HUN I ENG I ROU
 
 
Alapítás Rendezvények Csoportok Műhely Kiadványok Kapcsolat
AKTUÁLIS    
     
ETNA ALAPITVÁNY    
     
DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT    
     
     
Az ETNA Alternatív Művészeti Csoport rövid története
 

Az ETNA Alternatív Művészeti Csoport rövid története
(együttműködés vagy individualizmus)

Előzmények

Az 1989 előtti Romániában a hatalom tiltotta a csoportosulást (kivéve a párt-ellenőrzött UAP – Képzőművészek Szövetsége – és az Atelier 35 nevű ifjúsági szervezeteket), nem engedélyezte az akcióművészeti megnyilvánulásokat. Ezért fontos megjegyezni, hogy a titokban zajló akcióknak húsz év távlatában is fokozott súlya és kisugárzása van. A szólásszabadság hiánya, a szabad művészi megnyilvánulás drasztikus betiltása „titkos társkereséshez” vezetett, a csoportosulás igénye valóságos szükségszerűséggé vált.

Ebben a történelmi kontextusban jött létre BERTALAN István közreműködésével a 111, (később SIGMA) nevű csoport a 60-as években, a Bánsági Temesváron (bővebben lásd: Ileana PINTILIE, Experiment, SCCA kiadó, Bukarest, 1997, 31-41. oldal). Kivonulva az urbánus környezetből, többnyire szántóföldeken, erdőkben, a Bega-folyó partján hozták létre konceptuális, strukturalista műveiket, amelyeknek középpontjában a geometria-entrópia ellentétpár állt. Természetes és mesterséges anyaghasználatuk ökológiai jellegűvé változtatta a tulajdonképpeni rebellis (értsd: a szocialista realizmusnak hátat fordító), szabadgondolkodó tevékenységüket, Bauhaus-i vívmányokat ápoló és továbbfejlesztő alkotásaikat.

A hetvenes évek végén hasonló körülmények között működött Erdélyben, Marosvásárhelyen az ELEKES Károly által összefogott MAMŰ Csoport (bővebben lásd: NOVOTNY Tihamér írásait a csoportról). A MAMŰ, többek között, land-art jellegű tájbeavatkozásokat hajtott végre a Vizes Halmok nevű geológiai képződménynél, amely távol esett a várostól, pontosabban a Securitate (vagyis a titkosrendőrség) megfigyelésétől. Gyakori install-aktív alkotásaiban a csoport határtalan szabadságvágya nyilvánult meg. A nyolcvanas évektől kezdődően a MAMŰ tagjainak többsége áttelepült Kádár János engedékenyebb társadalmi rendszerű Magyarországára, ahol a mai napig (2007. november), igen aktív, nagylétszámú Társaságként működik.

A Partium kisérletező szellemű, együttműködésre hajlamos alkotóit Nagyváradra gyűjtötte össze a kor (1980-as évek) vonzereje. Pontosabban, mivel a Román Szocialista Köztársaság egy zárt rendszerű párt-állam volt, friss információk beszivárgásának a potenciális nyugati kapúja Nagyvárad volt a Magyar Televízió adásainak a vétele által, a kishatár-átlépő kínálta könyv-csempészési lehetőség révén, stb. (bővebben lásd: ÚJVÁROSSY László vonatkozó tanulmányát)

Alakulás

Ebbe a politikai és kortárs művészeti háttérbe ágyazódott be az a székelyföldi fiatalokból álló baráti kör, amelynek első, szintén titkos akciójára 1980-ban, farsang temetéskor került sor a háromszéki (Erdély egyik közigazgatási alegysége) Kőröspatak és Kálnok között, egy kápolna-romnál. Az ACTION című eseményhez a csoportos megnyilvánuláson alapuló, együttműködést feltételező társas műhöz ÜTŐ Gusztáv hívta meg a résztvevőket egy péntek esti táncház alkalmával. Az akció keretén belül magyar emlékmű vizuális kiemelésével, illetve a köréje szervezett helyspecifikus akciósorozattal fejezték ki tiltakozásukat a Román Kommunista Párt kisebbség-ellenes propagandája ellen. Flower-power típusú, sokszínűségre utaló formai megoldással.

Változó összetételű felállásban sor került ugyan különböző csoportos akciókra a nyolcvanas évek folyamán, de az ETNA Alternatív Művészeti Csoport létrejötte de facto 1991 júliusától számítható. A csoport ÜTŐ Gusztáv felkérésére állt össze a Szent Anna-tónál szervezett második AnnART Performensz Napok során, a rendezvényen résztvevő erdélyi akcióművészekből. ÜTŐ, a BAÁSZ Imre grafikus-performer-szervező halálát követően, éppen a mester nélkül maradt segédek, tanítványok összefogáson alapuló esélyelőnyét ismerte fel.

1991-től 2000-ig tíz év sajátos identitáskereső, környezetvédő, individuális és kollektív kérdésfeltevés volt jellemző az egyetlen Erdélyi Akcióművészeti csoport tevékenységére. A csoport hangadó egyéniségei hajdan a marosvásárhelyi Zene és Képzőművészeti Líceumban a karizmatikus egyéniségű NAGY Pál tanítványai voltak. A maga is gyakorló művész, NAGY Pál „tanár úr” következetesen a vizuális nyelvezet megújítására bíztatta diákjait a hatvanas-hetvenes években, ezért magától értetődő volt a tanítványok kísérletező kedve, szerteágazó kutatása „extrém” megnyilvánulási formák irányában is.

Erdélybe a “romlott” nyugati irodalom betiltása ellenére is beszivárogtak fontos információk a kortárs vizuális művészetekről, a helyi művészeti színtér éppen ennek köszönhetően menekült meg az anakronizmustól, fogalmazhatta meg saját értékeit úgy a hagyományos, mint az avantgarde műfajokkal kapcsolatban.

Egyéni tevékenység

Alakuláskor BAÁSZ Imre (post mortem), BOB József, DAMOKOS Csaba, Paul ap DAVIES (Wales), FAZAKAS Gyula, MIKLÓSI Dénes, PETHŐ Barna, SZIGETI Pálma és ÜTŐ Gusztáv voltak a csoport tagjai. Később csatlakozott még KÓNYA Réka, Cosmin POP, SZABÓ Zoltán (Judoka), TORÓ Attila, VAJDA Éva és VERES Szabolcs.

Az ETNA Alternatív Művészeti Csoport – mint többszörösen kisebbségi társulás – tagjainak alkotásaiban az interperszonális kapcsolatok drámai, humoros, vagy sok esetben abszurd akciókként jelentek meg. Ennek a vonulatnak BAÁSZ Imre “...Ha nem adsz életet, nem kapsz életet...” című témaelemző performensze volt az egyik kiemelkedő alkotása az AnnART első kiadásán. Szintén ebbe a kategóriába tartoztak ÜTŐ Gusztáv és KÓNYA Réka akciói, amelyek egyrészt a párkapcsolat lehetőségeit és lehetetlenségeit, másrészt az erdélyi identitástudattal kapcsolatos kérdéseket feszegették, hol direkt módon, hol pedig elvont koncepcióban.

A szorító keretekből való kitörés, a vizuális-, auditív- és verbális megnyilvánulás szabadsága, mint a társadalmi feszültségek energiafelszabadító szelepei, fokozatosan a kommunizmus utáni fogyasztói társadalom fonákságai elleni tiltakozó attitűddel társult.
Itt egyrészt TORÓ Attila környezetvédő és egyben politikai töltetű akcióit kell megemlíteni, másrészt SZIGETI Pálma tevékenységét, aki munkáiban a kommunista szimbólumokat a fasiszta jelképekkel tette egyenértékűvé, illetve individuális mitológiák kapcsán tett hely- és helyezetjelölések mentén épített fel akciókat. Szintén politikai színezetű akciókat hajtott végre az újfasizmus elleni tiltakozó FAZAKAS Gyula, aki 1992-ben, Magyarországra való távozása után abbahagyta akcióművészeti tevékenységét.

DAMOKOS Csaba énközpontú alkotásai, szárnyalási kísérletei a műfaj megtagadásába torkolltak. Később az egyéni tevékenység mellett döntött, és elhagyta az ETNA Csoportot.

BOB József individuális mitológiákon nyugvó akciói mély filozófiai telítettségükkel keltettek figyelmet. Szerzőjük érdeklődésének középpontjában a lét és nemlét problematikája áll, amelyet nyugtalan, vívódó szellemiségre utaló munkákban valósított meg. Az ugyancsak marosvásárhelyi SZABÓ Zoltán (Judóka) univerzális szimbólumokat, művészettörténeti értékeket társít az Erdélyi magyarság kulturális vagyonához: akcióművészeti meditatív alkotásaiban megjelenik a székely róvásírás, a transzilvanizmus gondolata, stb.

A humoros, gagszerű, részben konceptuális vonulatot képviselte az alternatív zenével is kísérletező Sadomazoveanu, majd a VERESPOP Reproduction nevű páros az ETNA Csoport tagjaként. Az akkor még fiatal egyetemisták friss, újszerű vonulatot jelentettek a csoporton belül.

Csoportos akciók

Első megnyilvánulása a csoportnak 1991 novemberében, Budapesten zajlott a Fortuna 11 Galériában. Ez alkalommal kiállított táblaképek (festmények és grafikák) képezték a rendezvény tárgyát, a megnyitón pedig Nyugat és Kelet (WE) együvé tartozására utaló performensz volt látható ÜTŐ Gusztáv alkotásaként. A veszprémi Mestermű Galériában az anyag 1992 tavaszán szintén kiállításra került.

A csoport sepsiszentgyörgyi tagjai kialakították a használaton kívűli, központi toronyóra lépcsőfeljárójában a TORONY Galéria alternatív kiállítóteret. 1991 december 6-án ESTEBÉD című akciójával indította útjára ÜTŐ Gusztáv – ötletgazda és szervező – a négy évig működő vertikális térséget, mely “az ETNA Alternatív Művészeti Csoport és meghívottjai gyakorló teréül szolgált”.

Az Első Keleteurópai Kulturbörze című, 1992 március közepén Békéscsabán megrendezett nemzetközi eseménysoron az ETNA csoport képviselte Erdély képzőművészeit installációkkal, akciókkal és install-akciókkal.

Egy évre a megalakulás után széthúzás kezdődött a csoportban, így az 1992-es AnnART3 alkalmával az ETNA Alternatív Művészeti Csoport logóját közös akcióként elföldelték abba a szimbolikus Etna-kráterbe, amelyet az előző évben ásott ÜTŐ Gusztáv.

1993. szeptember 11-én került sor az ETNA Csoport “Jogokat a kisebbségeknek” című, előre bejelentett utcai tűz-akciójára, amely az erdélyi magyar közösség örökös fenyegetettsége elleni tiltakozásból született. Az akció a romániai média figyelmét is felkeltette, ám a másnapi Európai Uniós látogatóknak szánt lettre-ista üzenetet a sepsiszentgyörgyi Prefektúra előtti úttestről a hatalom villámgyorsan eltüntette.

Az AnnART 6 – Nemzetközi Élőművészeti Fesztivál (1995, július) keretén belül az ETNA Csoport ETNA-ANNA című első szimultán akció-kísérlete érdekes átfedéseket, előzetes egyeztetés nélküli tartalmi és formai összecsengéseket eredményezett. A mintegy két órán át tartó akciók sorozata hitelesen közvetítette az Erdélyben élő és megnyilvánuló művészek stílusát, alkotói koncepcióját, illetve az együttműködésre vagy individualizmusra irányuló törekvéseit (bővebben lásd: AnnART6 katalógus).

1996-ban kezdte el tevékenységét az ÜTŐ Gusztáv által még 1995-ben létrehozott ETNA Alapítvány, melynek fontos célkitűzése ”...az alternatív művészetek támogatása, a művészek közötti közvetlen kapcsolatteremtés elősegítése az ország határain innen és túl. Tágabb értelemben a kísérleti művészetek fejlődésére alkalmas társadalmi közeg kialakításához való hozzájárulás” (idézet az alapítvány alapszabályzatából). Az ETNA Csoport hátterintézményeként működő alapítvány a már meglévők (AnnART, MEDIUM) mellett újabb rendezvényeket indított útra: a heti rendszerességű ÉLŐ TÉKA – Akcióművészeti Előadást és Video-bemutatást 1996-tól, a SEPSI – Szentgyörgy-napi Élőművészeti Találkozót évente 1996-tól, az ARES – Vendégművész Programot évi rendszerességgel, 1998-tól, a Művészet Évfordulót minden év január 17.én, stb.

EX-HUMATIO címen az ETNA Csoport néhány tagja 1997-ben (AnnART 8) kiásta a Csoport öt évig föld alatt lévő logóját, mintegy „csatabárdját”, és folytatta együttműködésen alapuló tevékenységét. Ugyanaz év decemberében, a Kolozsváron székelő Sylvie MOREAU Galéria meghívására, MÁTYÁS Király szülőházának pincéjében mutatkozott be a csoport Erdély történelmi fővárosa közönségének, december 12-én, 13-án pedig a Párizs utcai műteremben, a PER-SE című rendezvényen, egyéni és csoportos cselekményekkel.

1998. áprilisában ABLAK-akciójával lepte meg a kovásznai Városi Galéria közönségét tíz perces művével a csoport négy tagja, a Kőrösi CSOMA Sándor emlékének szentelt kiállítás megnyitóján. Az action-drawing típusú alkotás – szervezői mulasztás miatt – később ugyan megsemmisült, de a közvetlen vizuális-kommunikációs alkotás mély hatást gyakorolt a kisváros magyar közönségére.

SEPSI 4 nevű saját rendezvényükön (1996, 1998) a csoport tagjai színvonalas, nyilvános akciókat hoztak létre Sepsiszentgyörgy névadó ünnepén, az Erzsébet-park különböző pontjain, utcákon, illetve az Etna Alapítvány székhelyének udvarán.

Abban, hogy az ETNA Csoport társadalmi tényezővé vált, igen nagy szerepet játszott a Quebéc-i LE LIEU Kortárs Művészeti Központ által kezdeményezett Nomád Területek project, nevezetesen a Richard MARTEL által Sepsiszentgyörgyön (1995) létrehozott Nomád Konzulátus. A csakhamar igen népes tagságra szert tett mozgalom az új hatalomra nézve kényelmetlenné vált, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megfigyelte, a Gazdasági Rendőrség névtelen feljelentés alapján zaklatta, a rendőrség útlevélosztálya pedig akadályozta működését, 1998-ban végül elkobozta a Nomád Konzulátus dokumentumait, hivatalos pecsételőit. Az ETNA Csoport és a Nomád Útlevél tulajdonosok nagyszabású tiltakozó akció kilátásba helyezésével szerezhették csak vissza tárgyaitkat.

Az utolsó AnnART fesztiválon (1999) az ETNA Csoport néhány tagja még képviseltette magát, de ebben az évben már sokan kitelepedtek a szomszédos Magyarországra, gazdasági, politikai vagy más okok miatt. Utolsó ETNA Csoport néven való közös szereplésükre Krakkóban, a FORT SZTUKI 2000 rendezvényen, a Sytuacji Színházban, a jeles Artur TAJBER lengyel akcióművész-tanár meghívására került sor, illetve egy héttel később a magyarországi Székesfehérváron működő Pelikán Galéria által rendezett Székelyföldi Képzőművészek Tárlata megnyitóján mutatták be záró-akcióikat a legendás ETNA Csoport utolsó tagjai: KÓNYA Réka, TORÓ Attila, ÜTŐ Gusztáv és VAJDA Éva, szexualitáson alapuló, környezetvédő, illetve meditatív-türelempróbáló akciókban.

Utódcsoportok

A következő időszakban az Erdélyi akcióművészek – megfogyatkozva – egymástól függetlenül működtek. A Quebéc-i LE LIEU Kortárs Művészeti Központ egy Quebéc (L’illot Fleurie), Chicoutimi (Galerie Le Lobe) és Montréal (Galerie Clark) 2003 őszi turnéra való meghívása kapcsán – melyhez a Dracula Csoport elnevezést javasolták – ÜTŐ Gusztáv létre hozta TRAnnSYLVAnnART – Erdélyi Akcionista Művész-Kollektíva elnevezésű csoportot (rövidítve SYLVA). Alap-tagság: BOB József, Cosmin POP, SZABÓ Krisztina, TORÓ Attila, ÜTŐ Gusztáv és VETRÓ Barnabás. Később, 2007-ben a csoporthoz csatlakozott még KEREZSI Nemere, ÜTŐ Kinga, KOZMA Levente és VÁNCSA Domokos.

A kollektíva első igazi erőpróbája kudarcba fulladt, ugyanis a bukaresti Kanadai Nagykövetség a teljesen hivatalos, névreszóló meghívók ellenére visszautasította a SYLVA Csoport beutazási kérelmét, kivéve az ÜTŐ Gusztávét. Ezzel a gesztusával a Nagykövetség tiltakozást generált a visszautasítottakban, amely a VISA TRAUMA című akciókban öltött testet. A német Helge MAYER kutató és művész segítségével megvalósuló – egyetlen tag által képviselt SYLVA – turné minden állomásán az otthon maradt tagok interneten átküldött képanyagából tiltakozó kiállítás készült.

Nemsokkal ezután a sepsiszentgyörgyi Míves Ház ETNA termében szintén megrendezésre került a VISA TRAUMA kiállítás, mégpedig az ERUPTIO 1 – Nemzetközi Akcióművészeti Találkozó keretein belül.

2003 októberében megalakult a MEGÁLLÓ nevű, sepsiszentgyörgyi fiatalokat tömörítő csoportosulás, akik installációkat, akciókat, stb.mutattak be alternatív helyszíneken, két éven keresztül.

A SYLVA Csoport rendszeres eseményeit különböző rendkívűli akciók is gazdagítják. Külföldi és belföldi meghívásoknak eleget téve, a csoporttagok számos jónevű rendezvényen szerepeltek, úgymint: CABIRIA Akciók (2003), NOVEMBER 7 (2003), WINTER 8 (Németország, 2003), BURLESZK (2003), TILOS (2004), IMAF (Vajdaság, 2004), JUMING (Taiván, 2004), HAIKU (2004), FIX’04 (Belfast, 2004), MONZA (Olaszország, 2005), NAVINKI (Fehéroroszország, 2005), GISWIL (Svájc, 2005), CURRENCY (New York, 2005), NIPAF (Japán, 2006), stb.

2006 nyarán az ARES – Vendégművész Program keretén belül egy Észak-Írországi héttagú csoportot látott vendégül a SYLVA Csoport Sepsiszentgyörgyön, Bálványos-fürdőn, a Szent Anna-tónál és Temesváron. A lelkes-energikus Sinead O’DONNELL társszervezővel közösen kialakított turné és koncepció igen magas színvonalú cselekmény-műveket eredményezett, kihangsúlyozva az észak-ír és erdélyi magyar (székely) gondolatiság hasonlóságait és különbözőségeit. A hét vendég- és öt házigazda-művész közös, illetve önálló alkotásai és tanácskozásai annyira sikeresek voltak, hogy a további együttműködés „elkerülhetetlennek” látszott.

A SYLVA Csoport néhány tagja részt vett 2006 őszén a Lengyelországi Plock városában is szervezett In the Context of Arts – The Differences (A Művészetek Kontextusa – A Különbözőségek) című fesztiválon és konferencián, melynek keretén belül az Erdély Napot szimultán akció-sorral tették emlékezetessé a Mazowieckie Múzeum Szecessziós belső udvarán és az előtte levő sétálóutcán kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi alkotók.

A válasz-turné során a SYLVA Csoport hét tagja, 2007 június-júliusában, az ARES – Vendégművész Program folytatásaként, Omagh - Strule Arts Center és Belfast - Catalist Arts művészeti központokban vendégszerepelt. A szorosabbra fűzött baráti- és szakmai kapcsolatok igen pozitívan hatottak az egyéni és csoportos akciók színvonalára.

A SYLVA Csoport a 2007-es év kiemelkedő sikerének tekinti egyik fiatal tagja, VETRÓ Barnabás részvételét a 12.NIPAF – Asian Performance Art Series ‘07 című japán rendezvényen, amelynek szervezője a hírneves Seiji SHIMODA művész-szervező. A fesztiválon VETRÓ érzékeny, költői cselekmény-művekkel keltett figyelmet.

Szintén 2007 nyarán (augusztus 17-én) nyitotta meg archETNAkció címen fotó-video dokumentációs kiállítását a SYLVA Csoport, akciókkal hatva az érdeklődő sepsiszentgyörgyi közönségre, a Míves Ház Phare-termében. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára időzített kiállítás Finissage nevű záróeseményeként előadással egybekötött vetítés zajlott az ETNA Alapítvány Archívuma anyagából három témában: helyi akcióművészek Székelyföldön, külföldi akcióművészek Székelyföldön, valamint Székelyföldi akcióművészek külföldön.

Sepsiszentgyörgy itthonmaradt és elszármazott fiataljai KISPÁL Attila ösztönzésére MAYBE2 – Kortárs Művészeti Kiállítás (megnyító: 2007. szeptember 14) címen a legújabb tendenciákat mutatták be. A kiállítás margójára szerveztek egy igen hasznos Konferenciát, amelyben külön fejezetet szenteltek a város elmult tizenöt évben megvalósult képzőművészeti eseményeire, a helyi művészeti tevékenység finanszírozására, a városkép alakítására, stb. vonatkozó témáknak. Ez az immár harmadik generációs, kutató típusú – nem ábrázoló, hanem irányt jelölő – művésztársadalomhoz tartozó erdélyi (Székelyföldi) alkotókör, büszkén felvállalva elődeik (NAGY Pál, BAÁSZ Imre, stb.) célkitűzéseit, eredményeit, és azokat tovább fejlesztve, méltán képviselik majd Közép-Kelet Európa eme régióját nemzetek közötti megmérettetéseken.

Mivel az Erdély távolabbi régióiban működő alkotókkal való kapcsolatok sokat lazultak az idők során, az 5.ERUPTIO – Régióközi Akcióművészeti Találkozón (2007. október 31 – Míves Ház, Phare-terem, Sepsiszentgyörgy) megalakult a HAT nevű kisrégiós csoportosulás (Háromszéki Akcióművészek Társasága), ÜTŐ Gusztáv kezdeményezésére, melynek tagjai (PÉTER Alpár, SZABÓ Ágnes Evelin, TORÓ Attila, ÜTŐ Gusztáv és VETRÓ Barnabás) folytatni kívánják a műfajon belüli tevékenységüket bel- és külföldi rendezvényeken egyaránt. Tragédiákat (csoport és individuum szakítása) elemezve és új stratégiákat kidolgozva, egyszóval “stragédizálva” – ahogy Richard MARTEL mondaná.

Ütő Gusztáv,
Sepsiszentgyörgy,
2007. november 9 és 10