Skip to main content

A Beszélő szerkesztőségének

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő 1991. április 18-i számában a Szimat kutya rovatban rövid hír jelent meg arról, hogy Göncz Árpád elnök urat Dél-Koreából hazatérve nem üdvözölte a repülőtéren a Magyar Köztársaság párizsi nagykövete. Csupán a tény, de a pontosság kedvéért jegyezzük meg és közöljük, hogy dr. Szávai János nagykövet kinn volt a párizsi repülőtéren Göncz elnök úr köszöntésére, és fogadta az elnök urat átutazása idején. Egyébként az Önök közlése annyiban megfelel a valóságnak, hogy Göncz elnök úr köszöntésén valóban ott volt a nagykövetség egyik munkatársa is a nagykövet kíséretében.

A Magyar Köztársaság párizsi nagykövetsége




Megjelent: Beszélő hetilap, 18. szám, Évfolyam 3, Szám 18


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon