Master and disciple 1
Master and disciple 2
ÜTŐ Gusztáv / VÁLOGATÁS
WELTHER VARGA Júlia
& KISS László
FELEKI Károly / HÓSTÁT
|
2010. november 4-én csütörtökön 19 órától az Etna Alapítvány szervezésében,
Feleki Károly kolozsvári fotóművész
HÓSTÁT. 1979-1984 című kiállításának megnyitójára kerül sor
Helyszín a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház
Gondolatok Feleki Károly Hóstát, 1979-1984 Lábas-ház béli kiállításához
Feleki Károly ipari formatervezést végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, fotóművészként vonult be a köztudatba, jelenleg pedig tanszékvezető a Fotó-, Videó és Számítógépes Képfeldolgozó szakon a kolozsvári Művészeti és Design Egyetem keretén belül.
A Hóstát megnevezés Kolozsvár külvárosait jelöli és német elnevezésként kertvárost jelent. A hóstátiak, hagyományosan kertészkedéssel foglalkoztak. A nemzeti kommunizmus idején az évszázadokon keresztül szorgalmasan, becsületes munkával kialakított hagyományos „földész” foglalkozás szűnt meg e városrész lerombolása által és az immár több mint kilencven éve tartó lakosságcsere egyik lépcsőfoka volt ez a politikai és gazdasági tett. Zöldségtermesztőként és -kereskedőként ugyanis Románia más vidékeiről és más nemzethez tartozókat csábítottak Kolozsvárra a hóstátiak helyett. Ugyanakkor a fizikai megszűnés egyik velejárója volt a számos öngyilkossági kísérlet is a lakás- és földtulajdon elvesztése során. A román elnyomás és idegengyűlölet, akkor éppen Ceausescu irányításával nem egyszerűen átalakította Kolozsvár zöldségtermesztő kerületét – modernizáció fedőnév alatt – hanem végleg kiirtani szándékozott Erdély történelmi fővárosa magyar lakóinak egy részét. Egyetemi éveim idején, a hetvenes évek végén volt alkalmam a Hóstát-drámát személyesen is megtapasztalni. A piaci zöldség- és gyümölcs vásárlásaim során, a hóstáti dalárda kapcsán, a szüreti bálokon és a kolozsvári Magyar Színház előadásain, ahol bérletesekként a közönség nagy számarányát tették ki, de az erőszakosan beindított Hóstát-rombolás folyamatának is szemtanúja lehettem. Soron levő dokumentum- és értékmentő fényképkiállításunk ezt az utóbbi szegmentumot jeleníti meg 45 fekete-fehér felvételen a sepsiszentgyörgyi közönség számára.
„… a szociofotó is csak úgy lehet jó, ha túllép a számvetésen” jelzi szerzőnk egy Székely Sebestyén György által készített interjúban, folyó év május 11-én. És bővebben kifejti érdeklődését a Hóstát-jelenség kapcsán, ami a Pillich László szociológus felkérésére készített fényképeket illeti. Ezt a drámai időszakot Feleki Károly a puszta fotódokumentáláson túl pszichológiai igényességgel rögzíti. Olyan mélységesen kétségbeesett lélektani pillanatokat ment át az utókor számára, amelyeket nemzetünk ellen elkövetett merényletként élünk meg mindannyian. Ebben a pszichológiai megközelítésben karaktereket, pontosabban arctipológiát keres és talál. Értékmentést végez a témára alkalmazott kutatásai során. És mindezt a szerény, de szókimondó analóg fényképezés technikai lehetőségeivel. Amint bevallja Feleki Károly az interjú során, munkahelyi elfoglaltsága okán kényszerült többségében délutáni felvételeket készíteni és abban a szórtfényben lettek igazán anyagszerűek az ábrázolt felületek. Nem utolsó szempontja volt a tárgyi valóságon túl, az ember és mimikája, testhelyzeteinek nyomon követése az adott körülmények között. A ruházatra és kertészeti eszközökre, mint természetes velejárókra fektetett hangsúly is kiegészítő elemei a képi struktúra rendszerének. Komponálása minden esetben a nyugtalanság kifejezője. Az arckifejezéseken túl, a kidöntött fa segélykérő vonulata, az ablakkeret nélküli épület, félig lerombolt épület, az ágyásokhoz közeli, mindent elbirtokló tömbház-rengetek. Minden részlet és megjelenített elem apokaliptikus bekövetkezés kifejezőjévé válik a Feleki Károly képein. Ezt a drámai hatást erősíti fel a tálalás fekete-keretes megoldása is. Elgondolkodtató és történelmi kordokumentum értékű képeknek lehetünk szemlélői tárlatunk révén.
Végül szeretném az Etna Alapítvány nevében megköszönni Feleki Károlynak, hogy megtisztelte városunkat eme példaértékű kiállítással, és volt tanítványaimnak, Barabás Zsuzsának – a Plugor Sándor Művészeti Líceum egykori diákjának, aki jelenleg egyetemi asszisztens Kolozsváron – és Toró Attila művésznek a szervezési önkéntes tevékenységüket.
Ütő Gusztáv,
2010. november 4-én,
Sepsiszentgyörgyön
|
