(Dr. Török Bálint)

Nyomtatóbarát változat

A legutóbbi ülésszakon dr. Király Ferenc a következőket mondotta: „Besétáltunk egy alkotmányos csapdába, amit egy kicsiny, erőszakos csoport állított nekünk. A mintegy 200 millió forintba kerülő népszavazás ennek a politikailag zajos, de a nép létszámához viszonyítva törpe képződménynek áll érdekében.”

Előre szerelném bocsátani, hogy miként magam számára megkövetelem azt a jogot, hogy saját véleményem lehessen, ugyanezt mástól sem tagadom meg. Persze egy képviselőtől meg lehet kívánni, hogy álláspontja objektív alapokon álljon, összhangban legyen az alkotmánnyal és a demokratikus elvekkel, tehát tisztelje a kisebbség, akár a „törpe” kisebbség véleményét is.

1987-ben szintén „zajos kisebbségnek” titulálták a nagymarosi építkezés ellen tüntetőket. Most sajnálja azt a 200 milliót, amibe egy népszavazás kerül, de a vízi erőmű milliárdjai nem izgatták. Nem beszélve arról, hogy a várható ökológiai károk sem mozdították meg orvosi lelkiismeretét. (Ha jól emlékszem – annak idején –, még a tévében is nyilatkozott egy hajó fedélzetéről, hogy helyesli az építkezés folytatását.) Pedig Nagymaros ügyében valóban egy „kicsiny, erőszakos csoport” sétáltatta csapdába – oh, nem az Országgyűlést, az eszébe sem jutott, hanem az egész országot.

Takarékos képviselőnk – nem akarván formálisan megsérteni a demokrácia szabályait – kijelentette, hogy az alkotmány csak a népszavazás kiírására kötelezi a parlamentet, az időpont kijelölésére nem (Magyar Nemzet, 1989. október 31).

Gratulálok, képviselő úr! Ez aztán politikai erkölcs: kétszázezer állampolgár aláírásával „kényszert” alkalmazni, de még 1989 októberében is úri/elvtársi fortéllyal próbálkozni! Megtalálta a kiskaput (más kérdés, hogy még 1985-ös képviselőtársai sem voltak hajlandók azon besétálni)! Reméljük, hogy az új Országgyűlésbe a parlamentnek sem a nagy kapuján, sem a kis kapuin nem sétálhatnak be ilyen képviselők.

Dr. Török Bálint, nem SZDSZ-tag

• Visszabeszélő