(Eric Weaver)

Nyomtatóbarát változat

Furcsa dolog: a retorika közel vihet minket a kis igazságokhoz, de egyben el is homályosíthatja a teljes valóságot. Miklósi Zoltán Fideszt elemző cikke a januári Beszélőben (Félévi bizonyítvány) tartalmaz egy különös állítást, miszerint a MIÉP-et valószínűleg hiba lenne szélsőségesnek nevezni csupán a Magyar Fórumban tett szélsőséges kijelentései alapján. Miklósi furfangos logikával jut erre a következtetésre: „A MIÉP gyakorlati politizálásából tökéletesen hiányzik minden szélsőséges-rendszerellenes mozgalom legjellegzetesebb vonása: az államellenesség.” (M. Z.)

Míg az olvasó sejtheti, hogy Miklósi úr mit óhajt elérni ezzel a logikai csavarral, felvetődik a kérdés, hogy a nácik, Mussolini fasisztái és Franco gárdistái vajon államellenesek voltak-e.

Miklósi gondolatmenete olyasféle alapokon nyugszik, miszerint „Bodri ugat, az eddig általam ismert kutyák nem ugattak. Bodri tehát nem kutya.”

Ha érvelésének itt vége szakadna, elsiklottam volna a passzus fölött. A szerző azonban ezzel fejezi be argumentumát: „Ha a szélsőjobboldali provokáció csak nehezen vehető komolyan, akkor a tiltakozás rutinszerű gyakorlattá változik.”

És itt van szegény Bodri elásva. Az 1998-as választások előtt a politikai elemzők azt az igen meglepő (bár reményteljes) megállapítást tették, hogy a magyar választók soha nem juttatnának be egy szélsőjobboldali pártot a parlamentbe. Hogy a MIÉP mégis bejutott, azt bizonyítja, hogy a magyarok más népeknél semmivel sem kevésbé fogékonyak a szélsőjobboldal veszélyeire.

Félő, hogy politikai elemzők most majd arról próbálnak meggyőzni minket, hogy a MIÉP, a Magyar Fórumban tett demagóg kijelentései ellenére, igazából nem is szélsőjobboldali párt – ezáltal feltámasztva az 1998 előtti illúziókat.

Ha egy párt – bármely párt – állandó jelleggel alig leplezett gyűlöletkampányt folytat egyes kisebbségi csoportok ellen, és nap mint nap azzal vádolja a többi demokratikus pártot, hogy elárulják a hazát, a szélsőjobboldalinak való minősítést aligha kerülheti el.

Miklósi Zoltánnak jogában áll úgy vélni, hogy a MIÉP szélsőségességét nem lehet elbírálni addig, amíg nincs elég hatalmuk a törvényhozásba beavatkozni. Remélem azonban, Magyarország más politikai elemzői nem követik ezt a fajta logikát.

Amíg egy párt nem kerül ténylegesen hatalomra, addig a szavaikat kell bármilyen elemzés alapjául használni. Ezért hadd idézzem: „És ismét eljutunk a nemzet- és fajfenntartás kérdéséhez.” (Fenyvessy Richárd – Magyar Fórum, 1999. február 4.)

• Visszabeszélő