Donáth Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Születését követően 55 évvel főnixként életre kelt az 1936/IX. törvénycikk, mely a hatósági orvosi szolgálatról rendelkezett. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvénytervezet beterjesztői nem hagytak kétséget afelől, hogy miként viszonyulnak a ’36-os törvénycikk hagyományához.

Az eredeti törvény forrásvidéke a Gömbös-éra. Ahhoz, hogy e „szűk szakmai” jellegű tc. keletkezését történelmi vonulatában lássuk, az alábbi tények ismerete szükséges. Gömbös 1935 szeptemberében Berlinben titkos egyezséget kötött Göringgel: két éven belül olyan rendszert honosít meg, amely minden tekintetben a Harmadik Birodalmat másolja. Az ellenzéki koalíció (konzervatív-liberálisok, szociáldemokraták, legitimisták) feje és vezérszónoka Bethlen István volt, aki emlékiratában Gömbösnek tulajdonítja, hogy ez idő tájt a politikai élet irányítása titkos társaságok (MOVE, E. K. SZ., Wolf-féle keresztény liga) kezébe jutott. Ezek működése végső soron előkészítette a nyilaskeresztes pártok színrelépését. Mindezt figyelembe véve meglepetésre tarthat számot a dr. Surján László által beterjesztett törvénytervezet és az 1936/IX. tc. összehasonlítása. A jelenlegi törvény a pénzeszközök és a hatáskör centralizációját tekintve meghaladja elődjét. Az 1936/IX. tc. szerint a tisztiorvos a főszolgabírónak és a megyei, városi polgármesternek a szakközege (2. §). Az illetmény és a dologi szükségletek terheit a város viseli, ugyanakkor a helyi közigazgatási bizottságnak fegyelmi jogköre van a tisztiorvos felett.

A most törvényerőre emelt tervezet elválasztja az önkormányzattól a területi közegészségügyi feladatot. Felvetődik a kérdés: miféle célokat szolgál az önkormányzati hatáskör csökkentése? Miért hierarchizálják még több szinttel az orvosi ellátás irányítását? Miért e sietség, miközben az eü. intézmények működését tulajdonjogi, finanszírozási kérdések szabályozatlansága bénítja meg? Miért nem előzte meg a parlamenti beterjesztést széles körű vita? A tervezet indoklása az önkormányzatok hatáskörének lokális jellegét állította szembe a népegészségügyi feladatok országos méreteivel. Az nyilvánvaló, hogy sem fertőzés, sem savas eső nem áll meg a kerület határán, mégis koncepcionális hiba, hogy nem építenek a helyi érdekeltség pótlólagos erőforrásaira. Ez a törvény szinte az összes egészségügyi terület feletti hatáskörrel bízza meg azt a tisztiorvosi hálózatot, mely a Köjál szakembereire épül, akiknek viszont ehhez sem képzettségük, sem gyakorlatuk nincs. A minisztériumon belül és kívül is az irányítás újabb szintjei épülnek be a hierarchiába, hiába deklarálja a kormány az ellenkezőjét: „merev, sokszintű hierarchia és a túlszabályozás …jelentősen rontja az ellátás hatékonyságát.”

Emögött az a rövid távú pártérdek húzódik, mely az önkormányzatokat panaszirodákká szeretné átalakítani. Ezért is volt oly sietős, ezért nem került előkészítése idején a nyilvánosság elé, ezért adja fel oly könnyen mind az irányítás, mind a pótlólagos területi erőforrások lehetőségeit.

• Vita