KORPÁS ZOLTÁN
EGY SPANYOL ZSOLDOSVEZÉR LEVELEI A XVI. SZÁZAD KÖZEPÉN VÍVOTT MAGYARORSZÁGI HÁBORÚKRÓL.
Adalékok Bernardo de Aldana magyarországi tevékenységéhez (1548–1552)
[3-129.pp.] I. rész: [3-30.pp.]

In memoriam Szakály Ferenc

A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt Szakály Ferenc által 1986-ban kiadott Bernardo de Aldana magyarországi hadjárata [1548–1552] [1] című napló rendkívül értékes forrása Magyarország XVI. század közepi történetének. Jelen publikáció adalékokkal kíván szolgálni a spanyol zsoldos tiszt magyarországi tevékenységének reálisabb megítéléséhez. Az alább közlendő levelek, bár hiányosnak tűnnek, teljesen új megvilágításba helyezik a napló egyes részeit. A publikálandó forráscsoport sajnálatos módon csak 1549. április 4. és 1551. november 1. közötti eseményeket taglalja, majd egy másik, később publikálandó csoport pedig 1553. március 25. és szeptember 22. közötti, eddig ismeretlen történéseket mutatja be. Így nem rendelkezünk új adatokkal Aldana legkritikusabb tevékenységéről, a szegedi eseményekről, a lippai kapitányságáról és a vár feladásáról. Míg az első forrás csoport túlnyomórészt Aldana leveleit tartalmazza,[2] addig az 1553-as levelek kizárólag a vezetőjét vesztett spanyol tercio, azaz regiment[3] zendülésével és an[3.p.]nak következményeivel foglalkoznak. E levelek nem érintik Aldana fogságát és perét.

A naplóhoz képest miben mondanak újat ezek a levelek? Mennyiben igazolják a napló véleményét és állításait, eseményeit? E rövid bevezető tanulmányban e kérdésekre szeretnék választ adni, anélkül, hogy a részletek között elvesznék. A levelek elején található regeszták szervesen kiegészítik az itt szereplő gondolatokat. Egyes esetekben csak utalni fogok rájuk.

A legelső és talán legfontosabb megállapítás, hogy a napló — ahogy ezt Szakály Ferenc pontosan érzékelte — „bevallottan az… igaztalanul meghurcolt Aldana rehabilitálását” szolgálta.[4] A levelek tartalmukban, hangulatukban objektívebbek, azon oknál fogva, hogy az adott esemény termékei és nem egy későbbi — a főszereplő szempontjából tragikus — fordulat utáni visszatekintés késztette a megírásra. Ez a különbség érthetővé teszi, hogy a naplóban miért maradnak ki olyan momentumok, amelyek jelentősen befolyásolták az expedíció kimenetelét. A napló ismeretlen szerzője[5] igyekezett minden olyan eseményt elhallgatni, vagy más köntösbe bújtatni, ami rossz fényt vethetett volna Aldana reputációjára, ezáltal a nagy ellenfél, Castaldo által szorgalmazott elítélését alátámaszthatta volna.

Melyek ezek az események? Először is tekintsük át Niklas Graf zu Salm királyi főhadparancsnok[6] és Bernardo de Aldana viszonyát. A rangsor szerint az 1549-es felvidéki hadjárat kinevezett főparancsnoka Salm gróf volt.[7] Salm alárendelt vezérei: Horvátinovics Bertalan huszárkapitány, Reinprecht von Ebersdorf főhadpa[4.p.]rancsnok-helyettes,[8] Erasmus Teuffel főhadparancsnok-helyettes,[9] Bebek Ferenc gyalogos kapitány és Bernardo de Aldana tábormester (maestre de campo). E rangsor szerint Aldana feljebbvalói Salmon kívül Ebersdorf és Teuffel is. A levelek és a napló alapján mégis úgy tűnik, hogy Aldanának speciális helyzete volt az expedíciós seregben. A legértékesebb egység — az 1400 fős spanyol, félig feltöltött regiment — parancsnokaként nagyobb tekintélynek örvendett, mint Horvátinovics, a hajdúk parancsnoka, vagy Bebek Ferenc, akinek lojalitását I. Ferdinánd felé még bizonyítani kellett.[10] Aldana reputációját és rangját emelte még az is, hogy a vezető tisztek közül ő volt az egyetlen, aki értett — és nem is akármilyen szinten — a várostromhoz, az ostromlövegek elhelyezéséhez és a töretéshez, emellett hadmérnöki és várépítészi tudománya sem volt lebecsülendő.[11] Ezek a tények a hadjárat során Ebersdorf és Teuffel egyenrangú társává emelték, sőt, a várostromok idején a levelek tanúsága alapján úgy tűnik, hogy szabadkezet kapott az ostrom levezetésére is. Egy olyan mechanizmus alakulhatott ki, amely szerint a fővezérek a legfőbb teendőket és feladatokat megbeszélik és szétosztják az ostrom előtt, majd a töretés lebonyolítását és a roham megszervezését Aldanára bízzák. A tábornagy a roham sikeres végrehajtásának érdekében a spanyolokat alkalmazta főerőként, kiegészítve a hajdúkkal és más katonákkal. Ezt a mechanizmust és hierarchiát a legtisztábban Murány ostroma idején kelt levelekből lehet rekonstruálni, ahol például Salm gróf fel se ment a vár alá, hanem a hegy tövénél maradt a lovassággal, hogy biztosítsa az utánpótlást és az élelmet, valamint azzal a céllal, hogy az ostromlottakat elvágja a külvilágtól. Ez egyben azt is jelenti, hogy a várostrom megszervezését átengedte Aldanának, aki ezáltal a királyi sereg második emberévé lépett elő.

A naplóban Salm és Aldana viszonya felhőtlennek bizonyult. A valóság ennél jóval árnyaltabb. A két parancsnok együtt dolgozott a felvidéki hadjárat idején, majd újabb szorosabb együttműködést jelentett Szolnok felépítése, egészen Salm[5.p.] gróf haláláig.[12] A viszonyuk 1548 során feszültségekkel terhelt, sőt néhol ellenséges. Ez tükröződik Csábrág bevételét követő fosztogatás idején, ahol a spanyolok — ahogy kitűnik Aldana idevonatkozó leveleiből — mellőzve érzik magukat, mivel ők hullatták vérűket a várért és mégis a magyaroké és a németeké a zsákmány. Aldanát külön megsértette Salm akkor, amikor a foglyok őrzését rábízta, hogy a vártól távol tartsa, közben meg saját szolgálóit beküldte, akik értékekkel megrakodva jöttek vissza. Aldana szerint ezt az igazságtalanságot akarta a gróf kompenzálni, amikor Nyakazó Ferenc és Kincsi Mihály csábrági várnagyokat és váltságdíjukat átengedte neki.[13]

Nagyobb konfliktust eredményezett a halálesetet is okozó verekedés a spanyol és a magyar, német katonák között. Kirobbanásának oka a spanyolok részéről a csábrági fosztogatásból való kimaradás, illetve közvetlen előzménye 35–40 ló eltűnése, amivel a spanyolok — Aldana szerint bizonyíthatóan — a magyarokat vádolták és Salm pedig a török földről jött martalócokra próbálta áthárítani.[14] Salm cselekedete, hogy elengedte a lótolvajlással vádolt és letartóztatott katonáit, szintén növelte a spanyol vezető és katonái, illetve Salm szembenállását. Viszonyukról sokat árul, az a finom élcelődő hangvétel, amikor Aldana beszámol I. Ferdinándnak a spanyolok zsoldfizetés körüli anomáliák miatti lázadásáról. A katonák nem voltak hajlandó engedelmeskedni Salm erre felszólító levelének, csakis akkor, amikor a tábormesterük Murány alóli felderítéséből visszatért.[15]

 Aldana és a spanyol katonák többször is erélytelenséggel és a magyarok javára történő részrehajlással vádolták a grófot. Az előbbi vád alapja a csábrági fosztogatások és az abból fakadó nézeteltérés a különböző nemzetiségű katonák között. Ezt Murány ostrománál korrigálni próbálták, azzal, hogy a főtisztek igyekeztek elejét venni a vár feldúlásának és a katonák közötti civakodásnak.[16] A részrehajlás oka a[6.p.] spanyol tábornagy meglátása szerint az a tény, hogy Salmnak magyar felesége volt (Thurzó Elek lánya) és emiatt jobban kötődött a magyarokhoz. Aldana számára különösen fájó sérelem volt az, amikor Murány elestét követően a fogoly beosztott vezetők (Tárnok Ferenc várnagy, Basó Domonkos, Mátyás testvére) életét és vagyonát kérte a váltságdíj reményében, Salm megtagadva a kérés jogosságát, lefejeztette őket, Basó Mátyással egyetemben. Salm azzal védekezett — nem is alaptalanul —, hogy Basó ellenfele, Bebek Ferenc kívánta a halálukat és ezért tette meg. A büszke spanyolt ez a válasz még jobban felháborította, hiszen a gróf jobban figyelembe vette a kisegítő erőket vezető Bebek, mint a vállalkozás lelkének tekinthető spanyol katonák parancsnokának érdekeit. Nem nyugtatta e feszült viszony az se, ahogy a sikeres hadjáratot befejezve, a gróf Aldanát Muránynál hagyta a vár rendbetételére, anélkül — Aldana állítása szerint —, hogy elég szekeret és élelmet biztosított volna számára.[17]

Mindezektől függetlenül a spanyol a levelezésekben mindig is elismeri Salmot legfőbb főparancsnokaként, míg a naplóban azt a benyomást kelti a szerző, mintha egyenrangúak lettek volna. A két tiszt viszonya 1550 folyamán jóval inkább hasonlít a napló által sugallthoz, mint az eddig tárgyalt hadjárat során, 1549-ben.[18] Alda[7.p.]na leveleiben fel sem bukkan az a fajta harag és sértődöttség Salm irányába, mint korábban. Jó együttműködésük hátterében talán az lehetett, hogy Salm egyrészt Egerben tartózkodott és csak néha látogatta meg az Aldana által vezetett szolnoki építkezést, illetve Aldana regimentje ekkor már egy nagyobb volumenű vállalkozás része, ahol a haderő gerincét nem a spanyol katonák alkották, így a tábormester nem érezhette úgy, hogy nem ismerik el teljesítményét és valóságos rangját a hierarchiában. Aldana és Salm többször is érintkeztek a haditervek kidolgozása és az erdélyiekkel (elsősorban Varkoch Tamás bihari ispánnal és váradi főkapitánnyal.) történő tárgyalások során. Itt, úgy tűnik a levelek alapján, szintén feszültségmentes a fővezér és a beosztottja közötti viszony.[19]

A napló Salm haláláról [20] úgy emlékezik meg, mint egy pótolhatatlan veszteségről, ami magának Aldanának is nagy fájdalmat okoz, „valamennyi spanyol fájó szívvel gyászolta, hiszen … mindig is jól bánt velük…”[21] Ezzel összevetve a levelezésben már furcsának tűnő közönnyel említi meg Salm halálát. Az elhunyttal foglalkozó első pár sor után a levél jelentős részét a zsold kérdése és a szolnoki és egri vár ágyúkkal történő ellátása teszi ki. Bár a levél első mondatában utal arra, hogy a gróf halálának ügyében már írt a váci püspökkel, Agostino Sbardellattival, és Eras-mus Teuffellel egyetemben, tehát lehet, hogy abban a levélben fejtette ki a napló hangulatával kevésbé ellentétes véleményét Salmról. Mégis a levelek ismeretében úgy vélem, hogy a két tiszt viszonya messze nem volt annyira felhőtlen és barátságos, mint amit a napló sugalmaz.

Miért hallgatta ezt el a napló szerzője? Castaldo és Aldana viszonyában, Aldana elítélésének idején egyáltalán nem mindegy, hogy a mindenkori legfőbb hadparancsnok és a spanyol tábormester között milyen kapcsolat volt. Teljesen más benyomást kelt a közvéleményben[22] egy összeférhetetlen beosztott, mint egy meg nem értett katonai tehetség, akit rossz képességű vezére (Castaldo, akinek a rangja Salméval megegyező, és akit az elhunyt Salm helyére neveztek ki) féltékenységből és hatalomféltésből nem ismer el, sőt ellene tőr. Míg a kiváló képességű főhadparancsnok (Salm), aki ráadásul kitűnően kijön beosztottjával, — a napló sejtetése szerint — sok mindenben inkább Aldanára hallgat és ezzel éri el a sikereket.

A naplóban tendenciózusan kimaradt egy rendkívül komoly rész. Csábrág eleste (1549. június 4.) és Murány ostromának kezdete között (július 4-én érkezik[8.p.] Aldana két kompániával Murány alá és csatlakozik Horvátinovics már ott lévő csapataihoz) eltelt egy hónap. Maga a távolság, amely légvonalban 80–85 km, még a rossz útviszonyok sem ad választ erre az egy hónapos késlekedésre. Ez idő alatt olyan események történtek, amelyek alkalmat adnak, hogy Aldanát rendkívül erélytelen vezetőként tüntethessék fel. A levelezésből kiderül, hogy május vége felé az árak a korábban megállapítottakhoz képest megugrottak és a zsold hirtelenjében kevés lett ahhoz, hogy a katonák el tudják magukat látni. Emellett szigorú parancs volt érvényben, hogy a spanyol zsoldosoknak tilos fosztogatniuk és megsarcolniuk a környéket.[23] Csábrág ostrománál, ahogy már erről szó volt, a spanyolok kimaradtak a zsákmányolásból.

E körülmények kétfajta feszültséget teremtettek: a már említett gyűlölködés a spanyolok és a sereg magyar és német egységei között, ami június 19-én tettlegességig, sőt halálesetig is fajult. Ennek hátterében nem csak a hispán zsoldosok „anyagi vesztesége” játszott szerepet, hanem az is, hogy a fosztogatást tiltó parancs nem volt betartható a huszárok és a hajdúk között, ez által még jobban hergelték az áremelkedés és a zsoldfizetés késése miatt amúgy is elégedetlen katonákat.[24]

A másik pedig Aldana és legénysége között, ami rövid idő alatt, június 24-én éjjel és július 4-én két lázadásban is megnyilvánult.[25] Az elégedetlenség a zsoldosok megélhetési és ellátási problémáik miatt tört ki[26] Az árdrágulás, a zsold késése[27] mellett csak olaj volt a tűzre a más nemzetiségű katonákkal való konfliktus, illetve a „megszokott” zsoldos lét, azaz a fosztogatás tiltása. Aldana még Rajkában 1200 fős terciójának egyik kapitányát, Luís de Ordonezt elküldte, hogy toborozzon még egy kompániát. A 200 fő Szitnyánál csatlakozott a velük 1400 főre duzzadt regimenthez. A spanyolokat 7, egyenként 200 fős kompániákba osztották szét. A frissen jött egység ellátására Aldana a többi katonától fél havi zsoldot kért, azzal az ígérettel, hogy ezt később megkapják. Mégis július 4-én, amikor a májusi és júniusi járandóságukat fizették ki, a zsoldosok egy része követelte a megígért félhavi zsoldot, majd nem akarták felvenni a kéthavit se és ellátásuk érdekében kérték a foszto[9.p.]gatás engedélyezését.[28] Aldana a levelek alapján úgy tűnik, hogy határozottan csillapította le a kedélyeket: kompromisszumot kötött, hogy a félhavi zsoldot a lehető leghamarabb kifizetik, és a fosztogatóknak még súlyosabb büntetést helyezte kilátásba.[29]

Aldana jelentése[30] — miszerint, ha tehette volna, a lázadásokról nem számolt volna be I. Ferdinándnak, csak az késztette erre, hogy nehogy valaki az ő álláspontjával ellentmondóan egyoldalúan tájékoztasson —, arra utal, hogy komoly presztízsveszteségnek tekintették a lázadást és később biztosan rossz fényt vetett volna a tábornagyra egy olyan műben, amely a rehabilitását tűzte ki célul. A tábornagy elleni vádak között szerepel az erélytelensége.[31] Ezt ebben az esetben árnyalnunk kell: Aldana valóban alkalmatlannak és erélytelennek tűnt egy több fajta egységből álló mezei sereg irányítására, mint ahogy ez Szegednél be is bizonyosodott. Tehát ebben az értelemben igenis elfogadható a gyengekezűség vádja. Hasonló módon Lippánál a tábormester egy több nációból álló és eltérő fegyvernemekhez tartozó védősereg élén állt egy idegen környezetben, egy gyengén és hiányosan megerősített várban.[32] Itt már nehezebb erélytelenséggel vádolni, hiszen a körülmények önmagukban már lehetetlen helyzetbe hozták a vár idegen parancsnokát. Az a gyorsaság viszont, ahogy 1549 júniusában zendülő katonái által teremtett veszélyes helyzetet megoldotta, teljesen ellentmond a határozatlan személy képének. Talán akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha úgy vélekedünk, hogy Aldana kiválóan alkalmas volt egy spanyol gyalogos regiment (max. 3000 fő) irányítására, a tüzértiszti feladatok ellátására, de kicsúszott a lába alól a talaj és bizonytalanná vált akkor, amikor több, eltérő harcmodorú egységeket kellett volna irányítania egy számára ismeretlen, akár ellenséges környezetben és egy ismeretlen pozícióban (mezei seregek fővezére, várkapitány).[10.p.]

A spanyol egyéni tragédiája pont abban rejlik, hogy becsvágyában több akart lenni, mint amire képességei predesztinálták volna. A levelezésben választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy Aldana miért törtetett minden áron valamilyen magasabb poszt megszerzésére? Miért került konfliktusba Losonczyval és Castaldoval? Még 1549. április 15-én és 27-én kelt leveleiben a tábormester I. Ferdinánd közbenjárását kérte, hogy V. Károly császárnál valami kegyet és birtokot eszközöljön ki, mert, ahogy írja: „a császár összes tábormestere jelenleg az Alcántara, Santiago, vagy Calatrava lovagrend ruháját viseli… és [szeretném  — K. Z.] hogy ugyanezt a tekintélyt élvezzem én is…”.[33] Arról nem rendelkezünk információval, hogy bárki bármit tett volna e kegy megszerzésének érdekében, de miután Aldana 1551 folyamán többször is a partiumi részen akart különböző rangra szert tenni, (temesi ispánság, gyulai kapitányság, lippai kapitányság) valószínűsítik azt, hogy az áhított lovagi rang irányába semmilyen lépés nem történt. Bár Aldana rendelkezett a 100.000 maravedit jövedelmező spanyolországi sedellai birtokkal, de ez úgy tűnik, nem elégítette ki vagyonszerzési törekvéseit, ami végül is a lippai kapitányi poszt elfogadásához és ezzel pedig bukásához vezetett.[34]

Aldana magyarországi tevékenységének jelentős állomása volt Szolnok elfoglalása és megerősítése.[35] A napló olvasata egy olyan képet tár elénk, mintha az új várat spanyolok építették kapitányuk vezetése alatt. Szakály az előszóban ezt erősen megkérdőjelezte, felhívva a figyelmet arra, hogy „felépítése jelentősebb vállalkozás volt annál, semhogy Aldana hevenyészett tervei nyomán kapta meg végleges formáját.”[36] Megítélésem szerint a tábormester szerepe a munkálatokban mégis jelentősebb annál, ahogy eddigi ismereteink alapján véljük. A szolnoki vár[11.p.] kapitánya ekkor Zay Ferenc és Balassa János volt.[37] A levelek ismeretében részben igazoltnak vélem mégis, hogy Aldana szerepe a várépítésben — ha nem is olyan túlzóan, mint ahogy a napló állítja — kiemelkedően fontos lehetett. Egyes adatok arra mutatnak, hogy egészen az építészmesterek megérkezéséig (1550. szeptember közepétől mintegy két hónapon keresztül) az erődítés felelőse a spanyol tábormester volt. Ezt több adat is alátámasztja. Egyrészt az építészmesterek csak azután jutottak el Szolnokra, amikor már Aldana, Salm utasítására, 1550. november közepén visszament Egerbe.[38] Egészen addig hivatalos építészt nem ismerünk, aki a váron dolgozott volna. Marosi Endre adatai szerint az erődítés élén 1550–51 folyamán a vezető építészmester, Giovanni Maria de Specia Casa állt. Valószínűsíthető, hogy a naplóban említett építészek de Specia Casa és csapata volt.[39] Alátámasztja a fenti kijelentést az is, hogy Aldana kiváló tüzérkapitányként értett a várépítészethez, illetve várostromhoz,[40] valamint a spanyol ebben a periódusban (1550 ősze és decembere) írt levelei is, amelyekben szakmai részletességgel és hozzáértéssel számol be az uralkodónak az építkezés stádiumairól.[41] Ellenpróbaként megerősíthetik az állításomat a főhadparancsnok, Salm gróf levelei is, aki többször is meglátogatja az épülő szolnoki várat és véleményt nyilvánít Aldana építészeti terveiről:[42] Az ezekből a napokból származó leveleiben (szept. 17, szept. 21.) csak felületesen annyit közöl, hogy az építkezés halad. Részleteket nem tud és nem is tudhat, mivel nem ez az ő feladata, se a szakmája.[43] Természetesen a fentiekkel nem azt állítom, hogy a vár megerősítése a spanyolok kizárólagos tevékenységének köszönhető — ahogy ez a naplóban szerepel —, hanem majdnem egy évig elhúzódó munkálatokról van szó, ahol spanyolok mellett cseh mesterek és magyar jobbágyok is dolgoz[12.p.]tak.[44] Aldana szolnoki tevékenységének jelentőségét akkor tudjuk igazán megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy 1550 őszén a királyi hadvezetés feladata az volt, hogy a tél beállta előtt a várat sürgősen ideiglenes, de védhető állapotba hozzák. Ezt a mezei seregek fedezete alatt a várban lévők sikeresen teljesítették. Az alaposabb, kevésbé hevenyészett munkálatok az elismert szakember, Specia Casa megérkezésével kezdődtek és 1551. folyamán fejeződtek be. A szolnoki vár felépítésnek időtartalmával kapocslatos eltérő vélemények hátterét pont az ábrázolt kettőség adja: az őszi építési periódus november közepéig tartott Aldana irányítása alatt, amely hevenyészett, de védhető állapotot eredményezett, és ezt követte egy hosszabb időszak, 1550 novemberétől majdnem egy éven keresztül, amit már alapos és tartós munkálatok jellemeztek. Az utóbbi munkálatok élén már hivatalos szakember, Specia Casa állt. A fent ismertetett tények okozhatják, hogy történetírásunkban egyesek a szolnoki vár rövid és gyors elkészülése mellett állnak ki, míg mások pedig a gondos és hosszú ideig tartó konstrukció mellett kardoskodnak.[45]

A török 1551. évi hadjárata idejéből származó levelezés a dolgokra, a történésekre egy másfajta rálátást nyújt, mint a napló. A levelek, a naplóhoz viszonyítva — szinte törvényszerűen — provinciálisabb, szűkebb látókörű, az eseményektől távollévő és azokat másod-, vagy sokadkézből ismerő temesvári, különös jogokkal felruházott kapitány-helyettes szemszögét tükrözik.[46] Míg a napló a hátteret, Castaldo erdélyi politikáját is bemutatja, szintetizálja, addig a levelezés a közvetlen közeli térség katonai ügyeivel foglalkozik elsősorban, apró és általános kijelentéseket téve a politikai helyzetre, mint például, hogy Fráter György nem megbízható.

Az igazi újdonság e levélcsoportban Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég csapataival szemben kifejtett védelmi tevékenység egyes fejezetei. Az eddig ismerteken kívül (mint Temesvár megerősítése, a vármegyék nemesi seregeinek mozgósítása, stb.) érzékelhetővé válik Aldana azon elképzelése, ami alapján véleménye szerint a Partium megvédhető lett volna. Ennek alapjai Becse és Becskerek megerősítése és átépítése.[47] Az ehhez szükséges felderítést valamikor 1551. szeptember elején hajtotta végre Aldana, Temesvár építészének, Sigismundo Pretta de Pisa kíséretében.[48] A tábornagy ekkor — jogkörét átlépve — leváltotta Becse várnagyát[13.p.] is.[49] A két vár erejéről és lehetséges átalakításáról tett jelentés már régen túlhaladott volt, hiszen két–három héttel később, szeptember 19-én elesett Becse, majd 25-én Becskerek is. A spanyol stratégiailag mindkettőt rendkívül jelentősnek tartotta, mert egyrészt Temesvár és Erdély elővédjei voltak, illetve elvágták a dunai átkelőket és a Titel és Belgrád közötti utat. Sőt fenyegették az Alsó–Tisza menti török várakat. A védelem másik tengelye Aldana szerint Temesvár helyőrsége lett volna. E két pont között pedig egy, a Béga és a Tisza által képzett háromszögbe mezei sereggel szándékozott volna a Tiszán átkelő törököket megállítani, mivel azoknak kevés volt a naszádjuk és más hajójuk száma. E sereg a temesvári védők egy részéből és az ottani összes spanyolból valamint Báthory András által összetoborzott vármegyei csapatokból és rácokból állt volna. Anélkül, hogy különösebb részletekbe bocsátkoznék, a levelek alapján kiszámítható, hogy a terv szerint a sereg létszáma megközelítőleg 1000 fő, amihez csatlakozott volna ismeretlen nagyságú, de katonai erejét és hűségét nézve megbízhatatlan mennyiségű rác és más helybéli. Ezen irreális tervet Aldana megvitatta Losonczyval és Báthoryval, de a valós helyzetet jól ismerő tisztek — a tábormester büszkeségét érezhetően megsértve — feltehetően erélyesen elutasították.[50]

A napló ismeretlen szerzője véleményem szerint tudatosan hagyta ki e terv ismertetését, mivel valószínűsíthető módon ő is lehetetlennek és baklövésnek tartotta volna a több tízezres török sereg elleni felvonulást mennyiségében és minőségében oly kétes erőkkel. Másrészt okot adhatott erre az is, hogy a valós helyzet ilyen szintű félreismerése ellentmondott volna az addig kialakított jó és tehetséges katonai vezető, stratéga image-nek. Természetesen nem kizárt, hogy Aldana Becse és Becskerek esetében távlatban gondolkozott, azaz majd a törököktől visszafoglalandó várak átalakítása lebegett a szeme előtt.[51] Erre semmilyen utalást nem találtam a levelekben, sőt ennek ellentmond a mezei seregekkel kapcsolatos terv is.

Temesvár 1551-es ostromával kapcsolatos levelek a naplóhoz képest csak pontosítják, illetve alátámasztják eddigi ismereteinket. Itt egy dolgot találok kiemelésre méltónak: Aldana nagyravágyása, hatalmi versengése Losonczyval „átüt” a sorokon. Nemcsak megjegyzi I. Ferdinándhoz írt levelében, hogy a magyar várkapi[14.p.]tány úgy engedelmeskedik neki, mintha maga Castaldo lenne itt, hanem a levél legvégén értesíti Őfelségét, hogy Losonczy semmilyen körülmény között nem akar Temesvár kapitánya lenni, hanem mezei seregek élén óhajt tovább szolgálni. Ezzel gyakorlatilag Aldana megkezdi feljebbvalója finom lejáratását, hogy becsvágyát kielégítve Temesvár élére állhasson.[52]

Felmerül a kérdés, a levelek mennyiben támasztják alá a naplóban állítottakat? Egyértelműnek tűnik, hogy a napló forrásértékét nem csökkentik, hiszen a naplóban leírt események csak azokat a történéseket hallgatták el, vagy formálták át, amelyek Aldana szerepét túlságosan negatívan mutatták volna be. Viszont Szakály Ferenc kritikai elemzése pontosan rámutatott a naplóban szereplő túlzásokra, az eddigi ismereteinktől eltérő események valóságmagjára. A levelek feljebb bemutatott eseményekhez képest jelentősen sehol nem térnek el a naplótól, sőt gyakran pontosítják azt. Szakály végjegyzetei az Aldana-naplóban igazolják a spanyol precizitását: az események valóban akkor, azon a napon történtek, amilyen dátumok a naplóban és a levelezésben is szerepelnek. A levelezés ezt teljesen bizonyítja, sőt egyes esetekben (elsősorban az 1549-es felvidéki hadjárat idején) további fontos pontosításokat tesz lehetővé.

Ki lehetett a napló ismeretlen szerzője? Aldana levelei elsősorban I. Ferdinándhoz íródtak. Ezeket a naplójához csakis olyan személy tudta volna felhasználni (amennyiben egyáltalán hozzáférhet a királyi levelezéshez!), aki a király közvetlen környezetében volt, sőt, akár tanácsadója az uralkodónak. Ilyen személyek lehettek Szakály szerint II. Fülöp király megbízottai, Luís Venegas de Figueroa és don Pedro Lazo de Castilla, akik Aldana érdekében jártak közben 1556-ban. Bár megjegyzi, hogy ők semmilyen kapcsolatban nem álltak Aldanával, nem valószínű, hogy „dicshimnuszt zengjenek földijük magyarországi hadivállalatáról”.[53] A lehetséges szerzők sorába (Juan Villela de Aldana, Pedro Barrantes Maldonado) beemelném Juan de Castillejo titkárt[54] is, aki rangjából és pozíciójából fakadóan, — ahogy a levelezésből is kiderül — mindennapi munkakapcsolatban volt I. Ferdinánddal és emellett jó viszonyban lehetett Aldanával is. Ez a bizonyos titkár volt[15.p.] az, akit Aldana felkért, hogy 100.000 maravedit jövedelmező sedellai (Spanyolország) birtokának ügyében járjon el.[55] Ezek a tények engedik meg nekem azt a feltételezést, hogy a mű ismeretlen szerzői közé bevegyem Castillejot is, hiszen nem tartom valószínűnek, hogy az az Aldana, aki mindent megtett, hogy Magyarországon rangot és címet szerezzen, olyan személyre bízza járandóságának behajtását, akiben nem bízott volna meg. E titkár viszont hozzáférhetett Aldana leveleihez, sőt — bár erről adattal nem rendelkezünk — akár mindennapi levelezésben is lehetett vele. Castillejo ismerte a magyarországi viszonyokat és mint az uralkodó magántitkára részt vehetett a királyi tanácskozásokon.[56] Tehát megfelelt azoknak a feltételeknek, amelyek hiánya alapján Szakály kizárta Juan Villela de Aldana és Maldonado szerzőségét.[57] („Hát ezt az ünnepélyes, magvas beszédet mondta el őfelsége… mégpedig szószerint, hiszen közvetlen közelében ülvén, tulajdon fülemmel hallottam. Később, ebéd után Aldana fivére [Juan — K. Z.] kézcsókra járult elé, hogy kifejezze háláját, amiért oly nagy kegyben és kegyelemben részesítette őket.[58]) Maldonado nem járt Magyarországon, márpedig a szerző egyértelműen jól ismerte országunkat. Castillejon kívül számos olyan spanyol volt a bécsi udvarban, aki a király közvetlen környezetéhez tartozott és Aldanával kapcsolatban lehetett. A levelezésben viszont Aldana csak őt nevezi meg a spanyol tanácsadók közül, ami közvetett módon utalhat a két személy közötti kapcsolatra is. Nyilvánvaló, amíg nem bukkanunk újabb adatra kérdést megnyugtatóan rendezni nem lehet.

Lehettek-e a levelek az Aldana-napló forrásai? Csakis kizárólag úgy, ha a szerző más, részletesebb jelentéseket is elolvasott, vagy személyesen ott volt az eseményeknél, mert a naplóban egyes eseményeket (Léva, Csábrág, Murány ostroma) részletesebben fejt ki, míg máskor pedig szűkszavúbb, mint a levelezés. (Szolnok építése, 1551-es török hadjárat.) Elgondolkoztató, hogy annál a hadjáratnál bővebb a napló, amely során lázadás tört ki a spanyolok között, és ahogy az alább közlendő levelekből[59] is kiderül 1549 júliusában királyi vizsgálóbizottság járt utána a történéseknek. A korábbi feltevéseket folytatva, a szerző — legyen az Castillejo titkár, vagy nem — elképzelhető, hogy a bizottság tagja volt, ezáltal részletesebb[16.p.] információkkal rendelkezett, mint később, 1550 és 1552 között. A bizottság feltételezhető tagjai lehettek Alonso de Mercado és Bernardino de Meneses. Egyikük se volt a spanyol tercio tagja, hanem a király környezetéhez tartoztak, Meneses-ről pedig tudható, hogy ekkor már több évtizede Ferdinánd szolgálatában állt.[60]

Aldana személyével kapcsolatosan sok tévedést és előítéletet találunk a magyar történetírás különböző műveiben. Tartották már őt német zsoldosnak, megvádolták többek közt azzal is hogy Lippa megerősítésére szánt pénzt egyszerűen zsebre vágta.[61] A múlt századi történetírás általában gyávának, állhatatlannak és becstelennek mutatta be.[62] Sajnálatos módon ezeket a sztereotípiákat a mai történetírás se tudja levetkőzni.[63] Nyilvánvaló, hogy az egyoldalú kép kialakulását befolyásolta, hogy az időszakot elemző és bemutató történészek Castaldo véleményét vették át, aki egyértelműen Aldana elítélése, kivégeztetése mellett kardoskodott és ezáltal a saját, kudarcba fulladt erdélyi tevékenységéről akarta a figyelmet elterelni.[64] Szakály Ferenc és Scholz László gondozásában kiadott Aldana napló árnyaltabbá tette ezt a nézetet és felhívta a figyelmet arra, hogy tarthatatlan a spanyol tábormester magyarországi tevékenységéről a történelmi köztudatban eddig létező felfogás. E publikálandó levelezés szervesen hozzáépül a naplóhoz és amellett, hogy fontos[17.p.] forrásként szolgál az 1549 és 1552 közötti események elemzéséhez, remélhetőleg hozzájárul Aldana jelenkori megítélésének megváltoztatásához.

Az egyik legérdekesebb tévedés Istvánffy munkájában fordul elő. A spanyol regiment élére Castelnovo Gáspárt és Zapata Pétert helyezte.[65] E két személyről ilyen formában se a napló, se a levelezés nem tesz említést. A naplóban többször is szerepel — elsősorban Temesvár 1552-es ostroma kapcsán — Gaspar de Castelvi, aki azonos Castelnovo Gáspár szárd kapitánnyal. Viszont Pedro Zapata — Wofgang Pratnerrel együtt — 1532 folyamán járt Magyarországon V. Károly császár megbízottjaként, a célból, hogy a törökök ellen hatásosan bevethető magyar könnyű lovasságot toborozzanak a Bécs alá vonuló császári hadseregbe.[66] A naplóban és a levelezésben nem fordul elő a neve.

A naplóból nem derül ki egyértelműen, hogy az 1549. évi felvidéki hadjáratban mennyi spanyol katona vett részt. Az ismeretlen szerző konzekvensen hat zászlóaljról, vagy kompániáról beszél, létszámát 1200 főben adja meg, míg a kötet végén publikált levelek 1400 főt és hét kompániát említenek.[67] A levelezés is 1400 főről és hét kompániáról beszél. A napló és a levelezés alapján rekonstruálható 6 kompánia kapitánya: Diego Vélez de Mendoza, Luís Vélez de Mendoza (1551 folyamán Francisco de Aldana, Bernardo unokaöccse veszi át a kapitányi posztot, Mendoza Nápolyba megy), Gaspar de Mardones (V. Károly szolgálatába visszatérő Mardones kompániáját 1549. május közepén Juan de Ulloa, az elhunyt Gonzalo de Ulloa testvére kapta meg[68]), Luís de Barrientos, Luís de Ordonez (1551-ben halála után Gaspar de Castelvi lesz a kapitány), illetve Pedro de Ávila kapitány.[69] A hetedik kapitány maga Aldana volt. Temesvár 1551. évi ostrománál Aldana mellett a várban tartózkodik Villandrando és Luis de Osorio kapitányok is.[70] A várban állomásozó spanyolok viszont Luis Vélez de Mendoza és Juan de Ulloa kompániáiból származtak[71] Ez az 1400 fő 1549 során meglepő nagy létszámcsökkenést ér meg. Ha[18.p.] összesítjük a napló és a levelezés alapján a várostromok alatt elhunyt és megsebesült katonák számát, akkor végeredmény 93–102 halott, 190–300 sebesült.[72] Ezzel szemben Diego de Aguiffes fizetőmester Murány ostroma utáni jelentésében megdöbbentő adat szerepel: minden egyes kompániában kb. 50 fővel, azaz összesen kb. 450 katonával kevesebb van, mint amennyien Rajkánál voltak.[73] Ennek a komoly, mintegy 1/3-os létszámcsökkenés magyarázata a halottak mellett, a spanyol zsoldosok szökésében rejlik, akik a zendülés után 1549 nyarán egyre nagyobb arányban távoztak el. A létszámot majd 1549/50 fordulóján, Pápán töltik fel újra 1400 főre.[74]


FORRÁSOK

A forrásközlés módszere

A levelek — a 34. és 41. sz. latin nyelvűek kivételével — spanyol nyelven íródtak. Ezek szövegénél törekedtem a korabeli archaikus spanyol írásmód megőrzésére, csak értelemzavaró esetekben alkalmaztam a most érvényben lévő spanyol nyelvtani szabályokat. Az olvashatatlan, vagy sérült részeket, szavakat szögletes zárójelben három ponttal jelölöm […]. Az egyes szavaknál kimaradt betűket — félreértelmezhető szavak esetében — [ ]-ben adom meg. A szövegben általam végzett valamennyi betoldást, megjegyzést szintén [ ]-ben adom meg. Egyes esetekben a félreérthető magánhangzókat átírtam a mai spanyolnak megfelelően (pl. liçioneshelyett lecciones). Az eredeti címségeket elhagytam. A levelek eredetiek, az aláírások autográfok, amennyiben Aldana saját kézírásával írta a levelet, vagy kiegészítette íródeákjának sorait külön jelzem. Az eredeti levéltári források jelzete: Österreichisches Staatsarchiv Haus-, Hofund Staatsarchiv Ungarische Akten Allgemeine Akten (= ÖStA HHStA Ung. Akten Allg. Akten).[19.p.]


1.
Bát, 1549. április 4.
Bernardo de Aldana I. Ferdinándhoz.

Azóta, hogy Szitnya bevételéről értesítette Őfelségét, megérkezett Salm gróf és megszemlélte a haderőt. Megjegyzi, hogy jó lett volna, ha ágyút is tudtak volna hozni, amikor ide jöttek, bár a fagy miatt az utak járhatatlanok. Balassa Menyhért késlekedés nélkül erősíti várait és tiltakozott Aldanánál a gróf és Őfelsége tisztjeinek jelenléte ellen, és az ellen, hogy elzárják a térség átjáróit. A tábornagy reményét fejezi ki, hogy a tüzérség megérkezésével gyorsan eredményre jutnak. A márciusi zsoldot pontosan kifizették. Kéri Őfelségét rendelje el, hogy az áprilisit is ilyen pontosan fizessék. A harci morál fenntartása is megköveteli a pontos fizetést, mivel meg kell a katonákkal értetni, hogy Balassa földjein nem fosztogathatnak úgy, ahogy az ellenséges területeken szokás, hanem tekintsék Őfelsége területeinek. Mivel a katonák úgy érzik, hogy ezzel csorbították jogaikat, kéri Őfelségét, hogy 30 naponként pontosan fizessék a zsoldot, mert különben bajok származhatnak belőle. Fegyvereket és vérteket kér Őfelségétől, mivel ostromban ezek fogynak a legjobban és ez védi meg a közelharcban a katonákat. Most nem jut 120 emberre csak 60 vért. Az ellenség a Nyitra túlsó partján okozott kárt, ahol nem várták. Elküldték Luis de Barrientos századát és Erasmus Teuffelt lovasait, hogy vegyék birtokba azt a környéket is. Megköszöni Őfelségének, a kegyet, hogy az üresedést a regimentben az itteni emberekkel tölti be. Amit Őfelsége írt a legénység az egyik kompániából a másik kompániába történő vonulásáról, azt csakis nyomos érv mellett, kizárólagosan Aldana engedélyével lehet megtenni, nehogy csalás történhessen a zsoldfizetésnél. A Szitnyánál megsebesült katonákból 12 főnek  javul az állapota. Reméli, hogy a másik három–négy nem fog meghalni.

Despues que avise a Vuestra Majestad la presa de Scitna[75] llego aqui el conde[76] y a ydo a ver la fuerça y de cada hora se muestra lo mucho que a ynportado al serviçio de Vuestra Majestad averla tomada tanto que parecio ordenada de Dios particularmente que el sea loado.

No puedo dejar de decir que uviera sido muy buena provision el aver ynbiado el artilleria quanto nosotros benimos porque si pudiera traer cada pieça con doce[20.p.] pares de cavallos y sin hallar paso malo por causa de estar todo elado y a Vuestra Majestad se le escusaran muchas empresas y los negocios estuvieran ya concluydos y sino fuera necesario por entonces poco se aventuraba en tener Vuestra Majestad por aca ocho pieças de artilleria pues tiene partes donde pueden estar y sino para matar para espantar y amenaçar toda esta provincia. Estas cosas de prevenir ynportan mucho y escusan muchas empresas.

El Balax [77] no a perdido tiempo en fortificar ya me a protestado contra el conde y contra todos estos oficiales de Vuestra Majestad que no se alteren por ciertas puertas de tierra que todo sera notarle a Vuestra Majestad treinta arrobas de polvora mas que las pelotas alli nos las hallaremos y el trabajo y peligro que se aumenta de ser anasca pero con el ayuda de Dios llegada que sea el artilleria las cosas se resolveran bien y presto. Yo solicito todo lo que puedo puedo y el creo que deve hacer todo su poder para que venga.

La paga del mes de março pasado se hizo cumplidamente al modo conveniente y asi suplico a Vuestra Majestad mande a sus tesoreros que provean la venidera deste mes de abril porque es muy necesaria en estos tiempos de fatiga que nos lo sea de atender a que los soldados hagan lo que son obligados como lo hacen pero darles a entender que no se an de aprovechar de nada en los lugares de Balax sino tenerlos todos por de Vuestra Majestad como lo son. Y esto sienten mucho los soldados en parescerles que les quitan los derechos que suelen tener en las tierras de los enemigos pero estos capitanes y yo travajamos en ello de manera que Vuestra Majestad sera servido y por poderlo hacer con mas razon. Suplico a Vuestra Majestad mande proveer de modo que la paga no falte dia a dia 30 que es ultimo del mes y que la diligencia que se a de hazer para ynviar estos dineros se anticipe para que venga a tiempo y en esto sere siempre ymportuno a Vuestra Majestad por quanto se lo que ymporta a su servicio. Lo de las ventajas de Luís Ordonez torno a suplicar a Vuestra Majestad me haga merced, servido que se reparta en su mesma compania una parte y otra en la mia conforme lo que por razon de las personas les tocara maxime que en esto de Scitna por hallarse las dichas dos companias solas uvo hombres que se senalaron en el servicio de Vuestra Majestad y se les puede gratificar con esto y esto suplico a Vuestra Majestad ultra qual que en provision que los de la real camara de Vuestra Majestad abran echo sobre ello.

En lo que toca a las armas y cosoletes de los soldados se proveen si no basta la razon que tengo escrita para ello. Tambien suplico a Vuestra Majestad se considere que en un asalto de una fuerça los cosoletes son los que reciben el ynpetu de los[21.p.] enemigos y que los arcabuzeros pelean con sus espadas y si es necesario repartirnos en dos baterias cada una dellas seria flaca de armas en especial si viniesen a faltar parte de las que tenemos que como tengo escrito a Vuestra Masjestad no hay en el tercio de la gente un mas de ciento y veynte hombres y en dos companias no seran sesenta armaduras las que se pueden aumentar.

Los enemigos an echo algun dano en particulares personas pero no cerca de nuestros terminos sino alla de la parte del rio Nitria[78] donde no se pensava y a se enbiado la compania de Luis Barrientos y a Erasmo Taibol[79] con cavallos su parte que se remedia todo hasta que con el ayuda de Dios llegue el artilleria y se les tome cuenta por junto.

Beso pies y mando a Vuestra Majestad por la merced que me hace en asegurarme que aviendo vacante en estas companias no se proveera sino en las personas benemeritas que sirven aqui a Vuestra Majestad y ansi de las tales a avido alguna que se an senalado y se atienden como son obligados al servicio de Vuestra Majestad de lo qual siendo el conde bien ynformado de parte de Vuestra Majestad se lo a agradecido con las promesas convinientes a tales personas.

En lo que Vuestra Majestad me avisa de la mutacion [sic!] de los soldados de una compania a otra ansi como es cosa ynviolable que ninguno lo pueda hazer sin causa legitima ansi es cosa muy necesaria conceder la tal licencia en casos necesarios y por que los pagadores esten seguros que no ay fraude en la tal mutacion no admiten a ninguno sino con mi poliza y esto basta para la seguridad deste negocio.

A los soldados que hirieron en la empresa de Scitna estan mucho mejor. Espero en Dios que los doce de ellos se podran hallar a estas otras baterias. Tres o quatro fueron mas maltratados pero espero en Dios que no moriran. Nuestro Senor la s. c. r. persona de Vuestra Majestad guarde y en tan grandes reynos y senorios encalce como Vuestra Majestad merece y sus criados deseamos de Flamarque a 4 de abril de1549.

Criado y vasallo de Vuestra Majestad que los reales pies y manos de Vuestra Majestad besa.

Bernardo de Aldana

ÖStA HHStA Ung. Akten Allg. Akten Fasc. 55. Konv. C. fol. 5–7.[22.p.]


2.
Szebeléb [Keleny?],[80] 1549. április 15.
Bernardo de Aldana I. Ferdinándhoz

A tüzérség továbbra se érkezett meg, talán a rossz idő miatt elakadtak valahol. Addig is, hogy ne pazarolják az időt, Salm gróf úgy gondolta, hogy vegyék szemügyre Lévát és Csábrágot. Bár Lévát folyamatosan erősítik védői, reméli, ahogy megérkezik a tüzérség, gyorsan végrehajtják a vállalkozást. Bizakodik abban, hogy a védők, amint hírt vesznek az ostromágyukról, feladják a várat. Csábrágot is erősítik. Az ostromban legjobban veszélyeztetett falat megvastagították. A hozzá tartozó bástyát sáncokkal támogatták meg és kivájták az ott található meredélyt. A barbakánt keresztgerendákkal erősítették meg. Erről részletesen beszámol majd Andrés López Llanos akit a vár rajzával együtt a gróf elküldött Őfelségéhez. Az említett katona korábban követségben járt Balassánál a várban és ismeri kívülről-belülről. Kéri Őfelségét, hogy legyen türelemmel és várja ki az ostrom végét, ami valószínűleg el fog húzódni az érkező nyolc ágyú ellenére, mivel a vár erős. A hegyek között még tart a tél, sőt még aznap is esett. Az embereket nehezen lehet a várak ellen indítani, bár éjjel-nappal zargatják lovassággal a várat és környékét. 16-án a sereg egy részét felvonultatják egy dombra, ami szembe van Csábrág kapujával. Ez az egység Horvátinovics vezetése alatt lévő lovasokból, hajdúkból és a törzsőrmester vezetésével 300 spanyolból áll. Ő, Aldana elkíséri őket hadmérnökként, amíg ki nem épülnek a katonákat védő fedezékek a vár körül. Utána visszatér Szebelébre és az ittlévőkkel átvonul Bátra, ahol Salm gróf van a maradék spanyolokkal, hogy elkezdjék először Léva ostromát. Balassa Erdélybe menekült. Erről és más dolgokról, amik e tartományban történnek a gróf részletes beszámolót ad. Kéri Őfelségét, hogy ne nehezteljen rá a kegy miatt, amit kér és Őfelsége javára akar felhasználni. Jelenleg minden tábormester az Alcántara, Santiago, vagy a Calatrava lovagrend reverendáját viselik. Reméli, hogy Őfelsége kedvez neki, hogy az Alcántara rend egyenruháját az általános lovagrendi beiktatási procedúrákat kikerülve magára[23.p.] ölthesse. Javasolja, hogy a hadjárat végén Lévát rombolják le, és Szitnyát erősítsék meg, mert kevés munkával bevehetetlenné lehetne tenni.

El conde llego aqui como tengo escrito a Vuestra Majestad y el artilleria ni viene ni parece. Bien creo que el tiempo le es contrario y que esta sea la cabsa pero porque no se pasase el tiempo en balde al conde le parecio que fuesemos a ver a Leva y a Xabrach.[81] En Leva no embargante que an fortalecido lo que an podido. Todavia espero en Dios que llegada el artilleria que esperaremos pocos dias sobre ella y aun podria ser si reconociesen en el paso en que estan que tomasen mejor parecer que no dexarse batir. No embargante que de mi parecer si despues de tomada Vuestra Majestad la ha de mandar tornar a las manos de Juanes de Leva[82] mejor seria que el conde se hiziese sordo hasta que la tuviese por tierra porque no fuese mas ladronera para ningun vellaco.

En lo de Xabrach no a perdido tiempo su dueno en fortificalla y la plaça que le faltava de dentro para podello hazer a lo tomado de fuera aforando la muralla por la parte que puede ser batida de bastion al qual bastion arrimado un seto de los que en estas partes usan. Ansi mesmo a escarpado toda la ladera que corresponde en aquella parte y a hecho traveses en una barbacana que circunda el castillo. Pero porque Vuestra Majestad mas a su satisfacion lo entienda le a parecido al conde enbiar al alferez Andres Lopez[83] con el diseno del dicho castillo porque yo tuve modo de enbiarle dentro cuando el Balax[84] estava en el con algunas embaxadas y como hombre que lo a visto dentro y fuera y que lo entiende como buen soldado podra dar entera noticia a Vuestra Majestad y por el ser el que arriba digo se le puede dar entero credito. Yo remitiendome a el no dire aqui otras particularidades de las que a la espugnacion del castillo pertenecen solo quiero advertir a Vuestra Majestad que los reparos que este a hecho y de cada dia haze no pueden servir a otra cosa sino alargarnos el tiempo y a que reforcemos un poco mas aparatos para espugnallo. Y desto suplico a Vuestra Majestad por amor de Dios tome paciencia y por lo que conviene a su servicio y autoridad mande de proveer de manera que no sea necesraio aflojar a la mitad de la obra porque aunque el castillo tiene el sitio fuerte y los reparos razonables es muy sujeto a cosas pertenecientes para espugnalle. Y ansi puede Vuestra Majestad estar seguro que llegados los ocho canones juntamente con las pieças venidas que aca tenemos tomando el tiempo[24] conveniente como dicho tengo el castillo resolutamente sera nuestro con el ayuda de Dios en el qual espero que pues endereçó lo de Scitna que es lo que teniamos por espugnable que quando seamos en torno de Xabrach nos alumbrara en algunas cosas donde acortemos el tiempo mas de lo que pensamos. Cierto por la vigilancia y buena diligencia del conde no se perdera nada porque todo su pensamiento y deseo es en como a de servir a Vuestra Majestad y es tan agradecido en lo poco que el onbre le ayuda que aunque el servicio de Vuestra Majestad no estuviera de por medio bastaria para estar onbre vigilante en lo que es obligado a hazer.

Hasta aqui entre estas montanas a durado el ynvierno y oy dia a caido harta nieve por donde no avido lugar de sacar la gente en la compania y ponerla en el contorno del castillo pero nunca se a dexado de molestarles y andarles en contorno de dia y de noche especialmente la cavalleria que a tenido mejor aparejo para hazelles. El lunes que seran diez y seis del presente se saca una parte de gente para poner en una colina que esta sobre la puerta de Xabrach y sera Corvatonoviz[85] con los cavalleros y aydoques[86] que al presente estan a su cargo y trecientos espanoles con los quales estara el sargento mayor[87] que es onbre de quien se puede fiar qualquier cosa de ynportancia. Yo me ire con ellos y les servire de yngeniero hasta que les tenga hecho un fuerte donde seguramente puedan estar al oposito de qualquier gruesa gente que les venga en contra no embargante que no tengamos noticia de donde pueda venir ninguna. Hecho que esto sea me bolbere aqui a Clina[88] y tomare el resto de la gente que aqui tengo y ireme con ella a Framarque[89] donde esta el conde con la otra parte de espanoles para dar orden en lo de Leva que a de ser la pirmera empresa de las dichas que tenemos entre manos.

La yda de Balax en Transilvania y otros sucesos y que en esta provincia pasan pues el conde da larga relacion a Vuestra Majestad yo no tengo necesidad de hazer memoria dello ansi mesmo sobre la paga destos soldados tengo largamente escrito a Vuestra Majestad. Bien creo que lo mandara proveer como convenga a su servicio.

Suplico a Vuestra Majestad no tome pesadumbre de lo que al presente le quiero suplicar porque si alguna mas autoridad deseo yo espero en Dios que me dara gracia de poder mostrar a Vuestra Majestad como la deseo para poder emplear en su servicio. Y ansi suplico a Vuestra Majestad pues que todos los maestres de campo[25.p.] al presente ay del emperador tienen abitos de las ordenes de Alcantara o Santiago o Calatrava que Vuestra Majestad me favorezca para que yo participe de la mesma autoridad siendo servido de escrevir a Su Majestad por un abito de la orden de Alcantara para mi, siendo Su Majestad servido de concedelle mediante las provanças y diligencias que los hijos dalgo [sic!] que los demandan an de hazer y esta merced suplico a Vuestra Majestad si es posible alcançarse fuera de consulta general porque lo que se remite a consulta esta a dos dedos del dia del juizio.

Todavia me parece recordar a Vuestra Majestad que si Leva se a de restituir despues de tomada como sera presto con el ayuda de Dios seria mejor buscar alguna ocasion para echarla por tierra del todo y la prencipal fuerça en quien Vuestra Majestad a de poner los ojos en estas partes a de ser Scitna porque con poca empresa se haze ynespugnable y se aseguran muchas cosas de ynportancia. Nuestro Senor la s. c. r. persona de Vuestra Majestad guarde y en tan grandes reynos y senorios encalce como Vuestra Majestad merece y sus criados y vasallos deseamos de Cline 15 de abril de 1549.

Criado y vasallo de Vuestra Majestad que los reales pies y manos de Vuestra Majestad besa.

Bernardo de Aldana

ÖStA HHStA Ung. Akten Allg. Akten Fasc. 55. Konv. C. fol. 7–8.


3.
Bát, 1549. április 21.
Bernardo de Aldana I. Ferdinándhoz

Húsvét napján, április 21-én megérkezett Juan de Ulloa, Gaspar de Mardones századából Erasmus Teuffel levelével és értesítette, hogy Őfelsége az elhunyt testvére, Gonzalo de Ulloa helyett Juan de Ulloát részesítette kegyben és nevezte ki a kompánia élére. Mardones 5–6 nap múlva elmegy, de Aldana nem bízza rá a kompániát, mert Őfelségétől erre nem kapott parancsot. Ezért a fent nevezett Őfelsége elé járul, hogy kezet csókoljon neki, és hogy kinevezését bejegyeztesse.

Juan de Ulloa llego aqui oy dia de pascua y me dio una letra de Eras[m]o[90] en la qual me avissa que Su Majestad a hecho merced al dicho Juan de Ulloa de la[26.p.] compania de Gaspar de Mardones que reside en servicio de Vuestra Majestad en lugar de Gonçalo de Ulloa que sea en gloria su hermano. Y no embargante que Mardones a determinado de partirse dentro de seis dias yo no le e entregado la compania porque no tengo orden de Vuestra Majestad para ello y desta causa el va a besar las manos de Vuestra Majestad y a notificar su despacho. Yo espero ansi mesmo lo que Vuestra Majestad es servido que yo haga sobre esta compania para ponerlo en execucion. Nuestro Senor la s. c. r. persona de Vuestra Majestad guarde y en aquellos reynos y senorios encalce que Vuestra Majestad merece y sus criados y vasallos deseamos de Framarch 21 de abril de 1549.

Criado y vasallo de Vuestra Majestad que los reales pies y manos de Vuestra Majestad besa.

Bernardo de Aldana

ÖStA HHStA Ung. Akten Allg. Akten Fasc. Konv. C. 55. fol. 9.


4.
Léva, 1549. április 27.
Bernardo de Aldana I. Ferdinándhoz.

Múlt hétfőn érkeztek Léva alá. A várat három oldalról láp veszi körül, a negyedik oldalt pedig gyengének tartották. 26-án kezdték el az ostromot és mintegy 300 golyót lőttek ki rá, anélkül, hogy megrohamozható lenne a vár. A várat jobban megerősítették, mint amiről őket értesítették korábban. Az árkokat már a várárokig kiépítették, és most megpróbálnak majd az erődítésbe is bejutni. Mindenről majd részletes beszámolót ad az ostrom után.

El lunes pasado venimos sobre esta fortaleza de Leva la qual avian informado al conde algunos que avia poco que salieron della que era una cosa de poca sustancia. Pero llegado a tocar con mano hallase muy al contrario porque el castillo tiene cercado las tres partes de un paludo y en la otra parte que nos davan por muy flaca. Començamos a batir oy viernes 26 de abril emprehendimos en el trescientas y tantas pelotas sin aver hecho efecto suficiente para darle el asalto. El tiempo que an tenido para fortificarse les a favorecido mucho. Ultra desto la fabrica es mas fuerte de lo que nos an ynformado pero mudando proposito determine de buscar otras muchas vias juntamente con la bateria para espugnar la fortaleza. Nuestras trincheras estan ya en el foso de los enemigos procuraremos y fuere posible[27.p.] meterlas en el castillo de todo creo que dara el conde larga relacion a Vuestra Majestad y lo mesmo hare yo cuando con el ayuda de Dios ayamos acabado esta empresa. Nuestro Senor la s. c. r. persona de Vuestra Majestad guarde y en tan grandes reynos y senorios encalce como Vuestra Majestad merece y sus criados y vasallos deseamos sobre Leva 27 de abril de 1549.

Criado y vasallo de Vuestra Majestad que los reales pies y manos de Vuestra Majestad besa.

Bernardo de Aldana

ÖStA HHStA Ung. Akten Allg. Akten Fasc. 55. Konv. C. fol. 11.


5.
Léva, 1549. május 3.
Bernardo de Aldana I. Ferdinándhoz.

Már értesítette Őfelségét, hogy megérkeztek Léva alá, és hiányzik a muníció. Az árkokat a várárokig kiépítették és most már a vár leggyengébb pontja, a sáncra épült bástyák alá ásnak. A várból kiszökött három paraszt szerint eddig több mint száz védőt sebesítettek, vagy öltek meg. A muníció megérkezése felgyorsítaná az ostromot. Úgy véli, hogy itt egyszerre küzd Léva és Csábrág ellen, mert bár Csábrág az erősebb vár, de Balassa embereinek nagyobb része Lévában található. Következésképpen, bátran kijelentheti, ahogy Caesar mondta, amikor Pompeius ellen harcolt Hispániában, hogy először a kapitány nélküli katonákat kell legyőzni, majd utána Ázsiában a katonák nélküli kapitányt. Mivel kevés az utász, a katonák saját kezűleg ássák az árkot és mellette éjjel–nappal őrséget állnak, de így is több mint kétezer lépés hosszú árkot ástak már. Kéri Őfelségét, hogy adjon utasítást, hogy pontosan lássák el munícióval, mert zavarosnak tűnik egy olyan vállalkozás, ahol ennyire hiányzik a lőszer. 500 lövedékkel több elég lett volna, ahhoz, hogy mostanra befejezzék az ostromot, és Őfelsége pénzt és időt takaríthatott volna meg. Ismételten kéri, hogy Őfelsége parancsolja meg a pontos ellátást, nehogy katonáinak tekintélye ezer lövedéktől függjön. Eddig négy katonája halt meg és tíz, vagy tizenkettő a sebesültek száma. Elküldött azért a 200 fő spanyolért, akik Horvátinoviccsal Csábrág alatt vannak. Úgy véli, hogy az ottmaradt katonák ereje elég, hogy megvédjék magukat bármilyen támadástól. A zsold késik, mivel Bécsből hozzák a fizetőmesterek és olyan területeken kell áthaladniuk, ahol Őfelsége katonái vannak. Ezért a hónap végén elküldte a zsoldért egy emberét Bécsbe. Ő addig az itt lévő ke[28.p.]reskedőktől szerzett 1500 tallért, amit szétosztott a katonái között, hogy a zsold érkezéséig ellássák magukat. De ezt nem lehet mindig így, ezért kéri Őfelségét, hogy figyelmezze Királyi Kamaráját, hogy találjanak megoldást a problémára. Mert ha elfoglalják Lévát és Csábrágot és utána Murány ellen vonulnak, nem tudja egy tiszt megtenni havonta az utat Murány és Bécs között, mert a távolság duplája a mostaninak és ezt se tudják jól ellátni. A megoldás az lenne, ha a pénzt errefelé tartalékolnák vagy letétbe helyeznék, vagy két tisztet alkalmaznának a mostani egy helyett. Köszöni Őfelségének, hogy kegyes volt, és kifizette a zsoldot és még jutalmat is adott Luís OrdoZeznek és más katonáknak, akik ezt megérdemelték. Külön hálás azért a kegyért, amit érte tett és, hogy közbenjár Császári Őfelségénél (V. Károlynál) és reméli, hogy szolgálatai jutalmaként megkapja a kért címet. Kéri Őfelségét, hogy jutassa el leveleit Miksa főhercegnek és néhány udvari tisztnek, köztük Juan de Castillejo titkárnak, hogy hercegi Őfelsége a neki kegyként megadott 100.000 maravedis sedellai járandóság ügyében járjon el, mert nem fizetik a jövedelmét.

Ya tengo avisado a Vuestra Majestad de nuestra llegada sobre Leva y como nos falto las municiones al mejor tiempo quando començamos a batir y esperando las que an de venir para concluir el efecto no se pierde tiempo porque tenemos ya las trincheras dentro de su foso y procedimos con ellas dentro de los bestiones del seto que es el que defiendo las partes flacas del castillo. Y fatigamosles tanto con las trincheras superiores que hemos hecho sobre ellos que segun dizen tres villanos que an salido en estas noches pasadas de alla les hemos muerto y herido cerca cien hombres. Venidas que sean las moniciones con el ayuda de Dios ternemos las cosas tan a punto que nos ayudaremos mucho para que la empresa sea mas facil con el ayuda de la bateria. Yo hallo por mi cuenta que en este castillo peleamos con Leva y con Xabrach porque aqui esta muy gran cantidad de gente y la mejor y mas prencipal que al Balax siguia y en Xabrach que se tiene por mas fuerte ay menos gente y mas menuda de manera que podemos dezir lo que dixo Cesar[91] quando fue contra Ponpeo[92] que fuesen a Espana a conquistar los soldados sin capitan y que despues yrian a Asia a conquistar el capitan sin soldados. Por lo que a estos espanoles que estan en servicio de Vuestra Majestad y ansi toca Vuestra Majestad puede estar seguro que en ninguna cosa se perdera punto de las que tocan a su servicio y ansi desconfiado el conde de poder a ver gastadores se an ofrecido todos los soldados y tomando la empresa entre las manos y con tocarles la guardia de noche y de dia han hecho mas de dos mill pasos de trincheras. Y si en lo que toca a[29.p.] las provisiones que se an de hazer por parte del general huviere alguna falta tambien suplico a Vuestra Majestad lo mande remediar como ve que conviene a su servicio porque verdaderamente parece cosa de confusion viniendose tan de proposito a una empresa como esta faltar las municiones al principio della porque con quinientas pelotas que hubiera mas suplieran para que no fuera esta empresa por dada las que primero se emprendieron y Vuestra Majestad ahorara dienros y tiempo. El castillo esta manera que llegadas las municiones no avra dificultad en tomarlo y espero en Dios por las razones que arriba digo se hara en breve lo mesmo de Xabrach pero por amor de Dios suplico a Vuestra Majestad por lo que conviene a su servicio mande que no ande la reputacion de sus soldados colgada de mill pelotas mas o menos. Hasta agora nos an muerto quatro soldados y herido diez o doce yo e enbiado por dozientos espanoles de los que estavan sobre Xabrach y los que alla quedan con Corvato Noviz quedan tan fuertes que bastan a defenderse de qualquiera gente de la que al presente podria venir sobre ellos.

En lo que toca a la paga de los soldados no embargante que Vuestra Majestad les ha hecho merced de mandarsela proveer en Viena[93] para que fuese fiada al tipo conviniente no a sido posible que se cumpla porque como las muestras y pagamentos an de pasar por unos mesmos oficiales y estos han ydo algunas fronteras donde Vuestra Majestad tiene gente de guerra an tardado tanto que a sido necesario a la fin del mes partir de aqui para enbiar por el dinero a Viena. Yo he procurado de aver aqui todo el dinero que he podido aver entre los mercadantes que an sido hasta mill y quinientos tallares[94] los quales les he repartido para que se entretengan estos ocho dias que podra tardarse el pagador. Pero en esto avra siempre dificultad muy grande y es necesario que Vuestra Majestad mande a los de su real camara que lo remedien porque se a de considerar que concluydo que sea lo de Xabrach con el ayuda de Dios si hemos de pasar adelante sobre Moran[95] no puede un oficial solo yr cada mes desde Viena a pagarnos y tornar a Viena porque aun aqui donde estamos siendo la mitad del camyno no lo pueden suplir de manera que sera necesario que los dineros se depositen o se provean en estas partes de aca o de aya dos oficiales que quando el uno vaya otro venga. Vuestra Majestad sera servido mandar a los de su real camara que miren sobre este ynconveniente y que sobre ello provean como nos conviene a su servicio.

Beso pies y manos de Vuestra Majestad por la que a Luis Ordonez a mandado de hazer merced de las pagas y ayuda de costa y por las ventajas que entre estos[30.p.]
soldados se an de repartir que en verdad ay muchos que muy particularmente las merecen. En lo que toca a las armas que algunos soldados se proveen para servir a mi me basta avisar de la gente que ay armada y de lo que ymporta a la sustentacion della y despues de aver cumplido con esto cumplire ansi mesmo con servir con todo lo que yo pudiere y supiere con la gente armada o desarmada o como Vuestra Majestad fuere servido tenella.

[Ugrás a folytatásra]