FIATALO KOLDALA

1996. február

Kedves Fiatalok!

Bizonyára emlékeztek arra, hogy tavaly az októberi számunkban meghirdettünk egy pályázatot a Történetek Seholsincs országban c. jópofaság folytatására. Nos, az eredmény: érkezett pályázatok száma: 1. De ez az egyetlen pályázat egész jó lett. Reméljük Nektek is tetszeni fog. Fogyasszátok tehát egészséggel a 21 éves Balog Tímea mûvét Gyöngyösrõl!

Történetek Seholsincs országban

(3. rész)

-...mert tényleg mindjárt jósolok neked! - Kiabálta utána.

Senki bármennyire is megijedt az elõbb, visszafordult és leült a jós elé:

- Tessék! Mondjad!

- Hát jó. De tudd meg, én az elõbb csak a javadat akartam, mert szörnyû dolgokat látok a jövõdben. Elõször is: senki nem fog majd észrevenni, senki nem lát meg, senkit se fogsz érdekelni. Másodszor: ez így is marad. Az embereket a valami érdekel manapság. Például: pénz, autó, lakás, fogpiszkáló, menedzserkalkulátor stb. Ha nem vagy ez, ha neked nincs ez, senki vagy. - A jós e szavak után eltûnt, mintha ott se lett volna. Senki pedig hasonfekve hosszasan elgondolkozott ezeken a szavakon, de egyáltalán nem ijedt meg. Igaz, hogy fogpiszkálót mindig szeretett volna, de ezen most is túlteszi magát, bár hosszú távon biztos, hogy nem felejti el.

Viszont autóra, lakásra, menedzserkalkulátorra nem volt szüksége. Mit is csinálna ezekkel?! Nem lakik, gyorsabb, mint a gondolat, ha elfárad, letelepedik egy összkomfortos felhõre (víz = esõ; meleg, villany = nap; ha túl meleg van = szél), és úgy érzi, menedzserkalkulátor nélkül is kibírja az életét.

De eldöntötte, hogy nevet változtat. Õ ezután inkább majd Valaki lesz. Azért, hogy nem mondjanak neki jött-ment jósok ilyeneket, csak éppen mert õ véletlenül Senki. El is ment a Belügyminisztériumba. Az illetékes hölgy kedvetlenül fogadta:

- Kedves Senki! Kérem, üljön le! - Motyogta, és szemrehányón nézett rá, amiért megzavarta õt az aktatologatás közben. De Senki azért elmondta, hogy mit szeretne.

- Sajnos lehetetlent kíván. - Válaszolta a hölgy, és hangosan elsírta magát. Senki csak lassan értette meg, hogy mi is a helyzet. Kiderült, hogy az ûrlapok tegnap elfogytak, a nyomdát, ahol eddig ezeket nyomtatták, felszámolják, a jövõ héten az osztály is megszûnik, a nõ munkanélküli lesz. Senki valahogy nem tudta sajnálni...

- „Hát akkor maradok Senki" - Gondolta, és elindult, hogy régi álmát, a fogpiszkálót megvegye. Bement a legközelebbi boltba, aztán egy messzibbe, egy még messzibbe és végül eljutott a legtávolabbiba is. De innen ugyancsak üres kézzel távozott. Mindenhol pénzt kértek tõle. Pénzt. Ízelgette ezt a szót. Mikor mások fizettek, és látta is, és képtelen volt megérteni, mit becsülnek azokon a papírfecniken és pénzdarabokon?

Csalódott volt és szomorú. Hát tényleg igaza lenne a jósnak?! Se új név, se fogpiszkáló. Persze nem is volt, nem is lesz. Felült búsan egy kéményre, és alig bírta visszafojtani a sírást.

Jó, hogy nem sírt. Így látta, hogy elõbújik a Nap, és helyes kis bárányfelhõk lesznek. És ekkor elkezdett nevetni. Csak nevetett és nagyon boldog lett. Minek neki pénz? Minek neki fogpiszkáló (nincs is foga)? Minek neki másik név?

Õ a Senki, aki rá tud ülni a felhõkre, melegíti a nap, hûti a szél, mossa az esõ és ki tud kukucskálni az ózonlyukon a világûrbe...

És foga komolyan nincs!

Balogh Tímea a munkájáért honoráriumot fog kapni, ami teljesen megérdemel. Minden olyan munkáért, ami beküldtök, és amit le is közlünk a HASÉ-ban, honoráriumot kaptok. Ezért (is) érdemes vállalkozni.

[Fõoldal] [Bemutatkozunk!] [A bizottság tagjai] [Céljaink] [Kik a hallássérültek?] [Hogyan kommunikáljunk a siketekkel?] [A jelnyelvrõl] [Történelem] [Programjaink] [Közérdekû címek] [Linkek] [Vendégkönyv]