Hérakleitosz-töredék, 1976-77(?)
16 mm, fekete-fehér, hangos, 28 perc


B.E.:

Most már... könnyebb... Akkor... most már... ne haragudjon, hogy én csak ilyen vetített állapotban vagyok jelen, vagyis nem is vagyok jelen.
H.Gy.: Kérem. Nem tesz semmit.
B. E.:

De... nekem is... nehéz így. Szóval, azt kérdezem, mit gondol, hogy tekinthetõ-e ismeretségnek... ismeretségnek tekinthetõ-e, hogy mi csak így filmen látjuk egymást? Most ezt még egyszer mondjam?
H.Gy.: Ahogyan Ön gondolja. Lehet ismeretség is.
B.E.: Teljesen halálra fogsz kínozni... Hát engem nagyon zavar...
H.Gy.: Én, magát? Mért kínoznám halálra?! És mért tegez?
B.E.:

Most úgy érzi, hogy megismert engem errol a filmrõl? És olyan, mint hogyha egy ismerõssel több lenne magának? Mert nekem, amikor a hangját hallottam, majdnem olyan volt.
H.Gy.:

Még nem érzem, hogy megismertem volna magát, de könnyen lehet, hogy megismerem a film végére.
B.E.: Tegyük föl, hogy valamennyire ismerjük egymást, s akkor válaszolhat nyugodtan.
H.Gy.: Jó, kérem, parancsoljon.
B.E.:

De amikor...azt gondoltam, hogy elkezdek beszélni magáról, akkor... vagy magához, akkor... nem így képzeltem el. Hogy nem is látom. Csak ezt a csíkos televíziót vagy miafenét.
H.Gy.:

Mit tegyek? Hát.. hát én szívesen találkoztam volna magával személyesen is.
B.E.:

Hát mit kérdezzek még? Most tulajdonképpen az kéne... hogy ... hogy valaki kérdezzen tõlem valamit, arra szívesen válaszolnék én. De hát most már... nagyon bele vagyok kergetve ebbe.
H.Gy.:

Bevallom, nem tudok semmit se kitalálni, amit... ami érdekeset kérdezhetnék magától, kisasszony, mert...
B.E.: Hát erre nem válaszolok.
H.Gy.:

Kérem. Bár abban maradtunk a Mikivel, hogy maga fog kérdezni én tõlem.
B.E.:

Tudja, hogyha az ember egy filmen van, akkor annyi mindenre kell figyelni.
H.Gy.: Kérem, én ezt megértem, tessék parancsoljon.
B.E.: Hogyha már vége lesz ennek az egész vetítésnek, akkor majd találkozunk, jó?
H.Gy.: Jó. Kérem.
B.E.: Akkor... legalább valahogy... elrendezõdik ez a dolog. De így addig nagyon nehéz.
H.Gy.:

Milyen dologra gondol? ... Nem értem, milyen dologra gondol.
B.E.: Hát csak. Mert...
H.Gy.:

Ja, jó. Tessék... lehet róla szó... Mért ilyen gátlásos?
B.E.:

Hát mert nem látom azt, hogy melyik kérdés esik jól, melyik esik rosszul, mirõl beszélne többet, mirõl kevesebbet, látni kell mégiscsak. Meg hát én is szívesen válaszolnék rá. De... nem tudom, mi érdekli jobban.. Mi érdekli jobban?
H.Gy.: Hogy mi érdekel jobban? Milyen értelemben kérdezi ezt?
B.E.: Végül is kimerültem.
H.Gy.: Kimerült?
B.E.: Kimerültem.
H.Gy.: Hát akkor pihenjen!
B.E.: Viszont lehet ha itt lenne, akkor nagyon sok minden lehetne...
H.Gy.:

Asszonyom, hát pihenjen! Hát végeredményben én ráérek, ha egy kicsit fáradt is vagyok, de... igyon meg egy hûsitõ italt, vagy hajtson fel két kávét, és akkor folytathatjuk.
Hérakleitosz 89-es töredéke

Az ébrenlévõknek egy még pedig közös világuk van. Szunnyadás közben azonban mindenki a magáé felé fordul.

73-as töredék

Ne cselekedjünk és beszéljünk úgy mint az alvók, mert az álomban is úgy véljük, hogy cselekszünk és beszélünk.

114-es töredék

Akik eszesen beszélnek arra kell támaszkodniuk, ami mindenkinél közös, mint egy városnak a törvényére, s még sokkal erõsebben.