JEGYZETEK

[1] Bernardo de Aldana magyarországi hadjárata [1548–1552]. Bp., 1986. /Bibliotheca Historica/. Közreadja Szakály Ferenc, fordította Scholz László. (A továbbiakban: Szakály, 1986.) Aldana és katonáinak levelezését Szakály Ferenc gyűjtötte össze, aki 1998/99 fordulóján bízott meg a források feldolgozásával és publikálásával. A Sors akarata megakadályozta, hogy e sorokat személyesen olvashassa és munkámat tanácsaival elláthassa. Külön köszönetemet szeretném kifejezni Oborni Teréznek, aki segített végső formába önteni a forrásgyűjteményben szereplő latin leveleket, és munkámat sok hasznos tanáccsal látta el.

[2] Megemlítendő, hogy a 44 levélből 35-nek Aldana a szerzője (ebből kettő nem az eredeti, hanem kivonatolt.). 25 alkalommal I. Ferdinánd a címzett (a két kivonatolt levéllel együtt), míg Castaldo háromszor, Fráter György egyszer szerepel címzettként e levelek között. A maradék 9 levelet a spanyol regiment különböző tisztjei, illetve a hadi fizető mester írták.

[3] José María Gárate Córdoba: Los tercios de Espana en la ocasión de Lepanto. Madrid, 1971. 28–29. p. A terciot az 1534-es hadireform után állították föl először Flandriában. Általában 3 ezredre, illetve 12 kompániára osztották. Egy kompánia 200 katonából állt. Egy 1598-ban írt mű alapján 15 kompánia alkotott egy terciot. Viszont találhatunk olyan eseteket is, amikor egy kompánia 300 főből áll.

[4] Szakály, 1986. 33. p., passim.

[5] A szerző kérdéséről lásd: Uo. 9–16. p.

[6] Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri kapitányság története, 1526–1598. Győr, 1999. (A továbbiakban: Pálffy, 1999.) 69. p.; Uő.: A török elleni védelmi rendszer néhány alapkérdése a XVI. század első felében. In: Hagyomány és korszerűség a XVI–XVII. században. Szerk.: Petercsák Tivadar. Eger, 1997. /Studia Agriensia 17./ 67. p.; Szakály, 1986. 17. p.; Istvánffy Miklós: Magyarország története (1490–1606). Fordította Vidkovich György. Debrecen, 1871. (A továbbiakban: Istvánffy.) 324. p.; Tinódi Sebestyén: Krónika. Sajtó alá rendezte Sugár István. Bp., 1984. (A továbbiakban: Tinódi.) 355. p.

[7] A Felvidéki hadjáratról lásd a naplón kívül: Tinódi Sebestyén: X. ének. Szitnya, Léva Csábrág és Murán váraknak megvevése. In: Tinódi, 351–370. p.; Istvánffy, 322–330. p.; R. Várkonyi Ágnes: A rejtőzködő Murányi Vénus. Bp., 1987. 32–33. p. Külön köszönetemet fejezem ki Sarusi Kiss Bélának, aki rendelkezésemre bocsátotta Murány helytörténetéről szóló igen értékes kéziratának az 1549-es ostromra vonatkozó fejezetét.

[8] Pálffy, 1999. 229., 243. p. A naplóban is szereplő Opersdorff és Ebersdorf személyek azonosságáról l. még: uo. 229. p. 1. jgyz.

[9] Uo. 229., 230., 261–263. p.

[10] Salm serege a felvidéki hadjárat idején 5000–5500 főből állt. Istvánffy, 323. p., Tinódi, 355. p. Az 1548-as diéta döntései a felvidéki hatalmaskodókkal szemben. L.: 1548:48. és 49. tc. In: Magyar Törvénytár. Szerk.: Márkus Dezső. II. köt. Bp., 243–245. p. A diéta elítélését egyedül Basó Mátyás és Balassa Menyhért várta meg, a többi földesúr, Bebek Ferenc, Podmaniczkyak addigra már megtértek Ferdinánd hűségére. Ezek a törvénycikkelyek adták meg a jogalapot a felvidéki hadjárat megindításához.

[11] Vö.: Szakály, 1986. 18. p.; Aldana, mint híres spanyol tüzértiszt: Gabriel Fernández Duro: Tres artilleros ilustres. In: Memorial de artillería, 10. (1824) 270–273. p.

[12] L.: 32. és 33. sz. levél. Az előbbi, 1550. december 15-én kelt levél reménykedik Salm gyógyulásában, míg a következő már a halálról számol be. Vö.: Szakály, 1986. 124. p.; Pálffy, 1999. 70., 229., 258. p. Ezek a források annyiban pontosítják Pálffy Géza adatait, hogy Salm halála „december 26. előtt” helyett december 15. és 21. között következett be. Csak feltételezni merem, hogy — ismerve Aldana precizitását — Salm halála egy, vagy maximum két nappal előbb, tehát 19-én, vagy 20-án történhetett. Pálffy idézett monográfiájában módosította a korábbi adatát, miszerint Salm valamikor 1550 tavaszán halt volna meg. Uő.: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz. In: Történelmi Szemle, 38. (1996) 2–3. sz. 185. p.

[13] L. 8. sz. levél.

[14] L. 9., 16., 17., 18. sz. levél.

[15] L. 10. sz. levél.

[16] L. 23. sz. levél.

[17] Érdekes módon maga a levelezés is ellentmond Aldana ezen állításának, hiszen Murány bevételét taglaló 23. sz. levél alapján is kiderül, hogy a védők élelmiszerrel meglepően jól voltak ellátva. Ezt támasztja alá Tinódi és Istvánffy is a már feljebb említett krónikáikban. Vö.: Sarusi–Kiss B.: i. m.

[18] Aldana 1550 és 1552 közötti tevékenységéhez l.: Illésy János: Adatok a szolnoki vár építéséhez és első ostromához. In: Hadtörténelmi Közlemények (= HK), 6. (1893) 635–666. p. (A továbbiakban: Illésy, 1893.); Szántó Imre: A szolnoki vár felépítése és a török kézre jutása, 1550–52. In: Szolnok város története. Szerk.: Kaposvári Gyula — Mészáros Ferenc. Szolnok, 1975. I. köt. 39–56. p. (A továbbiakban: Szántó, 1975.); Uő.: Küzdelem a török terjeszkedés ellen Magyarországon. Az 1551–52. évi várháborúk. Bp., 1985.; Uő.: A török 1551. évi őszi hadjárata a Temes-vidék és a Maros-völgy meghódítására. In: HK, 85. (1972) 1. sz. 73–96; Rónai Horváth Jenő: Magyar hadikrónika. In: HK, 9. (1896) (A továbbiakban: Rónai Horváth, 1896.); Czímer Károly: Temesvár megvétele 1551–52, In: HK, 6. (1893) 1–3. közlemény (A továbbiakban: Czímer, 1893.); Kropf Lajos: Castaldo Erdélyben. In: HK, 8. (1895), 9. (1896) 1–6. közlemény. I. Ferdinánd erdélyi politikájáról a felsoroltakon kívül lásd még: Tinódi, passim; Istvánffy, passim; Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése. Bp., 1979. /Magyar História/.; Uő.: Az erdélyi Fejedelemség első korszaka 1526–1606. In: Erdély története. Főszerk.: Köpecz Béla. Bp., 1988. I. köt. 409–541. p.; Uő.: Vajon kié az ország? Bp., 1988.; Acsády Ignác: Magyarország három részre szakadásának története, 1526–1608. Magyar nemzet története. V. köt. Bp., 1898. 294–321. p.; Bárdossy László: Magyar politika a mohácsi vész után. Bp., 1943. [Reprint: 1992.] 187–233., 263–339. p.; R. Várkonyi Ágnes: V. Károly Magyarországon. In: Uő.: Europica varietas — Hungarica varietas. Tanulmányok. Bp., 1994. 9–36. p.

[19] L.: 27., 29., 30. sz. levél.

[20] L.: 12. jgyz.; 33. sz. levél.

[21] Szakály, 1986. 124. p.

[22] Ne felejtsük el, hogy a napló Aldana perének körülményeit is tartalmazza, tehát ilyen formában mindenképpen az elítélés után keletkezett és célja inkább a reputáció helyreállítása volt.

[23] Vö.: Uo. 62–64. p., illetve 8., 9., 16., 17., 25. sz. levelek.

[24] L.: az előző jgyz.

[25] L.: 23. jgyz.

[26] A zendüléshez kapcsolódó levelek érdekes adatokat nyújtanak a korabeli árakról. Súlyos ellátási problémák következményeként a kenyér ára felszökött 2 krajcárra naponként, a rossz minőségű borért is elkértek 4,5 krajcárt.

[27] Aldana még Léva alól, az 5. sz. levélben figyelmeztette I. Ferdinándot, hogy ha Murány alá vonulnak a távolság növekedése miatt komoly nehézségek mutatkozhatnak a pontos zsoldfizetésben.

[28] A 10. sz. levélből kiderül, hogy a félhavi zsold 3000 forintot tett ki. Thallóczy Lajos kutatásából tudjuk, hogy 1549-ben a mezei seregek évi költsége 205752 Ft. volt. Ebből a spanyol tisztek és legénység zsoldja 78720 Ft, azaz havonta 6560 Ft. A 3000 Ft., amiből nem kaptak a tisztek, a Rajka után csatlakozott katonák, tehát Ordonez kompániája se, nagyságrendileg megegyezik Thallóczy adataival. Vö.: Thallóczy Lajos: A magyar hadiköltségek 1549-ben. In: Századok, 11. (1877) 169–172. p. E félhavi zsold kifizetését augusztus folyamán teljesítették.

[29] Eddig felakasztotta a fosztogatót, most ígérete szerint a lábánál fogva lógatja, fel, míg meg nem hal a bűnös. L.: 10. sz. levél.

[30] 9. sz. levél.

[31] Szakály, 1986. 18–19. p. Szakály Ferenc mindezt a Szeged melletti mezei csata és Lippa feladásának körülményei alapján állítja.

[32] Uo. 19–20. p.

[33] L.: 2. sz. levél. A kora újkori spanyol társadalomban a ranglétrán való előrejutás alapvető feltétele volt az ún. honra összetett fogalma. Ez az eszmény magába foglalta sok minden más mellett a nemesi becsület, a tiszta keresztény származás, a társadalmi pozíciókra, rangokra, méltóságokra való alkalmasság és a jó hírnév fogalmait. A katonák esetében ezen eszménynek való megfelelés egyik lehetősége a lovagrendekhez való csatlakozás. Vö.: Manuel Fernández Álvarez: La sociedad espanola en el siglo de Oro. Madrid, 1986.

[34] Aldana vagyonszerzési szándékairól l.: Szakály, 1986. 29. p. A naplóban szereplő 10.000 maravedi jövedelem valószínűleg elírás. Az 5. sz. levélben 100.000 maravedi szerepel.

[35] Ez ügyben a királyi hadvezetés Egerben tartott megbeszélésnek egy részét Aldana, aki személyesen is ott volt a konferencián, közli a 23. és 28. sz. levélben. Vö.: Szakály, 1986. 113–114. p.

[36] Szakály, 1986. 38. p.

[37] 1550. október 25-én, Augsburgból Ferdinánd király értesítette a pozsonyi kamarát, hogy Szolnok vár élére kinevezte Zay Ferencet és Balassa Jánost. Illésy, 1893. 635–666. p.; Szántó, 1975. 39–56. p.; Vö.: Szakály, 1986. 124. p.

[38] Aldana novemberi távozásáról lásd: 32. sz. levél.

[39] Marosi Endre: Itáliai hadiépítészek részvétele a magyar végvárrendszer kiépítésében 1541–1592 között. In: HK, 87. (1974.) 45., 67. p. (A továbbiakban: Marosi, 1974.) Alátámasztja ezt az Aldana-napló is: „Megkérte unokaöccsét Francisco de Aldanát, hogy az építőmesterek segítségével — kik nem sokkal azelőtt egy csapat ügyes katona élén érkeztek oda [kiemelés tőlem — K. Z.] — vigyázza az erődítési és más egyéb munkákat.” Szakály, 1986. 124. p. Vö.: 31. sz. levél.

[40] Vö. Szakály, 1986. 18–19. p.

[41] L.: 29–33. sz. levelek.

[42] Úgy a naplóban (Szakály, 1986. 116. p.), mint a levelezésben (29. sz. levél) megemlítik, hogy Salm grófnak nem tetszett a Zagyva felőli oldalra tervezett bástya, ezért ezt átalakítják.

[43] Illésy, 1893. 646–647. p.

[44] Szakály, 1986. 38. p.

[45] Marosi, 1974. 45. p., illetve Illésy, 1893. 633. p.; Szántó, 1975. 45. p.

[46] Aldana temesvári rangjára lásd: Szakály, 1986. 17. p. Temesvári kapitányi kinevezése: 1551. augusztus 12.

[47] Pontos terveket közöl: 35., 36. sz. levél.

[48] Vö.: Szakály, 1986. 148. p.; Pretta de Pisa temesvári és lippai tevékenységéről: Marosi, 1974. 67. p.; Pretta Pisa gyávaságáról: 35., 40. sz. levél.

[49] Becse várnagyai 1551 szeptemberében: Fügedi Gábor és Szentannai Tamás. Rónai Horváth, 1896. 50. p.; Czímer, 1893. 31. p. Szádeczky Lajos: Magyar levelek a XVI. század közepéből. In: Történelmi Tár. Bp., 1880. 597–601. p. (A továbbiakban: Szádeczky, 1880.) Szádeczky Becse várnagyaként Szentimrey Jánost említi Szentannai helyett. A napló nem közöl semmit erről az eseményről.

[50] L.: 41. sz. levél.

[51] Uo.

[52] Vö.: Szakály, 1986. 18. p., és 39., 43., 44. sz. levelek.

[53] A lehetséges szerzőkről lásd: Szakály, 1986. 13–16. p.

[54] 1539–41. között Cristóbal de Castillejo, 1541-től 1554-ig Juan de Castillejo volt Ferdinánd spanyol titkára. Vö.: Thomas Fellner — Heinrich Kretschmayer: Die österreichische Zentralverwaltung. Abt. I. Von Maximilian I. bis zur Vereinigung der österreichchischen und böhmischen Hofkanzlei (1749). Bd. 2. Aktenstücke 1491–1681. Wien, 1907. /Veröffentlichungen der Komission für neure Geschichte Österreichs 6./, 159., 164., 171., 175. p. Juan de Castillejo udvarbeli szerepéről l. még: A. Rodrigez Villa: El emperador Carlos V. y su corte según las cartas de don Martín de Salinas. Madrid, 1903.

[55] 5. sz. levél. Ezen kívül Aldana neki küldte el a szolnoki mustra jelentését (27. levél) és őt kérte fel, hogy tegyen jelentést I. Ferdinándnak a szolnoki vár építéséről.

[56] Ne felejtsük el, hogy az Alcalá de Henaresben született Ferdinánd udvarában erőteljes spanyol lobby volt.

[57] Szakály, 1986. 13–16. p.

[58] Uo. 257. p.

[59] L.: 16., 17. sz. levelek.

[60] L. Az előző jgyz., illetve Rodriguez Villa, 1903. 130. p.; Miguel Ángel Ochoa Brun: La diplomacia de Carlos V. Madrid, 1999. (Biblioteca Diplomática Espanola. Sección Estudios.) 117–120. p. A Meneses család több tagja is kitűnt Ferdinánd szolgálatában. Bernardino de Meneses a Calatrava lovagrend tagja volt, 1564 és 1576 között halálozhatott el. Franz–Heinz von Hye: Testimonios sobre órdenes de caballería espanolas en Austria y Estados vecinos. In: En la Espana Medieval, 16. (1993) 169–187. p.

[61] Rónai Horváth, 1896. 49., 56. p.

[62] Uo. 61. p.; Kropf, 1895–96. passim; Czímer, 1893. passim; külön kiemelhető Kató Sándor: Idegen katonaság Magyarországon I. Ferdinánd uralkodása alatt 1540–1564. (Győr, 1908.) című hibáktól és előítéletektől hemzsegő műve. Aldana rangját, maestre de campo a lovasság legfőbb tisztjének tartja, miközben a valóságban a spanyol regimentek (azaz terciok), élükön tábormesterekkel, gyalogsági egységek voltak. Sikkasztónak, gyáva zsiványnak, a töröktől rettegőnek, Losonczyval szembe gyűlölködőnek mutatja be, aki képes bármit megtenni, hogy katonatársát elveszejtse.

[63] Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a 16–17 századi Magyarországon. A magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez. In: Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. sz. 216. p.; Szántó, 1985. 136. p.

[64] Castaldo levelezése és más megjelent dokumentumok: Barabás Samu: Erdély történetére vonatkozó regeszták. 1551–1553. In: Történelmi Tár. Bp., 1891.; 1892. 1–6. közlemény; Szádeczky, 1880. 597–601. p.; Komáromy András: Magyar levelek a XVI. század közepéből. In: Történelmi Tár. Bp., 1907.; 1908.; 1911. 1–8. közlemény.

[65] Istvánffy, 326. p.

[66] V. Károly utasítása pozsonyi követeinek, Zapatának és Pratnernek (1532. VI. 11.). Magyar Tudományos Akadémia Kézirattár (= MTA Ktt.) MS. 4939. leg. 636. fol. 235/236. A megbízatás — ahogy Zapata későbbi leveleiből értesülünk — zsoldhiány és a magyar rendek bizalmatlansága miatt kudarcot vallott. Pedro Zapata levele León főparancsnokához (Condestable de León) 1532. VII. 16. MTA Ktt. MS. 4939 leg 635. fol. 139., 140.

[67] Szakály, 1986. 262. p. Bernardo Villela de Aldana Pedro Barrantes Maldonadónak, 1549-ből.

[68] Uo. 61. p. Gonzalo de Ulloá-ról azt tartja, hogy még 1548-ban, Reutlingenben Aldana elbocsátotta, amikor a regimentet átalakította.

[69] 16. sz. levél.

[70] L.: 43., 44. sz. levelek.

[71] L.: 37. sz. levél.

[72] Szitnya: 7 gyalogos, 1 tüzér meghalt, sebesültek száma: 25; Léva: 27 halott, 60 sebesült, (7. sz. levél szerint 22–23 halott és 70 sebesült); Csábrág: 5 halott és 2 sebesült (A napló szerint vérontás nélkül vették be a várat.); Csábrágot követő zavargások: 2 halott 5 sebesült (Ezenkívül ismeretlenek megölték a spanyolok 14–15 szolgálóját.); Murány: 60 halott és több mint 200 sebesült. (A 23. sz. levél 50 halottat és több mint 100 sebesültet említ.) A két forráscsoport adatai közötti eltérést az okozhatja, hogy az egyik a másikhoz viszonyítva később keletkezhetett, amikor már páran a sebesültek közül belehalhattak sérüléseikbe.

[73] L.: 25. sz. levél.

[74] Pápa stratégiai szerepéről l.: Pálffy Géza: Pápa szerepe a XVI. századi végvárrendszerben. In: Tanulmányok Pápa város történetéből. Pápa, 1996. 2. köt. 81–98. p.

[75] Szitnya 1549. március 26-án, két napos ostrom után esett el.

[76] Niklas Graf zu Salm főhadparancsnok.

[77] Balassa Menyhért.

[78] Nyitra.

[79] Erasmus Teuffel főhadparancsnok-helyettes.

[80] Szakály Ferenc és a fordító, Scholz László a napló kéziratában Cliue település spanyol neve alatt Szebelébet vélték felfedezni. Ezt alátámasztja Csábrágtól és Szitnyától való távolság is. L.: Szakály, 1986. 317–318. p. Az itt szereplő levél eredetijében a deák egyértelműen Clinét írt. Teljesen más betűformát használ az n és v betűkre, a levél margóján egy későbbi bejegyzésben Keleny szerepel. A kérdést mégsem lehet megnyugtatóan rendezni, mert a naplóban lévő távolságoknak Keleny nem felel meg, hiszen kb. kétszer akkora távolságra van ugyanúgy délkeleti irányba Szitnyától, mint Szebeléb. Ezért én itt zárójelben jelölöm a másik alternatívát, Kelenyt is.

[81] Léva és Csábrág.

[82] Lévai János, Balassa Menyhért mostohafia, Léva várának birtokosa.

[83] Andres Lopez Llanos zászlós.

[84] Balassa Menyhért.

[85] Horvátinovics Bertalan, a hajdúk kapitánya.

[86] Hajdúk.

[87] García Ximénez de Hélices. Vö.: Szakály, 1986. 75. p.

[88] Szebeléb, vagy Keleny.

[89] Bát.

[90] Erasmus Teuffel.

[91] Iulius Caesar.

[92] Pompeius.

[93] Bécs.

[94] Tallér.

[95] Murány.

[96] V. Károly császár.

[97] Miksa főherceg.

[98] I. Ferdinánd spanyol titkára.

[99] Bernardo de Aldana tábormester.

[100] Diego Vélez de Mendoza kapitány.

[101] V. Károly császár.

[102] Reinprecht Ebersdorf főhadparancsnok-helyettes, Erasmus Teuffel, Pethő János.

[103] Hajdúk és huszárok.

[104] Nyakazó Ferenc és Kincsi Mihály Csábrág várnagyai.

[105] Basó Mátyás.

[106] Martalócok.

[107] 1549. június 20., csütörtök.

[108] Szent Iván napjának előestéje, azaz: június 23.

[109] Murány.

[110] Nápolyi királyság.

[111] Rajka.

[112] Fizetőmester (mostreherr).

[113] A naplóban Diego de Aguirre név szerepel, míg ő a saját levelét Diego de Aguiffes néven írta alá. Vö.: 21. sz. levél. De találunk más levelet is, ahol Aguirre néven illetik őt. Mivel kizárhatónak tekinthetjük, hogy a spanyol tercio fizetőmesterei között két, ennyire hasonló nevű személy szerepelt, ezért én az aláírás alapján Aguiffes néven tüntetem fel a továbbiakban.

[114] Azonosítatlan személy.

[115] Minden bizonnyal Murány vára alatti táborban kelt az irat. Mivel Aldana ebben a levélben megjegyzi, hogy a tüzérség megérkezése 8–10 nap múlva várható, a 13. sz., július 13-án kelt levélből tudjuk, hogy még nem érkezett meg a tüzérség, a 18. sz., július 31-i levélből pedig tudható, hogy 30-án érkeztek meg az ágyúk, így a datációt nagy bizonyosággal lehet július 13. utánra és 30. előttre tenni, ezen belül valamikor július 14. és július 22–23. közötti időszakra.

[116] Niklas Graf zu Salm.

[117] Reinprecht Ebersdorf, Erasmus Teuffel, Bebek Ferenc, Horvátinovics, Pethő János, németül: ’Proviantmeister’, a korabeli forrásokban: ’profiand maister’, azaz élésmester.

[118] Június 20.

[119] Június 24.

[120] Datációra l.: 16. sz. levelet.

[121] Erasmus Teuffel főhadparancsnok–helyettes.

[122] Julius Hardegg, a vértesek parancsnoka.

[123] Azonosítatlan személy.

[124] Július 30., kedd.

[125] Helyesen: ’lecciones’.

[126] Spanyol tüzérkapitányok. Vö.: Szakály, 1986. 62. p.

[127] Bebek Ferenc, a helyi nemesség által kiálított csapatok vezetője.

[128] Tárnok Ferenc, Murány várnagya.

[129] Azonosítatlan személy.

[130] Basó Mátyás, Basó Domonkos, Mátyás testvére.

[131] Hélices őrmester.

[132] Azonosítatlan személy.

[133] Azonosítatlan személy, lásd: 129. jegyzet, Azelles néven.

[134] Pfennig.

[135] Komárom.

[136] Rajka.

[137] Szolnok.

[138] Kászim budai pasa.

[139] Pápa.

[140] Báthory András.

[141] Csallóköz.

[142] Olvashatatlan, talán: ’ojos’.

[143] Komárom.

[144] Csallóköz.

[145] Nyitra.

[146] Királyi hajdú.

[147] Eger.

[148] Tisza.

[149] Forint.

[150] Pest, Szeged.

[151] Duna.

[152] Erdély.

[153] Szandzsákbég.

[154] Fráter György.

[155] Balassa János.

[156] Csongrád.

[157] Dobó István és Báthory András.

[158] Varkocs Tamás bihari ispán, váradi kapitány, Fráter György hadvezére.

[159] Körös.

[160] Szolnok.

[161] Kászim budai pasa.

[162] Csanád.

[163] Feltehetően Szemlak (Arad vm. és nem Szalánk).

[164] Petrovits Péter.

[165] Esztergom.

[166] Francisco de Aldana.

[167] Rimaszombat.

[168] Agostino Sbardellati váci püspök.

[169] Azonosítatlan személy.

[170] Csege és Poroszló.

[171] Tasnád.

[172] Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég.

[173] Becse és Becskerek.

[174] Losonczy István várkapitány.

[175] Titel.

[176] Janicsár.

[177] Fügedi Gábor, Szentannai Tamás (Vö.: Rónai Horváth, 1896. 50. p.). Szádeczky Lajos Becse várnagyaként Fügedi mellett Szentimrey Jánost említi. (Vö.: Szádeczky, 1880. 597–601. p.). Becskerek várnagya Balogh Lőrinc volt. Uo. 597–601. p.

[178] Pétervárad.

[179] Sigismundo Pretta de Pisa építészmester. Vö.: Marosi, 1974. 67–68. p.

[180] Béga folyó.

[181] Nándorfehérvár

[182] Temesvár.

[183] Giovanni Battista Castaldo főhadparancsnok.

[184] Feltehetően Felice da Pisa építészmester, aki ebben az időben Nagybánya, Sáros és Hont várainak megerősítésén szorgoskodott. Marosi, 1974. 67–68. p.

[185] Lippa.

[186] Szokollu Mehmed beglerbég.

[187] Fráter György.

[188] Morzsina (Temes vm.).

[189] Szolnok.

[190] Csanád.

[191] Becskerek.

[192] Losonczy István.

[193] Darabont.

[194] Sigismundo Pretta de Pisa, építészmester.

[195] Fenlak (Arad, ill. Temes vm.).