Skip to main content

Az RMDSZ Kongresszusához

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Drága Barátaink!

Az 1989. december 22-i romániai forradalom, amely egy magyar református lelkész védelmében indult útjára, a magyarság és a románság közös forradalma volt.

A forradalomból született nagy mozgalmak egyik legfontosabbika a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Ti vagytok a hivatottak arra, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség jogait megvédjétek, szemben a szélsőséges nacionalista uszítással. E törekvésetekben minden magyarországi párt támogat Benneteket. Támogat a Szabad Demokraták Szövetsége is, amelynek szabadelvű hitvallása a politika középpontjába helyezi a kisebbségek jogegyenlőségét, kollektív jogait és kulturális autonómiáját. Nehéz munkátokhoz kitartást, jókedvet, el nem csüggedő józanságot kíván a legnagyobb magyarországi ellenzéki párt, amelynek alapítói másfél évtizede politikai küzdelmeik szerves részének tekintik az erdélyi magyarság küzdelmeit, az a párt, amely a térségünkben kívánatos kiengesztelődést nem puszta frázisnak, hanem programja középponti elemének tekinti.

A régi barátság és szolidaritás szellemében aggódó szeretettel köszönt Benneteket

a Szabad Demokraták Szövetsége

Budapest, 1990. április 20.












Megjelent: Beszélő hetilap, 16. szám, Évfolyam 2, Szám 18


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon