Egészen kicsi korom óta intenzív, színes álmaim vannak. Ébredésem után sokáig, olykor éveken, évtizedeken át megmaradtak emlékezetemben. Jóllehet a felnőttek igyekeztek elhitetni velem, badarságok, jobban teszem, ha hétköznapi, okos és hasznos dolgokra figyelek, lelkem mélyén meg voltam győződve arról, hogy mégiscsak kell hogy jelentsenek valamit, és még ha fogalmam sincs, mi értelmük van, korántsem olyan hiábavalóságok, mint ahogy környezetem beállítja.

Erős késztetést éreztem, hogy lerajzoljam őket. Amikor, három éves koromban először kaptam vízfestéket, egy álomfigurát festettem vele, akivel előző éjjel találkoztam. Apró termetű rókakölyök volt, kék mezőben. Aztán még sok, nagyon sok álmomat festettem le abban az időben.

Később, amikor már tudtam írni-olvasni, némelyeket leírtam. Ez a szokásom felnőtt koromban is megmaradt. Az elmúlt évtizedek során tekintélyes mennyiségű álom halmozódott fel ily módon, még akkor is, ha csak az utóbbi tizenöt év anyaga áll rendelkezésemre. Egyszerűen muszáj volt több - kevesebb rendszerességgel jegyeznem őket. Akkor is így kellett tennem, amikor inkább a külvilágra figyeltem, sajátjaim helyett elsősorban annak normáihoz igyekeztem idomulni, belső életem pedig nemcsak nem volt fontos, de életem bizonyos szakaszaiban kifejezetten menekültem előle. Némely álmom azonban még ez idő tájt is annyira különös, erőteljes volt, hogy szinte fizikailag kényszerített arra, hogy papírra vessem.

Kezdetben pusztán intellektuális módszerekkel igyekeztem megérteni, kielemezni őket. Egy idő után azonban éreztem, ily módon nem jutok tovább. Álmaink ugyanis ugyanazt a látszatra logikátlan, szimbolikus, képszerű nyelvet beszélik, mint a mesék, a mítoszok, az alkímia és a Tarot kártya képei vagy akár az asztrológia valamivel absztraktabb jelrendszere. Ezért kezdtem újra rajzolni, festeni, akárcsak gyerekkoromban.

Képességeimhez mérten minél pontosabban igyekszem "lemásolni", kidolgozni az álmaimban rendszeresen visszatérő vagy egyszerűen csak jelentőségteljesnek érzett motívumokat (geometriai alakzatok, tájak, növények, állatok, emberek, helyzetek, stb.), lehetőleg ugyanazokat a színeket használva, mint az álom. Ennek hatására nemcsak rendszeresebben térnek vissza, de újabb és újabb, mégis ismerős mintázatokba rendeződtek, ha úgy tetszik egész képi mondatokká, szövegrészekké.

Festegetés közben immár racionális tudatom számára is értelmezhető gondolataim, felismeréseim támadnak.

Elvontabb és hétköznapibb témákról van szó, gyakran konkrét válaszok arra, hogy mit is kéne tennem, milyen irányba kéne haladnom, miket kellene olvasnom, mi módon kezelhetném ezt vagy azt a helyzetet, embert. Születési képletem elemeit, az éppen ható konstellációkat is gyakran jelenítem meg képi formában.

Nagyon szeretek álomikonjaimon dolgozni. Feltöltődöm tőlük, inspirálnak, maradéktalanul lekötik figyelmemet. Gyakran szinte egész napra íróasztalomhoz láncolnak. Paradox módon a rajtuk való munkálkodás realitásérzékemet, a dolgok megvalósíthatóságára, időigényére való érzékenységemet is megnövelte. Türelmesebbé, kitartóbbá tett.

Hiszen annak a képnek a részletes kimunkálása, ami pár másodperc alatt tűnik fel majd foszlik szét az álom vetítővásznán, papíromon , ébrenlétemben egy - két hetet vagy akár egy egész hónapot is igénybe vehet. És ez még csak a kezdet. Ha csak minimális vagy semennyi információval nem rendelkezem a felbukkant szimbólumról, motívumról és festés közben sem ugrik be, mi köze lehet saját életemhez, miért pont adott helyzetben bukkant fel álmaimban, értelmezése további, akár heteken, hónapokon át tartó kutakodást, utána olvasást, kérdezősködést eredményezhet. És, ha már nyert ügyem van is abból a szempontból, hogy felfogtam közlendőjét, gyakorlatba ültetése abban a formában, ami egyaránt megfelel természetének, illeszkedik saját személyiségemhez és a külvilág számára is elfogadható akár egy-két-több évet is igénybe vehet.

Honlapom illusztrációi álomutazásom közben készített felvételek. (Saját készítésű Tarot kártyáimat annyiban inspirálta a Rider-Waite pakli, hogy már legelső találkozásunkkor feltűnt, mennyire hasonlít stílusa a fentebb említett, kisgyerekkori álmaimban szereplő rajzokéhoz. Ennek ellenére nem állt szándékomban "megújítani", utánozni vagy más módon belekontárkodni ebbe a kidolgozott szimbolikájú, jól működő rendszerbe. Mindössze arról van szó, hogy álmaim valamiért úgy látták jónak, hogy a Rider-Waite lapok sémáit saját életem képeivel, az adott kártyalap témájához illeszkedő történetekkel töltsék fel.)