FIATALOKOLDALA

1995. október

Történetek Seholsincs országban

(Folytatás)

- Ne haragudjanak - Fordult a közönség felé a pirospozsgás arcú, kövérkés hulla - de az ember nem szívesen vesz részt a saját temetésén. - Majd megigazította a nyakkendõjét és megnézte a lakkcipõjét, hogy elég tiszta -e. És elég tiszta volt. A frissen érkezett hulla méltóságteljesen bemászott a nyitott koporsóba, majd lefeküdt és kényelmesem kinyújtózkodott. A sírásó nagy megkönnyebüléssel elõvette szegeit és a kalapácsát, s utána lezárta a koporsót. A temetés rendben lezajlott. Senki is megnyugodott, de a lelke nem bírta a hosszabb nyugalmi állapotot, ezért nyakába szedte a lábait és élete új irányba vette az útját.

Már a napnak hanyatló hintája is lefelé igyekezett, amikor Senki egy nagy sötétlõ erdõbe jutott, mivel az igaz utat sehol sem lelte. Magyarul: eltévedt. De nem is akárhogyan! Elõször egy huszártiszttel találkozott, akinek szép kis hetyke bajsza volt és állandóan a kardját kapkodta elõ. Senki megkérdezte tõle, hogy mitõl olyan ideges. A nyurga fickó csak ennyit válaszolt:

- Csak bírnám végre Julisomat! - S ezzel elvágtatott Szibériába. Mint utóbb kiderült, Kukorica Jancsinak hívták. Aztán Senki találkozott egy lenge öltözetû, erõs testû fiatalemberrel, s amikor bemutatkozott, az idegent harsány röhögés kerítette hatalmába.

- Te tényleg egy senki vagy, édes fiam! De én nem vagyok küklopsz! Úgyhogy ne félj tõlem, amíg engem látsz! Csapj a kezembe, Odüsszeusz vagyok!

Senki belecsapott a hellén hõs markába, de nem akart vele tartani, mert egyedül vágyott a kalandokra. Végül Senki a délután fényeinél az erdõ legeslegközepén találkozott egy jóssal. Senki nagyon megörült neki, hiszen régen nem hallott s látott jóst. Így hát kiváncsian leste a jós minden szavát. Csak úgy szívta magába a jós szavait, amelyek meglehetõsen szerények voltak és valahogy így szóltak:

- Mit akarsz, fattyú?

- Oh, te bölcs, jóságos jós! Úgy örülök neked, hogy látlak! És nagyon...

- Mit akarsz? Pusztulj az utamból! - Egy jóslatot! Szívem egyetlen vágya egy igazi jóslat! Szeretném tudni a lét titkait, az idõ rejtelmeit és a jövõ veszélyeit! Ó, ne tagadd meg tõlem e lét apró örömét!

- Tágulj innen, mert...- S emelé karját a jós, de senki sem volt olyan gyors, mint éppen Senki.

FIGYELEM!PÁLYÁZAT!

A vállalkozó kedvû fiatalok (és nem fiatalok) megírhatják a folytatást!Lényeg, hogy kb. 350 szavas legyen és legyen benne sok-sok fordulat. A legjobb próbálkozásokat megjelentetjük.

Egyébként az 1996. februári számban olvashatnak egy jópofa folytatást (a szerk.).

[Fõoldal] [Bemutatkozunk!] [A bizottság tagjai] [Céljaink] [Kik a hallássérültek?] [Hogyan kommunikáljunk a siketekkel?] [A jelnyelvrõl] [Történelem] [Programjaink] [Közérdekû címek] [Linkek] [Vendégkönyv]