[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

E heti rejtvényünk szerzőjét (1879–1945) nem érdemes holmi hazátlan bitangok között keresni. Sőt: ősi református családból származó írója a magyar liberalizmus egyik legélesebb bírálója, s a magyar politikai gondolkodásban betöltött szerepe alapján bizony kevés szabadelvű honfiú forgathatja szívesen írásait. Annál fontosabb azonban az ő tanúságtétele: azok a „mélyikék”, akiket leír, sokszor rá hivatkozva vizsgálták: „ki milyen súlyú magyar, hány karátos keresztény, milyen megbízható ellenforradalmár, milyen lapokat olvas”. Szövegünk gyilkos humora, a szitkozódás nyelvi gazdagsága feltehetőleg abból a tehetetlenségérzésből táplálkozik, amellyel a szerző 1942-ben látja: kik azok, akik eszméiből politikai és nem politikai tőkét csináltak. Ő maga ugyanis vallotta: a magyartól idegen a tőkés szellemiség.

A mélymagyarhoz

„Mélyikém!

Egy kissé gúnyos, egy kissé fájdalmas mosolygás van az ajkamon, mikor annyi hasonló kísérletezés után megint episztolai viszonyba csusszanok veled. … Különben én már vagy huszonhárom éve ismerlek, Mélyikém. A neved néhányocskát változott, de te mindig ugyanaz vagy, akár húsz, akár negyven, akár ötven éve már, hogy a vén kaján speditőr: a gólya vállalta szállításodat. … Lássuk tehát elsősorban, Mélyikém: milyen típusokban jelentél meg az utolsó huszonhárom év alatt.

Először: vagy a tömeg. Az talán a legszomorúbb, de legbecsületesebb formád. Átlagműveltségű, átlagértelmű emberek. A világháborús összeomlás után húsz év alatt egymásra következő, különböző arcú ijesztések félreverték lelkük mélyén a magyarság harangját. Tényleges jó szándék és őszinte vágyakozás fogta el őket: hogy keressenek olyan környezetet, hol más magyarokkal összefogjanak, ahol tehetnek valamit a magyarságért. De hogy milyen az az összefogás, és hogy mit és hogyan tehetnének, arról fogalmuk sem volt, és fogalmuk sincs. Hiszen … ki nevelte őket effélére? Szegények örökölték apjuktól az általuk is ingyen kapott magyar szolidaritási programot: Ne politizáljatok.

Természetes, hogy az ilyen emberanyag aszerint meddő vagy termő, hasznos vagy kártékony a magyarságra, hogy milyen kezekbe kerülnek. Nosza: a kor ijedéseiből összeverődött szervezkedési lázban ezek elhelyezkedtek a különböző nagyon hazafias, roppant magyar alakulatokba, szervezetekbe, összebújásokba, egybejuhosodásokba. Néha mindenikbe. Meglátjuk, mi lesz a sorsuk.

Másodszor: vagy ütődött ember. … a válságos korok előhívják, előkergetik a bolondságot olyanokból is, kik békésebb korban rendes adófizetők, jó hivatalnokok, egészen normális látszatú emberek maradtak volna. … Ebből a műfajból az egyik leggyakoribb altípus: a Hungarus gradus superlativus furibundus. E lelkiforma számára a magyarság az epilepszia, az ámokfutás és egy állandó Zrínyi állandó kirohanásának sajátos vegyüléke. Magyarságának leghidegebb állapota is a Réaumur ezer foknál van nulla fölött. Az Etna és a Vezúv bágyadt viceházmesterek az ő nagysága mellett. Anyja rapszódia műfajban szülte, s valószínűleg valami részeg néger táncot járva végezte ezt a meggondolatlan műtétet. Ha hazafiast üvölt: a négy szélrózsához még négyet kér kölcsön, hogy a dübörgő frázisaival szétspriccelő nyálának pályát biztosítson. Mindig, minden tárgynál zrínyikirohan, de nem tesz száz aranyat a zsebeibe, s a fejibe sohasem tett semmit.

Egy másik altípus egészen sajátos terméke a sok vért ivott magyar bajnok. … Határozottan gyengeelméjű, és semmi morális érzéke nincs. De úgy gyengeelméjű, hogy elvégzi iskoláit, úgy-ahogy ellátja munkakörét, az is előfordul, hogy szakmája tárgyköréből ártatlan irodalmi munkásságot folytat, melyben igen tudományos képpel fedezi fel Amerikát, a puskaport és a könyvnyomtatást. Egészen sajátos az a lelki összetétel, mely egész magatartását, életüzletét meghatározza. Valahogy tudata mögött tudja, tudattalanul tudja, hogy gyengeelméjű, hogy mással a szellemi versenyt fel nem veheti, hogy igazi tudásra és alkotásra képtelen. De nagy érvényesülési mohóságával, makacsul tartó kitartásával oly belterjesen kineveli magát a boldogulás apró eszközeinek használatára, hogy eléri legalábbis azokat a sikereket, melyeket egy közepes átlagelme elérhet. És akkor tudattalan énjében ez az okoskodás megy végbe: lám, hány eszes ember felét sem érte el annak, amit én: és én, a hülye, embert tudtam magamból csinálni. – És ezért aztán egyaránt a leggyávábban alázatos és a legszemtelenebbül gőgös. Minden második percben szerényen hangsúlyozza, hogy ő csak egy kis pont, senki és semmi, s nagy hódolati szőnyegeket terít mindenki elé, akitől várhat valamit. De már a második percben előtör a megcsodált énje, s ilyen mondatokat pottyant el: Majd, ha miniszterelnök leszek… Ha majd átveszem a hatalmat…

De ezt a hatalmi és felsőbbségi érzést, gyengeelméjűségének folytonos, sejtelmes nyomása mellett, állandóan kell valaminek támogatnia. És ez adja meg ennek a vegyületnek a legsajátosabb elemét.

Elemista korában beteg, hiányos lelkére nagy hatással volt az, mikor tanulta, hogy az ősmagyarok hadviselése cselre alapult: megfutottak, maguk után csalták az ellenséget stb. … Mindehhez hozzájárul az, hogy látja: valahányszor életében valami veszélyt elkerült, vagy valamicske sikert elért, az színlelés, hazugság, csalás árán sikerült. Ebből keveredik aztán … a színlelés, hazugság folytonos, égető szüksége. Mégpedig elsősorban nem is az elérendő eredményekért. Hanem: mert állandó, minden perces bizonyságra van szüksége beteg öntudatának, hogy ő nem gyengeelméjű, hogy ő eszes. …

Harmadszor: vagy törtető. … Hát itt aztán a végtelenségig lehet altípusokról, válfajokról beszélni. Kezdve a kis félénken éhes igyekezőtől – aki a maga kis állását akarja kihazafiaskodni, kiszervezkedni – a teljesen lelkiismeretlen, amorális kalandorig, ki vad hajszában a vagyon, az érvényesülés, a valamilyen hatalom után habozás nélkül mindent és mindenkit feláldoz fertelmesre gerjedt étvágyainak. Ezek legfőbb feladata: a kapcsolatok, az összeköttetések kiépítése, s éjjel-nappal kapcsolódnak, összekötnek. … Ők mennek felajánlkozni a kimagasló politikusokhoz, kijelentve, hogy húszezer ember áll mögöttük, kiket bármikor szállíthatnak, ha nem is díjmentesen és bérmentve. Ők lézengenék már egy évvel a választások előtt a párthelyiségek körül… Természetesen ultraviola-szélsőséges jobboldaliak, nyakkendő és legszélső jobboldaliság nélkül ma rendes ember nem megy ki az utcára. De azért a díszletek mögött kapcsolatokat építenek ki a mérsékelt jobboldal, a mérsékelt baloldal és minden más felé. … Kálvin ősterebélyének vallja magát, de évente három napig elvonul Manrézába, és égő vágyat pisláncsol az örök Egyház felé. Ha pedig katolikus, ő csókol először kezet minden Budapestre érkező katolikus püspöknek. … Álláshalmozó, sunyi és piszkos összefogásban harácsolja a pénzt, de szociálisan vérzik a nép szenvedései fölött. …

Mélyikém: csak nagyjából, és csak a leggyakoribb típusaidat világítottam meg. Nem volt öröm tennem, amint nem volt öröm meglátnom őket. …”

???

• Ki beszél?