Szemzõzene

Egyszer a Mirázs nevû hangmûhelybe betérve feledhetetlen kép fogadott: a stúdió túlsó, üvegfalon túli akusztikus akváriumában Szemzõ éppen egy tenyérnyi zsebrádiót szorított a füléhez és közben állomáskeresõjét csavargatta: feszült figyelemmel keresgélt az éteri káoszban. Idõnként, alkalmas adóra lelve, felhagyott ezzel, és a készüléket néhányszor lassan meglengette a mikrofon elõtt. A megfelelõ mozdulatok megtétele után újból a füléhez szorította a hangforrást és folytatta a keresést. Zene készült éppen. A munka persze nem merült ki ebben a mûveletsorban; szóltak még mellette már korábban felvett, "színtiszta" zenei szólamok, arra kerültek rá, gondosan adagolva a környezõ kavargás felhangjai.
Ez a kép nemcsak Szemzõ szerzeményeinek forrásvidékére kínál betekintést, hanem híven mutatja alkotói magatartását is, mely a környezet, a legtágabban értelmezett "háttér" hangjaira és hagyományaira reagál. Miközben nem enged kontextuális kényszereinek; nem veti alá magát a közeg, a "mûfaj" követelményeinek; szabadon él velük, és saját hangszõttesének szálaiként, alkotóan alkalmazza azokat.
A kiválasztásnak és a keresztezésnek ez a gesztusa a konkrét hangok, környezeti zajok, szövegtörmelékek tekintetében éppúgy érvényes, mint a munkáiban fellelhetõ különféle zenei hagyományokra és szellemi hatásokra nézve. Ennek köszönhetõ darabjaiban a szándékolt és az esetleges elemek arányának, akárcsak a szerzõ intenció és az elõadói szabadság viszonyának alakulása is. A felvételek során kialakított helyzetek, valamint a zenészeknek adott instrukciók a különféle magas- és pop-kultúrájú zenei közegekben kialakult konvenciók kiiktatására irányulnak. Így az elõadók a bejáratott pályák követése helyett a szokatlan megoldások keresésére kapnak indíttatást - és az eredmények hallatán úgy tûnik élnek is lehetõségeikkel. Sosemvolt hangzásvilágot szólaltatnak meg, vagy a beálló csöndek révén jelenítenek meg néha végtelenbe veszõ távlatban, melyek mégis mind ismerõsnek tetszenek. Hangszíneik és árnyalataik lenyûgözõ láncolatában a közelmúlt közös és személyes képei rezegnek. Hihetetlen sûrûségben tûnnek át rajtuk a fájdalom-fodrozta, gyötrelmekkel és gyönyörökkel átjárt tegnapok.