(Magyar Pál)

Nyomtatóbarát változat

Berija bukása ügyében az első dátum pontosabban idézhető. 1952. június 27-én Moszkvában a Dekabristák című új operának nem a premierje, hanem a második előadása zajlott le, s azon volt jelen a teljes párt- és kormányprotokoll – Berija nélkül.

Mi ezt Budapesten nem kis izgalommal éltük meg.

A Magyar Nemzet szerkesztőségében június 29-én, hétfőn én voltam a soros „olvasó”, sajtóhibavadász. Veszélyes ténykedés: elnézett hibákért akkortájt számosan fizettek állásvesztéssel, sőt börtönnel is. A kultúrrovat oldalán jelentéktelennek tűnő híradás a Dekabristák második előadásáról, 2 hasábos kis cím, 26 sor, a végén a jól ismert protokoll – Berija nélkül.

Kézirat, MTI-anyag nem volt a kezemben.

Ha a nyomda véletlenül („az ellenség kezével”) kihagyta Berija nevét – másnap akár be se jöjjek. Ha viszont én toldom be a hiányzó nevet, s ezzel követek el hibát – az ábra ugyanaz.

Telefonon hívom a nyomdában a tördelést segítő Pethő Tibort. Alig akar odafigyelni a kultúranyagra, hiszen siet, a külpolitika két oldalát véglegesíti.

Kérlek, ellenőrizd: a moszkvai protokoll szó szerint egyezik-e az MTI-vel? (Mármint a szedett anyag.)

Berija nevét ki sem mondom… Ingerülten válaszol igent, nyilván még nem érti, hogy miről is lehet szó. Öt perc múlva sokat értő hangsúllyal hív vissza:

– Köszönöm, hogy szóltál! A protokoll stimmel!

Mi ketten akkor, éjfél felé már tudtuk, hogy Berija lebukott!

• Visszabeszélő