Skip to main content

BESZÉLŐ – SZEPTEMBERI SZÁM

2008. január 17.

Kedves Olvasóink!

Szeptmber 23-án megjelenik a Beszélő friss száma.

A lap szeptemberi számának tartalmából:

Győrffy Ákos verse,
Bozóki András publicisztikája,
beszélgetés Rakovszky Zsuzsával,
Révész Sándor olimpiákról, diktatúrákról és apologétákról,
Szerbhorváth György a magabiztosságról,
Mihályi Péter vitacikke a kistelepülések lázadásáról,
összeállítás a grúz–orosz válságról,
Őrszigethy Erzsébet a csereháti falvakról,
Ádám Zoltán Bozóki Andrásról,
Tischler János az 1944-es varsói felkelésről,
Szűgyi Jerne az iskolai szegregációról,
Szabó T. Anna és Lackfi János a versírásról,
Lanczkor Gábor verse,
Szilágyi-Gál Mihály Hannah Arendtről és Kertész Imréről,
Láng Zsolt Závada Pál Idegen testünk c. regényéről,
Bazsányi Sándor Bán Zoltán András könyveiről,
emlékezés El Kazovszkijra.

Jó olvasást és böngészést!

A Beszélő szerkesztősége

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon