölték vele, hogy volt felesége és volt apósa feljelentése szerint 8 évvel azelőtt megerőszakolta az akkor 6 (most 16) éves nevelt lányát, Viktóriát.

Letartóztatták. Nyolc hónap után engedték csak ki, amikor a kerületi bíróság bizonyítékok hiányában felmentette a súlyos vád alól.

Az ügyészség azonban fellebbezett, és a Fővárosi Bíróság 1990. február 6-án a felmentést hatálytalanította, az ügyet újratárgyalásra a kerületi bíróságnak visszaadta. Kezdődik minden elölről, vagy inkább csak folytatódik.

Bűnös-e Molnár Géza?

Nem tudom, nem tudhatjuk.

De azt tudjuk, hogy a büntetőeljárás megindulása óta szóba sem jöhet a jogerős gyermekelhelyezési ítélet végrehajtása, a két gyermeknek az apához visszaköltöztetése (sőt még csak nem is találkozhat a kislányaival).

Azt is tudjuk, hogy a feljelentő volt após rendőr századosként ment nyugdíjba.

Azt csak kérdezzük (Könyves Kálmántól), hogy szerinte van-e okozati összefüggés a feljelentés időpontja, a volt após foglalkozása és a gyermekelhelyezési ítélet tartalma között. Kíváncsian várjuk K. Kálmán válaszát.

Budapest, 1990. március 1.

• Dosszié