Lovas Márton

Nyomtatóbarát változat

Fiatal írónk szenvedélyesen, felháborodott hangon fejezte ki „Kesudió”-jában véleményét gazdasági életünk bizonyos jelenségeiről. Távol áll tőlem, hogy a közgazdászkodó szépírótól tudományos tárgyilagosságot igényeljek. Tessék csak eltúlozni a bajokat, így érdekes.

Nem is azért szólok hozzá cikkéhez, mert általában ellenezném a szubjektív írói hangvételt, a karikatúrát. De Bertha Bulcsu cikke jellemző példája annak, hogyan esik be egy politizáló író a gazdasági élet csapdáiba, és gyakran az igazsággal ellentétes szentenciákat harsog. Ez a bűnbeesés igen tanulságos – ha tanulunk belőle.

Legyen az író szenvedélyes, háborodjék fel a visszásságok láttán, de azért vigyázzon arra, hogy alapjában igazat írjon. Ez az, ami nem sikerült neki. (…)

„Ha megered az eső, beáznak a vonalak. A kétmilliós város telefon nélkül marad. Nem lehet orvost hívni, a mentőket vagy a tűzoltókat…”

Ha „megered az eső”, még lehet a fővárosban telefonálni. (Inkább az a bajunk, hogy túl sokat telefonálgatnak.) Igaz, egy-egy nagy felhőszakadás – ez nem gyakori – elönt pincéket és telefonkábeleket, de nem az egész kétmilliós várost, csak néhány utcát a sok százból, és a vonalakat, amelyek elromlottak, gyorsan kijavítják.

„A gabonatermelés negyedét kidobjuk, mert sok pékségben nem hajlandók megsütni a kenyeret… A proletárdiktatúra képtelen elérni, hogy a kenyeret megsüssék a pékek…”

Gabonatermésünk mostanában évi 12 millió tonna. Ebből egymillió tonnából sütnek kenyeret, a többi takarmány és export. Nem dobhatjuk ki a gabonatermés negyedét – hárommillió tonnát az egymillióból – rossz kenyér formájában. Aki ért hozzá, tudja, hogy nem lehet a lakosságot jól, bőségesen kenyérrel úgy ellátni, hogy ne keletkezzék néhány százalék eladhatatlan maradék. De ezt nem dobják ki, hanem takarmányként értékesítik.

Magyarország egyike azoknak az országoknak a világon, ahol jóízű kenyeret sütnek, és nagyon olcsón árusítják. Ez az igazság.

Miért varrja Bertha Bulcsu pont a proletárdiktatúra nyakába, hogy vannak hazánkban rossz pékek is? (…)

Élet és Irodalom, 1976. március 13.

• Beszélő évek – 1976