(Domány András)

Nyomtatóbarát változat

A legendák a jelek szerint annál makacsabbul élnek, minél kevésbé igazak. Még olyan komoly ember is áldozatul esik, mint Timothy Garton Ash történész-esszéíró, aki ezt mondta Bozóki Andrásnak (Beszélő, 1997. április, 7. oldal):

„A lengyel exkommunisták többek között azért kerülhettek újra hatalomra, mert a Mazowiecki-kormány nem kívánta vizsgálni a múltat, »vastag vonallal« kívánta elvágni egymástól a múltat és a jelent; az új demokrácia semmilyen kísérletet nem tett a kommunista múlt feltárására. Azt hiszem, ez hiba volt.”

Ezt Lengyelországban is sokan mondják, főleg azok a radikális jobboldaliak és keresztény-nemzeti lengyelség-teljesítményt vizsgálók, akiknek gondolkodásához Garton Ashnek semmi köze. Tadeusz Mazowiecki bizonyára jól megvan az én védelmem nélkül, mégis a történelmi tény kedvéért – a dolog érdemébe, hogy tudniillik mit kellett volna tenniük a lengyeleknek, bele nem menve – idézem a lengyel demokratikus változásokat elindító kormány vezetőjének 1989. augusztus 24-i, szejmbeli programbeszédéből a vonatkozó mondatot:

„Az általam alakított kormány nem visel felelősséget az örökségért, amelyet átvesz. Befolyást gyakorol azonban a körülményekre, amelyek között működnünk adatik. A múltat egy vastag vonallal határoljuk el. Csak azért leszünk felelősek, amit mi tettünk, hogy kimozdítsuk Lengyelországot a jelenlegi összeomlás állapotából.”

Ezt mondta Mazowiecki, nem mást és nem többet. Az önálló életre kelt „vastag vonalnak” tehát semmi köze nem volt a múlt bűneinek büntetlenül hagyásához. Az állítás különben nem is igaz: az első, még csak félig demokratikusan választott parlament különbizottsággal vizsgáltatta ki a korábbi rendszer politikai indíttatású bűncselekményeit, és ennek nyomán számos nyomozás, bírósági eljárás indult. Csakhogy a már lezárult vagy hat-hét év után is még folyó perek – valamint a szükségállapot 1981-es bevezetői ellen kezdeményezett parlamenti vádemelési procedúra – azt bizonyítják: a jogállam szigorú szabályai szerint, tisztességes eljárás keretében sok év után, megdönthetetlen bizonyítékok híján szinte lehetetlen elmarasztaló ítéleteket hozni, különösen a magasabb rangú felelősök ellen. És ezen az sem változtat, ha egy ellenzéki költőnő érettségiző fiának valószínű gyilkosai vagy a Wujek bányában sortüzet nyitott rohamrendőrök 16 év után esetleg börtönbe kerülnek.

• Visszabeszélő