Master and disciple 1
Master and disciple 2
ÜTŐ Gusztáv / VÁLOGATÁS
WELTHER VARGA Júlia
& KISS László
FELEKI Károly / HÓSTÁT
|
Az ETNA Alapítvány és a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér
tisztelettel meghívja Önt az ETNA ARES’2010 Vendégművész Programja keretén belül zajló
John G. BOEHME kanadai művész
DIAS (chaos with chair) című performenszére
2010. május 20-án, 20 órára a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérbe
valamintt,
május 21-én 20 órától "A nyugat-kanadai akcióművészet" címmel tartandó előadására.
(Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2.)
Szervezők: ETNA Alapítvány, MAGMA
Partnerek: Székely Nemzeti Múzeum, Kovászna Megye Tanácsa
Támogató: Camosun College
Fundaţia ETNA împreună cu Spaţiul Contemporan MAGMA sub egida programului de rezidenţă
ETNA ARES’2010 vă invită la un performance de
John G. BOEHME artist din Canada
DIAS (chaos with chair)
la data de 20 mai, 2010. ora 20 în Spaţiul Contemporan MAGMA din Sfîntu Gheorghe (Libertăţii, 2.)
Pe 21 mai, 2010. ora 20 va susţine o prezentare intitulată „Arta acţionistă din vestul Canadei”
Organizatori: Fundaţia ETNA, MAGMA
Parteneri: Muzeul Naţional Secuiesc, Consiliul Judeţean Covasna
Sponsor: Camosun College
*Életrajz* John G. Boehme
MFA fokozat a Victoria Egyetemen, BFA fokozat az Emily Carr Egyetemen, a Camosun College oklevele.
Anyja öléből, a Kalifornia állambeli La Jolla Windansea nevű helységéből indulva, különböző bentlakásos iskolákon keresztül végül is a Haditengerészeti Akadémián kötött ki és ott végezte a középiskolát. John G. Boehme művészetének korai korszaka a festészetet, szobrászatot, videó performanszokat, digitális technológiát és fényképészetet foglalta magában. Boehme mostani munkáit „transzdiszciplinárisnak” minősíti, melyekben gyakran performanszot, videót, audió-anyagokat és objekteket használ fel, gyakran egyidejűleg. Boehme nem korlátozza magát egyetlen alkotó módszerre sem, ebből következően munkáit egy mindent magában foglaló szemlélet szerint valósítja meg. John folyamatosan kiállít, vetítéseket tart és fesztiválokon vesz részt egész Kanadában, az amerikai kontinensen, az Egyesült Királyságban, Európában és Kínában. John óraadó tanárként dolgozik a Victoria Egyetemen, valamint a Camosun és Brentwood Főiskolán is tanít.
A művész vallomása
Engem művészként egy sor kulcsfontosságú érdek folyamatos újrafogalmazása érdekel. Ezeket az érdekekeket a nyugati társadalom kevéssé számba vett hajtóerőinek megfigyeléséből származtattam. A nemek, különösképpen a férfiak teljesítményét, a munka felértékelését, a kikapcsolódásra való törekvést, valamint a barátságok rendezgetését figyelve feltérképezem a nyelvet és metanyelvet, vagyis az emberi kommunikációban használt beszédet és gesztusokat egyaránt kutatom. Az élő műalkotás közvetlen kapcsolatban van az anyaggal, az akcióval és folyamattal, illetve az emberi interakcióval is. Az én értelmezésem szerint a fizikai jelenvalóság a legmegfoghatóbb módja a jelentésadásnak. A bizonyos ideig tartó akciók során úgy a művésznek, mint a közönségnek lehetősége nyílik egyedi, megismételhetetlen élmény megtapasztalására. Ez természetesen a performansz művészet archetipikus létezési módja, olyan tapasztalás, mely egy megnyújtott időintervallum során valósul meg. Ezt a fajta tanulást, a lét effajta különleges időbenvalóságát semmi sem helyettesítheti. S habár a performansznak mint olyannak nem lehetséges alternatívája a jelenvalóságon kívül, engem mégiscsak a performansz reprezentációja érdekel, az a nagyon tiszta és egyértelmű probléma, hogy a múlandót elérhetővé tegyem egy nagyobb közönség számára egy másik időben. Az, hogy videót használok a „rekonstrukció” során, lehetővé teszi az esemény publikálását és a róla való diskurzust. Az anyagi vonzat ellenére meggyőződésem, hogy a művészet végső soron a társadalomban bontakozhat ki. A multidiszciplináris munkák kapcsán jobban szeretem az alternatív „transzdiszciplináris” megnevezést, mert ez a különböző formák egymásutáni felhasználása helyett azok integrált használatára utal. Például én performanszot, videót, audió-anyagokat és objekteket egyszerre, egyidőben használok több munkámban is. Nem korlátozom magam egyetlen alkotó módszerre sem, inkább egy mindent magában foglaló szemlélet szerint alkotok.
Fordítás: Bartha Zonga
*Biography *John G. Boehme
MFA, University of Victoria, BFA Emily Carr University, Diploma Camosun College.
Weaned in the Windansea of La Jolla, California through boarding schools and graduating from Army and Navy Academy. John G. Boehme's early art practice included painting, sculpture, performance video and digital technology, installation and photography. Boehme describes recent work as "trans-disciplinary" often employing performance, video, audio and objects in a number pieces simultaneously, Boehme is not constrained to any particular creative mode and therefore utilizes integrated approaches to realize the work. John continues to have exhibitions, screenings and festivals across Canada, the Americas, United Kingdom, Europe and China.
John is an adjunct faculty at University of Victoria, continuing faculty at Camosun and Brentwood Colleges.
*Artist Statement:*
What interests me as an artist is the ongoing reformulation of a set of key interests. These interests are drawn from my observations of some of Western society's less considered compulsions. Looking into the performance of gender, specifically masculinity, the valorization of labour, the pursuit of leisure, and the marshalling of amity, I explore language and paralanguage, that is, both the spoken and gestural aspects of human communication.
Live artwork presents a direct relationship with material, with action and process, with human interaction. As I understand it, physical involvement is the most embodied way in which to create meaning. Through durational works both the artist and the audience gain access to the experience uniquely available through such commitment. This is of course the archetypal modality of 'performance art', an experience that unfolds through an extended period of time. Nothing can replace that learning, that specific duration of being.
But although there is no alternative to the durational aspect of performance per se, I remain interested in the question of representation of performance, the very clear and obvious problem of making the ephemeral available to a larger audience at a different time. Using video to "reconstruct" an event makes publication and discourse possible. Despite its material concerns I believe that art is rendered ultimately in the social domain.
With regard to multi-disciplinary works, I prefer the alternative term "trans-disciplinary", as it refers to integration between media, as opposed to, say, a sequential use of different forms. For instance, I employ performance, video, audio and objects simultaneously in a number of my pieces. I am not constrained to any particular mode; rather, I utilize integrated approaches within my practice.
|
