|
|
|
|
A Nemzeti Színház körüli csatazajban csendárnyékba került az a tény, hogy a jeles intézmény miatt már két helyen tarolták le a fákat, és a kivégző osztag már kijelölte a következő fa-siralomházat is.
De haladjunk sorjában.
Az 1980-as évtized ajándékának szánták a Nemzetit, azzal a kulturális feladattal, hogy a vezetők annak karzatán fogadhassák a május elsejei felvonulókat. Az építkezések elején kivágattak 37 idős fát. Azért nem többet, mert néhány példányt sikerült átültetéssel megmenteni. Elterelték útjából a 75-ös és 79-es trolibuszokat, és akkori áron számolva 65 millió forintért a föld alá telepítették a szükséges kábeleket, amelyek ma is ott alusszák örök álmukat. Az 1985-ben megjelent „Budapesti parkok és terek” című könyvemben a 67. számú kép aláírása imigyen szól: „Utolsó tulipán-bemutató a Nemzeti Színház leendő területén.”
A közelgő rendszerváltás és Bős-Nagymaros árnyékában a Nemzeti ügye is lekerült a napirendről, hogy 10 év múlva, poraiból felemelkedett főnix madárként életre keljen az Erzsébet téren. A parkolót keretező 84 fa esett el a Nemzeti Színház soros helyszínén. Ott maradt még a gödör annak bizonyítékául, hogy a Nemzeti építését abbahagyni sohasem késő.
Napjainkra a Nemzeti Színház kísértete visszatért a Városligetbe. A Népszabadság 1999. március 17-i számából kiderült, hogy a jeles építész – aki főállásban moszkvai díszlettervező – a Műcsarnok mögé helyezte el az épületet, meghúzva ezzel a lélekharangot a Liget legszebb platánfa-együttese felett.
A külső szemlélőt meglepheti, hogy a csatázókat nem zavarja az érvényes rendezési terv, amely a Városligetet egységes zöldterületnek minősíti,
kizárva ott az építkezést. Ám ez a szabály hazánkban csak jó pénzért elkészített papír, amelynek az égvilágon semmi „rendfokozata” nincs. Az
építési szabályok inkább hasonlítanak egy vendéglői étlaphoz, amely a beruházók kívánsága szerint – az ő pénzükért – kedvükre alakítható. Bő
tapasztalataink vannak arra nézve, hogy zöldterület rovására építkezni hazánkban nem ütközik akadályba.
Írásom címe optimizmust tükröz, ugyanis a Nemzeti Színház kalandos múltja felvillant egy olyan lehetőséget is, hogy 4–5 zöldterülettel kell adóznunk egy darab színházért.
Nem unják még az áremelést?
Dr. Radó Dezső
a Levegő Munkacsoport
Szakértői Testületének elnöke
