FIATALOK OLDALA

1995. szeptember

Uborkaszezon végére...

A forró napsugaras augusztus is a tópartra, napozóágyakba vagy a hûs szobákba ûzte a fiatalokat. Azonban az élet nem állhat meg, fõleg nem a füstös, papírszagú szerkesztõségben! Amikor nem történik semmi - márpedig az Ifjúsági Bizottság több prominens tagja is nyaralt - semmi indok arra, hogy médiában ne dolgozzanak, ne készítsünk - reményeink szerint - érdekes anyagokat.

A témát az elõzõ kiadványainkból tallóztuk, konkrétan : megpróbálunk reflektálni, észrevételeket fûzni a körkérdéseinkre adott válaszaitokra.

Az elsõ kérdésre, miszerint van-e környéketeken klub, sajnálatunkra negatív volt a válaszok többsége, hiszen sokan egyáltalán nem tudnak ilyenrõl. Mindenesetre megpróbáljuk leközölni a nagyobb városokban mûködõ klubok listáját.

A második kérdésre lényegesen többen válaszoltak értékelhetõen. A sport, partik és a mozi, valamint a játékos vetélkedõk álltak elsõsorban a válaszokban.

Hawaii, Kréta és egyéb egzotikus helyek is szerepeltek a harmadik kérdésben, amely úgy szólt : Hol nyaralnál szívesen ? Nos nem akarok kiábrándító lenni, de ezek a helyek nemhogy az átlagpolgár számára - ma már sajnos - elérhetetlen, de már a sokat emlegetett középosztály számára is álom.

Egyébként ahogy Jósika Miklós fogalmaz : „...az ábrándozáshoz szokott olvasót ideje már a fellegekbõl leköltöztetni."

A negyedik kérdésre adott válaszok nem kis örömet okoztak nekünk, hiszen megbizonyosodhattunk arról, hogy vannak közöttük olyanok is, akik korlátaikat és lehetõségeiket felismerve olyan válaszokat adtak, (Mivel foglalkoznál szívesen ?) amelyek elérhetõek, értelmet adóak és könnyen elsajátíthatóak. Ilyen például a nyelvtanulás, fotózás, számítástechnika, pszichológia. Természetesen tanu7lni, dolgozni kell érte, de fizikai, biológiai hátránya nincs. Minden tudás egyszer - ha nem most, akkor késõbb - megtérül. Eötvös József Gondolatok címû munkájában is ez áll : „Az egyetlen mód, melyen a nép erkölcsi nevelésére hatni lehet, a nép oktatásában kereshetõ."

Én személy szerint nagyon örültem, hogy közel 100 hallássérült fiatal kitöltötte az kérdõíveket, hiszen még nem akadtunk olyan emberre, akitõl nincs mit tanulni. Amint a Talmud is tanítja: Minden ember egy külön világ, ha meghal valaki, akkor egy világ hal meg vele együtt.

Történetek Seholsincs országban

Élt egy Senki nevezetû fickó Seholsincs országban. Senki egy jópofa, de ostoba ürge volt. Inkább ostoba, mint jópofa. De leginkább egyszerûen ostoba fajankó volt. Mint a legtöbb gonosz ember, õ is mosolygó csecsemõ volt kiskorában, de a csecsemõi vigyort valahogy nem nõtte ki, ezért ez a késõbbiekben hihetetlenül ostoba arcélt kölcsönzött neki. És azt a szokását sem tudta kinõni, hogy ide-oda mászkáljon, így elkezdett csavarogni ahelyett, hogy a lányok után szaladt volna. Mondom, hogy ostoba volt! Elõször árkon-bokron át vándorolt, míg egy nagyobb városba nem jutott. A város nevére már nem emlékszem, de ott minden percben meghalt valaki, s így folyton temetéseket rendeztek. Senki éppen a városka temetõjébe érkezett - hiszen a temetõ volt maga a város -, ahol nagy sokaság ácsorgott egy üres sír körül. Az emberek méltatlankodtak és mérgesen szidtak valakit. A tömeg elõtt a sír mellett egy üres koporsó feküdt. Senki odafordult az egyik mérgeskedõhöz és bárgyú vigyorral megkérdezte: - Mi a probléma? - Az, hogy nincs itt a halottunk, holott már tíz perce, hogy a föld alatt a helye! És nézze szegény barátomat - mutatott a sírásóra - nézze, látja, hogy mennyire szenved? Neki az életben egyetlenegy öröme van: a halál. És nézze, maga szerint nincs szíve, ha így szenved a hullája miatt? Senki egyetértõen bólintott, amikor is megjelent egy elegáns frakkban a hulla. Mindenki megnyugodott, csak a sírásó kapta fel a fejét: - Hol a fenébe voltál?

(Folyt. köv.)

[Fõoldal] [Bemutatkozunk!] [A bizottság tagjai] [Céljaink] [Kik a hallássérültek?] [Hogyan kommunikáljunk a siketekkel?] [A jelnyelvrõl] [Történelem] [Programjaink] [Közérdekû címek] [Linkek] [Vendégkönyv]