Hérakleitosz-töredék, 1976-77(?)
16 mm, fekete-fehér, hangos, 28 perc


H.Gy.:


1966...-ban, akkor Bécsben voltam apámnál látogatóban, két álmot láttam két perc alatt. Az egyik a következõ volt: szembejön velem egy orvos, egy ügyes mozdulattal felhasítja a koponyacsontozatomat, s a meztelen agyvelõre helyezi az elektrosokkot.Az elektrosokkológépet.

B. E.: Jó napot kivánok! Én vagyok Bartholy Eszter.
H.Gy.: Parancsol?
B.E.: Bartholy Eszter.
H.Gy.: Örvendek. Leülhetek?
H.Gy.:

Itt abbamaradt az álom, átfordulok a másik oldalamra, jön a következõ. Egy gyönyörûen kivilágított sárga bálteremben vagyok, ahol két hosszú sorban férfiak és nõk táncolnak, fekete estélyi ruhában szellemesen és szemtelenül társalogva, és én is olyan szellemes és szemtelen vagyok, mint még soha életemben. Akkor jutott eszembe, hogy hopp! ez olyan, mint egy Rejtõ Jenõ-regény, és rendezni kezdem az izét, a táncot, a... én vagyok a férfi-sornak a közepén, és V-alakúvá zárul a két sor, ebben a pillanatban abbamarad az álom. 1962 nyár végén álmodtam, hogy egy északi fõvárosban vagyok, egy gyönyörû nyárestén, ott, ahol a folyó belefolyik a tengerbe. Egy dombon ülök és nézem a gyönyörû alkonyatot, és egy pillanatra eszembe jutott, hogy ez a... hogy a fehér éjszakák lesznek, fehér éjszaka lesz, Helsinkiben vagy Leningrádban, aztán valaki hátulról meg szólított engem, és akkor abbamaradt az álom. 1961 õszén, amikor Tápiószentmártonban tanítottam, a következõt álmodtam: Koromsötét éjszaka borul az egész országra, és, kelettõl délig vad lovasok nyargalnak, vad lovashad nyargal, a... õt, és tûzbe borítja az izéket, tü... tüzes fáklyával meggyújtja a... az egész országot, és én kiáltani akarok, de nem fér... de nem jön hang a torkomon, és... magam vagyok ébren az egész országban.


A tudatok közös része alkotja a valamennyiünk számára közös világot. Aki az utóbbit nem ismeri el nem szün non legón, vagyis nem eszesen beszél, hanem bolond, vagy úgy cselekszik és beszél, mint egy alvó, mert az álomban elfordul az ébrenlévõk közös világától a saját álom világa felé.

(Erwin Schrödinger)


H.Gy.:

1958 õszén, mikor Bajóton tanítottam, egy éjszaka azt álmodtam, hogy Provence-ban vagyok, és táncolok a Carmen dallam... balettzenéjének dallamára. Ébredés után sírvafakadtam. Nem egyedül táncoltam, hanem a... férfiakkal és nõkkel. Szóval ahogy, ahogy a balett megkívánta. 1967 tavaszán azt álmodtam, hogy tanknagyságú, tanknagyságú gépek dübörögnek át az agyamon, és azok adják az elektrosokkot
õszén, mikor Bajóton tanítottam, egy éjszaka azt álmodtam, hogy Provence-ban vagyok, és táncolok a Carmen dallam... balettzenéjének dallamára. Ébredés után sírvafakadtam. Nem egyedül táncoltam, hanem a... férfiakkal és nõkkel. Szóval ahogy, ahogy a balett megkívánta. 1967 tavaszán azt álmodtam, hogy tanknagyságú, tanknagyságú gépek dübörögnek át az agyamon, és azok adják az elektrosokkot, de nem ájulok el, csak könyörgöm, hogy hagyják már abba, de nem marad abba. És sírógörccsel ébredek. Pedig sem 66-ban, sem hat... szóval, 65-tõl kezdve sportszívem van, és nem lehet, és nincs is szükség engem megsokkolni, csak a betegségtudat kényszerítette ki belõlem mind a két álmot. És... 1963-ban, amikor már rettenetes rosszul voltam, egy... sváb fõorvosnál voltam, aki... nem tudott megfelelõen kezelni, és akkor kértem egy elektrosokkot. Sem utána, sem elõtte nem kaptam. Többre nem emlékszem. És álmos vagyok és kimerült...