Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén megye közigazgatási, gazdasági, közlekedési, kulturális központja. A Szinva-patak partján, a Bükk lábánál épült város a 19. századig elsősoran kereskedelemből élt, hiszen földrajzilag kedvező a fekvése, négy irányba nyílnak a kapui: a Csabai délre, a Szentpéteri északra, a Zsolcai keletre és a Győri kapu nyugatra. A belváros régi polgári lakóházai közül a legrégebbia 17. századból származik. A környék természeti szépségei mellett a város műemlékei múzeumai színháza és programjai is sok érdekességet kínálnak.
Szobrok és emléktáblák sokasága hívja fel a figyelmet a hajdan itt jeles alkotókra. Csokonai gyógykúrán tartózkodott itt, az akkor még önálló Tapolcára járt ki a városból. Kölcsey Ferenc 1830-ban egy hónapig Miskolcon dolgozott. Arany János és Tompa Mihály közös kirándulásuk alkalmával fordultak meg a városban. Lévay József évtizedeken keresztül itt volt főjegyző. Kiss József itt kezdte iskoláit, Gárdonyi Géza a ma Miskolchoz tartozó Hejőcsabán fejezte be a negyedik elemit.
A színház elődjeként itt állt az ország első magyar kőszínháza, ahol a kor legjelesebb színészei játszottak. Déryné Széppataki Róza 1848-tól haláláig a városban élt, itt írta híres Naplóját. Miskolc szülötte Laborfalvy Róza, akit férje, Jókai Mór is elkísért vendégszerepléseire. (Jókainé édesapja, Benke József színész sírja a Mindszenti temetőben van.) Petőfi Sándort is szép emlékek kötik a városhoz, csakúgy, mint Móra Ferencet, aki szívesen és gyakran járt az Avasra. Kaffka Margit polgári iskolai tanárnőként dolgozott a városban. Szabó Lőrincet élete első három éve köti ide.