Péterfy Gergely

Nyomtatóbarát változat

Ha vannak még boldog emberek, azok bizonyosan a Kopaszi-gáton élnek. Vesznek egy lakóhajót, stégre épített faházat, kicserélnek néhány berozsdált olajoshordót a padló alatt, és nagy ívben tojnak a világra. Hajójukat merő öniróniából Titanicnak nevezik. Hajnalban horgásznak, délben alszanak, barométert kocogtatnak délután, és este az Aranyhalba mennek.

Boldog hely a Kopaszi-gát, mert minden bűnét letudta. Akik régóta élnek ott, azt mondják, vannak éjszakák, amikor az Aranyhalból kapatosan hazafelé igyekvőt hegymagasan egymásra torlódott jégtáblák látványa állítja meg. Lehet, hogy csak azokat a betongleccsereket nagyítja fel ilyenkor valami csalafinta démon és az agyban dolgozó szesz, amelyek a betongyárba visszatérő keverőkocsik partra öntött maradék rakományából növekednek, de az is lehet, hogy a félsziget emlékszik épp vissza hajdanvolt zátonykorára, amikor 1838 telén, egy szokatlanul hideg éjszakán megakasztotta a jégtáblákat. A feltorlódott jég gátként állta a víz útját, és ennek eredménye még ma is látszik némely belvárosi ház falán, a gót betűs táblácskán. Nem tudom. De akárhogy is álljon a dolog, elvarázsolt, avagy elátkozott hely lett a Kopaszi-gát, területén gonoszul, avagy bájosan megállt az idő, és aki az Aranyhalban tölti a délutánt, az idő alatt bizonyosan nem öregszik, avagy megöregszik teljesen.

Csönd van. Csak a lengőteke suhan néha, és tompa csattanással találja telibe a korhadt bábukat. Sirályok keringenek odaát, a Csepel-sziget csúcsánál, vágóhídi hulladékra lesve. Még a vastag falú feleses pohár is tompán landol a kockás terítőn. Az rögtön látszik, hogy komoly emberek járnak ide, mert az asztalon eleve ott van (törhetetlen kávéspohárban) az erőspaprikakrém. Jó az pacalba, Jókai-bablevesbe, még a resztelt májra is. Talán egyedül a rántott velőhöz nem ajánlatos, bár ki tudja. A hatalmas BAEG hangszóróból, amellyel tornatermet volt szokás kihangosítani az úttörőavatást követő szoft iskoladiszkóhoz, bármelyik pillanatban megszólalhat egy Máté Péter-szám (te jó isten, milyen gyönyörűen tudott énekelni az a fiú, gyerekkoromban pedig hogy utáltam!), de Abbával is lehet számolni, esetenként Beach Boysszal. Kitömött baglyok és fácánok figyelik a falról a nosztalgiától elérzékenyült vendéget. A Ttom Peakset kellett volna itt forgatni, nem pedig a Megint tanút: rövid vizsgálódás után kiderül, hogy a fogas is apró rézbagoly, és talán az a hang is bagolyé, ami a kerthelyiséget övező nyárfákról hallatszik. És akkor már az sincs messze, amikor a második feles után meghallja az ember a szabad strandon hancúrozók önfeledt kacagását, akik kilencszáztízben, a deszkaszagú kabinokban húzták magukra a fodros fürdőruhát, és ha valamelyikük történetesen nyitott szemmel úszott a víz alatt, még nem látta azt a Wartburg-roncsot, ami kis híján letépte rólam az oxigénvezetéket, amikor a búvárvizsgán túl közel merészkedtem hozzá. Mielőtt azonban fojtogatóvá válna a tápanyaghiány, már meg is érkezett a bableves, nagy mélytányérban, sok füstölt hússal, kellemes fokhagymaszagot árasztva. Konzisztenciája pontosan megfelelő, még nem áll meg benne a kanál, de már mutat rá hajlamot. Nagyon tudom tisztelni azokat, akik még kenyeret is darabolnak a bablevesbe, de én inkább csak töröm hozzá. Svarc intellektuelek érkeznek kiöregedett matrózok társaságában, és a szomszéd asztalhoz telepednek Gadamerről és kávécsempészetről beszélgetni. Szkanderparti lesz az este vége, látom előre. A Déli összekötő hídon gyorsvonat kattog végig, csodálkozva mocorognak urnáikban a légiósok, akik az albertfalvai katonai temetőben pihennek néhány szegényes családi ház alatt. A bableves abszolválva, ilyenkor kell kinézni az ablakon: az öböl túlsó partján, az erőmű tövében gyerekek bújócskáznak a kiszolgált és ide halmozott géppuskafészkek között, amelyek mint torz kis elefántbébik kuporognak a gazban, résnyire húzott szemmel. Zöld Holstent rendelek, de ne legyen túl hideg. Szeretem, amikor azt válaszolják: megoldható. Egy másik asztalhoz nagy töltött sertésbordákat visznek, lehet, hogy mégsem velős pacalt kellett volna rendelnem másodiknak? Feloldhatatlan vendéglői paranoia, hogy mindig a szomszéd asztalhoz viszik a finomabb kaját. Hab nélkül kérem a sört, ez ma a második kívánságom az aranyhaltól, a harmadikon még gondolkozom. Talán majd azt, hogy ne kelljen visszamenni a töltés túloldalára, ne kelljen visszamenni a városba. Százezer forintot, hogy lakóhajót vegyek. Ellenségeimnek azonnali halált. Több hajat. Kevesebb hajat. Szerelmet, forró kemencét És egy picivel több velőt a pacal közé, ha kérhetném.

• Magyar tarka