Skip to main content

A keretlegény álma

Mecseki Rita Eszter [Petőcz András]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A vezérrel álmodtam a minap,
görbe lábain jött felém, vele jött
szigorú tekintetű hadsegédje is.

Persze, figyelemre sem méltattak.

Köszöntem nekik többször is, nehogy
megharagudjanak rám, meg nehogy
tiszteletlennek tartsanak, de nem
fogadták üdvözlésemet.

Aztán a hadsegéd tenyerére emelte
vezérünket, aki szigorú szemekkel
körbetekintett.

Íme, a Birodalmad, mondta a hadsegéd,
majd rám mutatott: és nézd csak, itt van
a hadsereged is
, én meg kihúztam magam,
mert büszke voltam a hadsereg-címre.

Elmosolyintotta magát akkor az uralkodó,
és kezét üdvözlésképpen megemelte.

Nőtincs, 2002. április 6.
























Megjelent: Beszélő folyóirat, 7–8. szám, Évfolyam 7, Szám 7


  • Következő cikk:

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon