Skip to main content

[Bevezető]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Márkus György „A szabadságról” című tanulmányának ősváltozata a Fehér Ferenc emlékének szentelt tudományos tanácskozáson hangzott el 1995 januárjában. Az előadás többfordulós levélváltás kiindulópontja lett a szerző és hajdani tanítványa, Kis János között. 1996 végén határozták el, hogy vitájukat a nyilvánosság előtt folytatják. Alább a vita alapjául szolgáló írás végleges változatát, a bírálatot, Márkus György válaszát és Kis János viszontválaszát közöljük. A kölcsönös hivatkozások a szövegben zárójelbe téve találhatók.

Az utalások kulcsa:

M-1 = Márkus György: A szabadságról
K-1 = Kis János: A szabadságról – Márkus Györggyel vitázva
M-2 = Márkus György: Illuziók és reáliák
K-2 = Kis János: Margináliák







Megjelent: Beszélő folyóirat, 8–9. szám, Évfolyam 2, Szám 8


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon