A legismertebb magyar költő a világirodalomban is.
1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja, Petrovics István vállalkozó szellemű hentes és mészáros. Anyja, Hrúz Mária szlovák származású cselédlány.
Félegyházán, Kecskeméten, Sárszentlőrincen és Pesten tanul, majd három évig Aszódon, legkedvesebb iskolájában. Itt már verseket ír, a színészpálya után is vágyik. A selmecbányai gimnáziumot fél év után elhagyja, és Pestre megy statisztának. Hat évig tartó vándorlásba kezd, ez idő alatt Sopronban katonának áll, Pápán diák és barátságot köt Jókaival, meglátogatja szüleit, színészkedik. 1843-44 telét Debrecenben tölti, tavasszal Pestre gyalogol. Vörösmartyt keresi fel, aki segít verseit kiadni és állást szerez neki a Pesti Divatlapnál. Itt jelenik meg a János vitéz, ami országos hírnevet szerez költőjének.
45 tavaszán felvidéki útján meglátogatja Bején Tompa Mihályt. 47-ben barátságot köt Arany Jánossal és beutazza Erdélyt. Nagykárolyban megismerkedik Szendrey Júliával, akit egy év múlva feleségül vesz.
48-ban a forradalom vezéralakja, a szabadságharc katonája, Bem tábornok barátja és segédtisztje. 1849. július 31-én a segesvári csatában hősi halált halt. Halálát kortársai, barátai, csodálói sokáig nem akarták tudomásul venni, legendákat költöttek róla.
Petőfi életének huszonhat éve alatt könyvtárra való anyagot adott az irodalomtörténészeknek, életrajzíróknak. Magyarország térképén alig van helység, ahol meg ne fordult volna. Megyénkben is számtalan településen őrzi tábla, szobor az emlékét. 1845 áprilisában Aggteleken a cseppkőbarlangot csodálta meg, 47-ben Putnokon és Sajókazán át Miskocra érkezett, ahonnan Diósgyőrbe és Hámorba kirándult. Az itt felállított emléktáblák az Úti levelekből idéznek. Ezek a levelek hűen számolnak be nagy költőnk Sárospatakra, Szerencsre, Sátoraljaújhelyre és Széphalomra tett látogatásáról is.