|
|
|
|
Szeretnék két kérdést egyszerű példákon keresztül a köznapi emberek számára is érthetővé tenni. A szakmai napon sok szakmailag és tudományosan mély értelmű eszmefuttatás elhangzott, de talán nem mindenki érti a dolog lényegét.
Ha valaki éjjel 2-kor, Dunaújváros és Dunaföldvár között, azaz külsőségi úton a személyi tulajdonú autójával megtesz 20 kilométert, nagyjából 140 forint adót fizet a magyar államnak – kilométerenként tehát 7 forintot. Ha ugyanezt az utat nappal teszi meg, úgy is legalább 100-120 forint adót fizet, tisztán az említett szakaszon. (A 20-40 Ft adócsökkenést a forgalom akadályozása, a környezeti károk okozzák.)
Ha valaki ugyancsak éjjel 2-kor, Budapesten a Batthyány térről a Jászai Mari tér érintésével személygépkocsival utazik Rákoskeresztúrra, akkor 100-120 forint adót fizet.
Ha mindezt hétköznap délelőtt teszi, akkor jellemzően a társadalom fizet neki 100-150-200 forintot (a pillanatnyi torlódások függvényében), így hősünk – noha erre nem szorul rá(!) – nettó támogatottá válik, mások is térítik utazási költségeit! Így kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy a motorizáció mennyit fizet be a költségvetésbe és mennyit kap vissza abból.
Az adófizetés, illetve a támogatottság mértéke tehát bonyolult ingadozást mutat. E függvény jellegét a telefontarifák esetében lépcsős költségfüggvényekkel követik, amely 0 óra és 24 óra között jelentős csúcsokat mutat, végül azonban megérkezik a kezdőpontba. Ilyen függvénnyel írhatók le a telefontársaságok által alkalmazott napi tarifák, ahol a legnagyobb csúcsok jellemzően 9 és 15 óra között vannak. Nem véletlenül biztatjuk hozzátartozóinkat: ha lehet, 18 óra után telefonáljanak! A közúti forgalomban két kérdés nagyon fontos: mikor és hol jelentkezik a forgalom?
A másik példa: az átkelés a Dunán Esztergom és Párkány között. Mindannyian szeretnénk, hogy újjáépüljön a Mária Valéria híd, és ezzel megérkeztünk az útdíj, illetve a hídvám kérdéséhez. Ma nappal óránként egy komp közlekedik a két város között. Az, hogy egy házaspár egy autóval átmenjen Párkányba, nagyjából 700 forintba (kompjegyek) és 90 percbe kerül (feltételezzük, hogy harminc percet várakoznak ketten, és útlevélkezeléssel együtt 15 perc az átkelés). Ha egy óra értéke négyszáz forint – ez ma magyar átlagként elfogadható –, akkor ez az utazás általánosított költségként 1300 forintba kerül (700 Ft + 90 perc). Ha a híd megépül – és használata ingyenes lesz –, egy autó áthaladásának költsége mintegy 30 forintra csökken. Gyors útlevélkezelés esetén az utazás ideje mindössze hat perc lesz. Az általánosított költség 110 Ft-ra csökken (30 Ft + 12 perc). Érdemes lenne felmérni, milyen torlódási problémák lesznek a költségcsökkenés nyomán évente augusztus 20-án, karácsonykor, húsvétkor, illetve hogy mindez milyen környezeti hatásokat jelent! (Nem is részletezve a bevásárlóturizmus bővülésének hatásait: benzin, sör, cigaretta stb.)
Ha Esztergom és Párkány között a jelenlegi költség harmadát-negyedét bevezetnénk hídvámnak, valószínűleg mindenki jól járna: a pénzbevétel negyedét kaphatná a magyar állam, negyedét a szlovák állam, negyedét Párkány, negyedét Esztergom. A bevételi szempontok mellett fontos kiemelni; a hídvámmal egy szabályozó eszköz lenne a kezünkben arra vonatkozóan, hogy mekkora környezeti terhelést engedhetünk meg.
Mindezek alapján igen fontosnak tartom a közlekedési szövetségek támogatását, és az útdíjak, hídvámok problémájának tárgyszerű, indulatok nélküli megközelítését.
(A cikk dr. Orosz Csaba, a Budapesti Műszaki Egyetem Út- és forgalomtechnika tanszéke oktatójának a hozzászólása alapján készült, amely az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának 1999. február 25-i, Magyarország közlekedéspolitikájáról megtartott szakmai napján hangzott el.)
