Skip to main content

[Bevezető]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Mit csinál a kormány?
Ahelyett, hogy őrködnék, mélyen mélyen alszik
Fönn a haza tornyán.”




Petőfi Sándor: Fekete-piros dal (Pest, 1989. május)

A fenti rendhagyó költői kérdést tette fel a Beszélő szerkesztősége tavaly március 15-e alkalmából Petőfit idézve. Az idén ismét megkérdeztük: „mit csinál” a mostani, új kormány? A szokásos (immár nyolcadik) ünnepi Élő Beszélő esten neves újságírók, szerkesztők válaszoltak a Merlin Színházban: Betlen János, Dlusztus Imre, Elek István, Farkasházy Tivadar. Horváth Zoltán, Kosi Ilona, Szerető Szabolcs, Tamás Gáspár Miklós.



Hivatkozott cikkek

Mit csinál a kormány?

Kapcsolódó cikkek

Mit csinál a kormány?

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2003. április, Évfolyam 8, Szám 4


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon