Skip to main content

Aranyos Kákay Úr!

(Horváth Ágnes)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Olvastam cikkedet (Beszélő, 1997. január), amely Király István kísértetének visszatérése miatt aggódik – joggal. Mondandód igazolására Lőrinszky Ildikónak Flaubert és Don Quijote közös vonásait kutató írásából is idézel egy mondatot anélkül, hogy jeleznéd, mit is kifogásolsz benne. Minthogy a tanulmány témája érdekel, szerzőjét pedig ismerem, s tudom róla, hogy határozottan szemben áll az általad ostorozott szemléletmóddal, elolvastam a szóban forgó cikket. Megnyugodva tapasztaltam, hogy nyoma sincs benne semmiféle „királyizmusnak”, ezzel szemben több, figyelemre méltó megállapítása is van, nekem például a Don Quijote szerkezeti elemzése tetszett a legjobban.

A régi barátsággal


Hivatkozott cikkek

[Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]
Tisztelt Szerkesztőség!
Magyar barka

Megjelent: Beszélő folyóirat, 5. szám, Évfolyam 2, Szám 5


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon