A Környezeti Forradalom küszöbén

Ahogy közeleg az új ezredforduló, szaporodnak a jelek, hogy a világ talán egy környezeti forradalom küszöbén van, hasonlóan a politikai forradalomhoz, amely végigsöpört Kelet-Európán – számolt be Lester Brown, a Worldwatch (Világfigyelő) Intézet elnöke, a Worldwatch című folyóirat 1999. március– áprilisi számában.

A társadalmi forradalom Kelet-Európában a térség politikai rendszereinek átalakulásához vezetett. A globális forradalom a világgazdaság ökológiailag irányított új felépítéséhez vezethet.

„Nem minden környezetvédő fog egyetérteni velem – írja Brown – , de azt hiszem, néhány jel tisztán rámutat, hogy a világ az ökológiai tudatosság felé való elmozdulás korai szakaszában van. Ami nem világos számomra, hogy vajon idejében átlépjük ezt a küszöböt, hogy elkerüljük a világgazdaság szétesését."

A cselekedetek, helyek és intézmények tekintetében a légkör határozottan változott az elmúlt két évben. Kiemelkedő nagyvállalatok vezetői úgy kezdenek beszélni, mint a Greenpeace szóvivői. Néhány vezető politikus olyan irányelveket fogadott el, amelyekért a környezetvédők már régóta síkra szálltak. Környezetvédő szervezetek ezrei jöttek létre világszerte, hogy embermilliókat mozgassanak meg a változásért.

Azok számára, akik szemmel követik az ökológiai változásokat – a tengeri halászat kimerülését, az erdők zsugorodását, a Föld hőmérsékletének emelkedését az állat- és növényfajok tömeges kipusztulását – egy idő után világossá kell hogy váljon: a gazdasági fejlődés csak akkor tartható fenn, ha a gazdaság átalakul úgy, hogy megóvják azokat a természeteti rendszereket, amelyek magának a gazdaságnak az alapjait képezik.

Azok számára, akik még nem győződtek meg róla, hogy a nyugati, fosszilis energiahordozókra alapuló, autóközpontú, „eldobó" gazdaságot szükséges átalakítani a környezetileg is fenntartható gazdasággá, új bizonyíték Kína modernizálása. Ha például Kína minden háztartásában lenne egy amerikai típusú autó, ez nem csupán megfosztaná a kínaiakat szegényes termőföldjeiktől, hanem napi 80 millió hordó benzinfogyasztáshoz is vezetne az országban, miközben a világ benzinfogyasztása ma napi 67 millió hordó.

„Ha a nyugati ipari fejlődési modell nem válik be Kínában, akkor nem működik Indiában sem, melynek népessége az idén eléri az egymilliárdot, és nem megfelelő a fejlődő országok további 2 milliárd embere számára sem" – írja Brown. – „És egy egységes világgazdaságban ez nem fog sokáig működni az iparilag fejlett országok számára sem."

Brown szerint létezik egy alternatív gazdasági modell, ami jobb életet ígér világszerte, anélkül, hogy tönkretenné a Föld természeti rendszereit. Az új gazdasági modell nem a fosszilis, hanem a nap- és a hidrogénenergia legkülönbözőbb forrásaiból meríti erejét. A városi közlekedési rendszereket nem az autóra alapozzák, hanem egy magas műszaki színvonalú könnyűvasút-hálózatra, amit gyalogosok és kerékpárosok egészítenek ki. Az „eldobó" gazdaság helyett „újrafelhasználó/újrahaszno sító" gazdaság lesz.

„Húsz évvel ezelőtt, amikor először körvonalaztuk ezt az új modellt az intézetünkben, alaptalan ábrándozásnak tűnt" – írja Brown. – „Most megváltoztak a kilátások, egyrészt, mert világossá vált, hogy a régi modell nem működik, másrészt pedig azért, mert láthatjuk napvilágra kerülni az ökológiailag fenntartható gazdasági modell tág körvonalait."

Sehol sem látható az új modell jobban, mint az energiaszektorban. Míg az olaj- és a szénhasználat csupán évenként egy százalékot emelkedett 1990 óta, a napelemek használata évi 16, a szélenergia 26 százalékot növekedett. A szélenergia Dánia villanyáramának már 8 százalékát szolgáltatja, Schleswig-Holsteinnek – Németország legészakibb tartományának – pedig 15 százalékát. Navarrában, Spanyolország északi megyéjében csupán három év alatt nulláról 23 százalékra emelkedett. Világviszonylatokban a szélenergia kitermelésének lehetősége sokszorosa a vízenergiának, amely a világ villanyáramának egyötödét szolgáltatja. Egy új japán szoláris tetőfedőanyag az áramfejlesztőipar forradalmát ígéri. Németországban az új koalíciós parlament 100 ezer háztetőt érintő programot indított el, ami a Shell és a Pilkington közös napelemgyár-beruházását eredményezte, ami a legnagyobb lesz a világon.

A leginkább vállalkozószellemű nagyvállalati vezetők kezdik úgy látni ezt a gazdasági átrendeződést, mint a történelem legnagyobb befektetési lehetőségét. Egy beszédében Mike R. Bowlin, az ARCO nevű nagy olajtársaság elnöke „az olajkorszak utolsó napjait" festette le, valamint egy új hidrogén-alapú energiagazdaság szükségességét ecsetelte. Kijelentette, hogy az ARCO földgáztermelése kulcsszerepet játszik a szénalapú energiagazdaságból a hidrogénalapúba való átmenetben. Az utóbbi két évben a British Petroleum 1 milliárd dollárt szánt a szél- és napenergia fejlesztésére, a Royal Dutch Shell pedig a megújuló energiaforrásokba történő 500 millió dolláros beruházásáról adott hírt.

A kormányok szintén változnak. Dániában betiltották a szénnel működő erőművek építését. Costa Rica azt tervezi, hogy 2010-re minden villamos áramot megújuló forrásokból nyer. Tavaly augusztusban, néhány héttel a Jangce majdnem rekordot elérő áradása után Zsu Rongdzsi miniszterelnök megtiltotta a fakivágást a vízgyűjtőterület felső részén, azzal érvelve, hogy az élő fa háromszor olyan értékes, mint a kivágott.

Ha valóban megközelítünk egy társadalmi küszöböt a környezetvédelemben, ami a gazdaság gyors átrendeződéséhez vezethet, vajon ez elég gyorsan következik majd be? Túl késő megmenteni az Aral tavat? Igen, a halai már kipusztultak. Túl késő megmenteni az indonéziai esőerdőt? Lehetséges. Túl késő elkerülni a globális felmelegedést? Úgy tűnik. A Föld átlagos hőmérséklete kimutathatóan emelkedik. Tudjuk mérsékelni a jövőbeli hőmérséklet-emelkedést? Igen. Tudunk elég gyorsan cselekedni a környezet további pusztulásának megakadályozásában, hogy elkerüljük a világgazdaság szétesését? Talán. De csak akkor, ha hamarosan átlépjük a küszöböt.

„Az új évszázad egy kihívása sem látszik nagyobbnak, mint a gazdaság környezetileg fenntarthatóvá tétele" – írja Brown. – „Ez a Környezeti Forradalom nagyságrendjében a Mezőgazdasági Forradalommal és az Ipari Forradalommal vethető össze. A nagy különbség a rendelkezésre álló időben van. A Mezőgazdasági Forradalom évezredek alatt terjedt el. Az Ipari Forradalom kétszáz év alatt fejlődött ki. A Környezeti Forradalmat néhány évtizedbe kell belesűríteni."

A régészek olyan korábbi civilizációk nyomaira leltek, amelyek a környezetre ártalmas gazdasági lépéseket tettek meg, és nem voltak képesek folyamatos korrigálásra, egyrészt mert nem értették, mi történik, másrészt mert hiányzott a szükséges politikai akarat.

„Most tudjuk, mi történik" – írja Brown. – „Számunkra az a kérdés, vajon a mi globális társadalmunk át tudja-e lépni azt a társadalmi küszöböt, ami lehetővé tenné a világgazdaság átrendezését, még mielőtt a környezetpusztulás gazdasági hanyatláshoz vezetne."

Worldwatch Intézet – KÖRNYÉSZ