A helyesírás-tanulás motivációja
Beszámoló a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny 2001. évi Kárpát-medencei döntőjéről

1. Miért tanulják a diákok a helyesírást?

Sokféle választ kaphatunk erre a kérdésre. Talán az iskola szorításának hatására vagy egy rokonszenves magyartanár kedvéért, esetleg szülői ráhatásra, de akadnak olyan diákok is, akiket saját meggyőződésük ösztönöz helyesírás-tanulásra. Érzik, tudják, belátják, hogy a helyesírástudásra szükségük van és szükségük lesz egész életükben. A magyar helyesírás szabályainak ismerete határozottságot, biztonságot ad, segít a magán-, a hivatalos, a köz- és a tudományos életben: önéletrajzok, pályázatok, hirdetések, üzenetek, cikkek, tanulmányok, iskolai dolgozatok, személyes és hivatalos levelek megfogalmazásában, a szövegszerkesztő okos használatában.

És vannak olyan diákok is, akik kedvelik a versenyeket, akik mindent megtesznek azért, hogy a velük egykorú diákok közül kitűnjenek valamiben. Sok magyarországi és határon túli magyar diákot évről évre az lelkesít, hogy sikert érhetnek el egy helyesírási versenyben, eljuthatnak a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny Kárpát-medencei döntőjére.

2. Hogyan segíthetjük a diákok helyesírás-tanulását, a versenyre való felkészülésüket?

Elsősorban folyamatos biztatással, egyénre szabott fejlesztéssel. Lelkesíti a diákokat, ha figyelemmel követjük, dicsérjük fejlődésüket. Tanulásserkentő az is, ha azt a meggyőződést erősítjük bennük, hogy nemcsak érdemes és szükséges, hanem lehetséges is megtanulni a helyesírási szabályokat. Ha tudják, hogy a helyesírási szabályok nem évről évre változnak, hanem évtizedekig is állandóak, változatlanok maradnak. Ha az órán minden alkalommal a magyar helyesírás rendszerének a logikáját, a szabályok közötti összefüggéseket hangsúlyozzuk. A rendszert bemutató, a szabályok közötti kapcsolatokat feltáró tanítási módszer biztos sikert ígér a külön- és az egybeírás témakörében, a kezdőbetű használatának a tanításában. A csekély számú kivételes esettel pedig csak a gyakorlás végén érdemes foglalkozni. Szívesebben vesznek részt a munkában a diákok, ha változatos, gondolkodtató, humoros és játékos helyesírási gyakorlatokat tervezünk számukra, és nem a tollbamondást tekintjük az egyetlen helyesírási feladattípusnak. Helyesírási igényességre, gondosabb írásbeli munkára sarkallja a diákokat, ha hisznek abban, hogy helyesírási problémájukra megoldást találnak a helyesírási szabályzatban vagy a helyesírási szótárban, és képesek ezeket a helyesírási kézikönyveket önállóan is használni. Kedvet ad a helyesírással való foglalkozáshoz, ha részletesen ismerik a diákok a tanár elvárásait, a helyesírás értékelésének az alapelveit, módjait, ha mindig következetesen és igazságosan osztályozzuk a diákok helyesírási teljesítményét. Gyümölcsöző az is, ha a diákok irodalom- és magyar nyelvi füzetét – sőt más órákon írt dolgozatait, feladatmegoldásait, házi feladatait is – rendszeresen javítjuk, és a hibák javítását ellenőrizzük. A diákok önismeretét fejleszti, ha saját hibáikat kijavítva feljegyzik a Nehéz szavak szótára című füzetbe, és ezt a füzetet kisiskoláskortól egészen az érettségiig vezetik. Ebből a füzetből azután padtársuk, tanáruk, szüleik diktálhatnak nekik gyakorlásként.

Versenyhelyzet teremtése is tanulásra buzdítja a diákokat. Ha a gyengébb képességű tanulók számára is szervezünk játékos helyesírási vetélkedőket, helyesírási pályázatokat, és minden résztvevőt megjutalmazunk. A legjobbakkal pedig külön foglalkozunk, számukra megfelelő szintű, gondolkodtató feladatsorokat állítunk össze, és segítjük őket abban, hogy szorgalmukat és tehetségüket az iskolán kívüli helyesírási versenyeken is kamatoztathassák. Ilyen iskolán kívüli erőpróbára, tudásfelmérésre adnak lehetőséget a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny iskolai, területi, kerületi, fővárosi és megyei fordulói, valamint az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékén évről évre megrendezésre kerülő Kárpát-medencei döntő.

3. Kik vettek részt a 2001. évi budapesti döntőn?

Meghívtuk a döntőre minden megyének a legjobb 5., 6., 7. és 8. évfolyamos diákját, Budapestről a fővárosi verseny első három-három helyezettjét. Eljöttek a budapesti versenyre a felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi, a vajdasági és a muraközi legjobb helyesíró diákok is, összesen 34 határon túli magyar tanuló. A hagyományoknak megfelelően vendégül láttuk a felkészítő tanárokat is.

A vendékek közül elsőként Pokorni Zoltán miniszter urat említem, aki nagy örömünkre azzal is megtisztelte versenyünket, hogy személyesen vett részt a 2001. évi Kárpát-medencei döntőn.

De jelen volt természetesen a zsűri két társelnöke, Fábián Pál professzor úr és Grétsy László tanár úr is. Személyes jelenlétükkel, munkájukkal emelték a verseny szakmai színvonalát a zsűri további tagjai is: Ádám Zita, a Szlovákiai Magyar pedagógusok Szövetségének az elnöke, Benkes Zsuzsa főiskolai tanár, Balázs Géza egyetemi docens, Fercsik Erzsébet főiskolai docens, Kerner Anna országos tantárgyi referens, Keszler Borbála tanszékvezető egyetemi tanár, Nagy L. János főiskolai tanár, Papné Veres Ildikó megyei szaktanácsadó, valamint Völgyiné Reich Márta vezetőtanár. A zsűri titkára, a verseny felelős szervezője, valamint a verseny egyes fordulóin alkalmazott feladatlapok és tollbamondásszövegek összeállítója Antalné Szabó Ágnes volt.

A versenyen előadóként részt vett Szathmári István professzor úr is. Az ELTE vezetőségét pedig Nyomárkay István professzor úr képviselte.

4. Mi volt a programja a 2001. évi döntőnek?

A határon túli diákok és a kísérő tanárok már május 25-én délután megérkeztek szálláshelyükre, a Hotel Góliátba, itt meleg vacsorával vártuk őket.

Május 26-án, szombaton a döntő programja a hagyományoknak megfelelően 10.30 órakor kezdődött az Eötvös Loránd Tudományegyetem Piarista közi épületében, a tanácsteremben. A verseny egyben épületbúcsúztató is volt, hiszen a következő évtől a döntőt már új helyszínen szervezzük. Elsőként Keszler Borbála tanszékvezető egyetemi tanár köszöntötte a házigazdák nevében a jelenlévőket, majd Pokorni Zoltán miniszter úr köszöntőbeszéde hangzott el. Az egyetem nevében Nyomárkay István professzor úr is üdvözölte a versenyzőket és a vendégeket.

Ezután a felkészítő tanárok a tanácsteremben szakmai előadásokat hallgattak. Grétsy László az anyanyelvi környezetvédelemről, Szathmári István a magyar helyesírás történetének a tanulságairól, Fábián Pál pedig az iskolai helyesírási szótárakról beszélt. Ezalatt a diákok évfolyamonként más-más teremben helyesírási feladatlapot töltöttek ki, és tollbamondást írtak. A programok szünetében több teremben folyamatosan vendégül láttuk a jelenlévőket üdítővel és süteménnyel. A hivatalos fogadás a verseny után kezdődött a diákok és a tanárok részvételével. Közben majd negyven egyetemi oktató és egyetemi hallgató folyamatosan javította a már elkészült tollbamondásokat, később pedig a feladatlapokat. A verseny után a várakozás izgalmát újabb szakmai programokkal és a diákoknak szervezett anyanyelvi játékokkal csillapítottuk. A jelenlévő tanároknak Antalné Szabó Ágnes a helyesírás-tanítás módszertanáról beszélt, majd bemutatta a 2001. évi döntő anyagát. A diákok pedig az anyanyelvi játékokban ügyes hallgatók irányításával sok-sok csokival gazdagodtak.

Az ünnepélyes eredményhirdetés a gondos javítás befejeztével 16 órakor kezdődött, így mindenki elérte a koraesti hazafelé tartó vonatot és autóbuszt. A határon túli diákok és tanárok finom vacsorával zárták a napot, és másnap utaztak haza Magyarországról.

5. Kik voltak a legeredményesebbek a 2001. évi Kárpát-medencei döntőn?

Terjedelmi korlátok miatt csak az első három-három helyezett tanuló, valamint felkészítő tanáruk nevét, iskolájukat közöljük évfolyamonként.

Bár a határon túli diákok együtt versenyeztek a magyarországi diákokkal, és többen közülük kiváló eredménnyel helyezést is elértek, külön is megjutalmaztuk őket.

Évről évre a különböző megyékből érkező diákok teljesítményét is összehasonlítjuk.

A 2001. évi verseny volt a negyedik döntő, ezért külön jutalmaztuk azokat a felkészítő tanárokat, akik már negyedik alkalommal jutottak el diákjukkal a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny Kárpát-medencei döntőjére.

Arany okleveles tanárok:

Hégely Györgyné (Balassi Bálint Gimnázium, Balassagyarmat)

Kertész Józsefné (Madách Imre Általános Iskola, Szeged)

Nagyné Molnár Sarolta (Széchenyi István Általános Iskola, Siófok)

Szabó Edit (II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Székesfehérvár)

A teljes eredménylista az interneten olvasható: http://mnyfi.elte.hu/maimagyar/simonyi/

A versenyen a diákok átlagosan 90 pontot értek el a maximálisan megszerezhető 100 pontból. Ez az eredmény is bizonyítja tudásukat, szorgalmukat és a felkészítő tanárok kiemelkedő munkáját. Az eredmények ismeretében bátran állíthatjuk, hogy nem volt vesztese ennek a versenynek, a helyezéseket csak árnyalatnyi különbségek döntötték el, minden diák és minden tanár győztesnek érezhette magát, ha eljutott a Kárpát-medencei döntőre.

6. Kik támogatták a 2001. évi helyesírási versenyt?

A helyesírási verseny kiemelt támogatója 2001-ben az Oktatási Minisztérium volt. Támogatásából szállást és teljes ellátást biztosítottunk 34 határon túli diák és 11 határon túlról érkezett magyartanár számára, valamint megvendégeltünk 88 magyarországi diákot és majd száz kísérő tanárt, illetve számos meghívott vendéget. A minisztériumi támogatásnak köszönhetően az első három helyezett minden évfolyamon nemcsak könyveket, hanem könyvutalványokat is kapott.

De hálával tartozunk azoknak a támogatóinknak is, akik könyvekkel és falitablókkal segítették a gyermekek jutalmazását, nagylelkű adományaikkal lehetővé tették, hogy egyetlen gyermek és egyetlen felkészítő tanár sem ment haza könyvjutalom nélkül. Más szponzorok sütemény- és italajándékokkal emelték a vendégeknek szervezett fogadás színvonalát. Íme a 2001. évi döntő támogatóinak névsora: Akadémiai Kiadó, Anyanyelvápolók Szövetsége, Balassi Kiadó, Chio Kft., Coca-Cola, ELTE HÖK, Enciklopédia Kiadó, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Jégbüfé, Helikon Kiadó, Korona Kiadó, Krónika Nova Kiadó, a Magyar Nyelvőr szerkesztősége, a Magyar Nyelv szerkesztősége, MTA Magyar Nyelvi Bizottság, Műszaki Könyvkiadó, Nemzeti Tankönyvkiadó, Nyelvtudományi Társaság, Oktatási Minisztérium, Pauz Kiadó, Pedellus Kiadó, Raabe Kiadó, Reader’s Digest Kiadó, Stiefel Kiadó, Szamos Marcipán, Tinta Kiadó, Traubi Hungaria, Trezor Kiadó.

Köszönjük a megyei pedagógiai intézetek versenyfelelőseinek, magyar szakos szaktanácsadóinak és a különféle fordulóknak helyet adó iskolák magyartanárainak áldozatos munkájukat, mellyel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a döntőt kiválóan megszervezett válogatóversenyek előzzék meg.

Hálával gondolunk azokra a határon túli szervezőkre is, akik segítettek abban, hogy diákjaik eljussanak a magyarországi döntőre. Külön köszönetet mondunk: Ádám Zitának, Nagy Margitnak, Muhi Gabriellának, Kádár Editnek, Péntek János tanár úrnak, Rezes Katalin és Gál Józsefné tanárnőknek, valamint Pisnjak Máriának.

Köszönettel tartozunk azoknak a főiskolai és egyetemi kollégáknak, a Mai Magyar Nyelvi Tanszék dolgozóinak, a lelkes egyetemi hallgatóknak is, akik mindent megtettek azért, hogy a 2001. évi Kárpát-medencei döntőn mindenki jól érezze magát, hogy a verseny és a javítás, majd az ünnepélyes díjkiosztás zökkenőmentesen folyjék.

Köszönjük a segítségüket és támogatásukat, és számítunk rájuk 2002-ben is.

7. Hogyan folytatódik a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny?

A döntő után, júniusban kaptuk meg az Oktatási Minisztériumnak azt a levelét, melyben tájékoztatnak bennünket arról, hogy bár a 2001. évinél szerényebb mértékben, de 2002-ben is számíthatunk anyagi támogatásukra. Így biztosítva van, hogy a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny 2002-ben is folytatódjék, és a következő esztendőben már a bevezetésre kerülő magyar nyelvi kerettanterv követelményei alapján újabb fordulókat, válogatóversenyeket hirdethessünk. A versenyre való felkészüléshez továbbra is közzétesszük a korábbi fordulók anyagát az interneten. 2001-ben pedig egy újabb eszköz gazdagítja a helyesírás-gyakorlókat és a versenyre készülőket: a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában könyvalakban is megjelenik a 2000–2001. évi területi, megyei és országos versenyek anyaga.

Tehát 2002 májusának utolsó szombatján ismét meghívjuk a megyék és a főváros legjobb helyesíró diákjait, valamint a határon túli magyarlakta területek válogatóversenyeinek győzteseit. Mindent megteszünk azért, hogy a versenyt 2003-ban, 2004-ben és az azt követő esztendőkben is megszervezzük, megszervezhessük.

8. Szükség van-e a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyre?

Még a 2001. évi Kárpát-medencei döntő előtt tettük fel ezt a kérdést több száz magyartanárnak. Kértük, hogy indokolják meg a véleményüket, akár igennel, akár nemmel voksolnak. A megkérdezett tanárok kivétel nélkül igennel válaszoltak a helyesírási verseny jövőjét firtató kérdésre. Indoklásukban különféle okokat és különböző célokat neveztek meg. A pontos címmel és teljes névvel ellátott véleményekből idézünk néhány gondolatot:

„Hiánypótló verseny, nem véletlen a tanulók óriási jelentkezése, a tanárok érdeklődése.” (Bogyoszló)

„A verseny szellemisége rangot ad az anyanyelvi nevelésnek. A megmérettetés lehetősége motiváló tényező, hajtóerő.” (Kincsesbánya)

„A magyar nyelv ügye közügy. Büszkének kellene lennünk diákjainkra, akik tesznek is valamit azért, hogy anyanyelvünket, nemzetünk nyelvét ápolják. Mi más lenne fontosabb, mint ennek óvása? Ezt is szolgálja ez a verseny. (Budapest)

„Nagyon sok olyan tantárgyi versenyt szerveznek a piacgazdaság térhódítása óta, amelyek szakmaisága megkérdőjelezhető. Ezek fő célja többnyire a nyereség. Ez a helyesírási verseny bárki számára elérhető, szakmaisága minden szempontból megfelel a helyesnek tartott szemléletnek és az elvárható követelményeknek.” (Tiszavasvári)

„A legrangosabb verseny sokunk szerint az Önöké.” (Mezőtúr)

„Közvetetett módszertani továbbképzésként is szolgálnak azok a kiadványok, melyeket az országos döntő lezajlása után kézhez kapunk.” (Budapest)

„A verseny számunkra ünnep: a magyar nyelv ünnepe. A tanárok számára megerősítés, jó úton haladnak, esetleg visszajelzés, hogyan javíthatják munkájukat.” (Dég)

„Igényességre készteti a tanárt is, a diákot is. Iskolánk háziversenyei közül a legnépszerűbb versenyünk.

Szeretjük, mert nem szubjektív.

Szeretjük, mert lehetőségünk van megméretni magunkat és továbbjutni a területi, a megyei, az országos fordulókra. Fegyelmezettségre, koncentrálásra, önuralomra, műveltségre és alázatra is nevel: tiszteletadásra.

Szeretjük, mert a helyesírás anyanyelvünk része, mert a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny anyanyelvünk szeretetét növelő verseny.” (Battonya)

Antalné Szabó Ágnes