Két napihír összehasonlító stílusérték-vizsgálata
befogadói válaszok alapján*

1. Elméleti előzmények

A stilisztika és a stíluselmélet az 1970-es évek óta számos elméleti irányt dolgozott ki a regiszterelmélettől (Halliday 1978, 1985) és a szövegközpontú viszonyértelmezésektől (vö. Enkvist 1964, 1978; Péter 1974, 1978) az etnometodológiai alapú cselekvéselméletekig (vö. Sandig 1986) vagy az összetett stílustipológiai magyarázatokig (vö. pl. Carter–Nash 1990, Sandig–Selting 1997). Ezek az elméleti megközelítések már alapvetően elvetették a stílus fogalmának a nyelvi rendszerből való levezethetőségét. A magyar stilisztikai kutatásoknak az 1990-es évek előtti leghatásosabb iránya, a funkcionális stilisztika azonban még a szinonímián alapuló választás és elrendezés stílusmagyarázó kategóriáiból indul ki, vagyis egy erősen a langue-parole megkülönböztetést tartalmazó strukturalista magyarázatból (l. pl. Szathmári 1994). Ezért kapott saját kutatásaimban is nagyobb hangsúlyt a nyelvi rendszer stíluslehetőségeinek és a stílus szociokulturális összetevőinek megkülönböztetése és az utóbbi tartománynak a külön részletes elméleti megalapozása a magyar stilisztikai szakirodalomban (vö. Tolcsvai Nagy 1996). Az elméleti megközelítést más (például etnometodológiai, szociolingvisztikai és szövegtani, pragmatikai) kutatási eredmények mellett a fent jelzett szakirodalom belátásai is indokolták. Az elméleti megalapozás mellett, illetve annak hipotézisként való alkalmazásával szükségesnek látszott empirikus adatok gyűjtése is. E bevezető szakaszban már hangsúlyozni kell, hogy empirikus adatok a stílussal kapcsolatban csak közvetve gyűjthetők, hiszen a stílusnak a mai kutatások szerint az a lényege (és ebből ered kutathatóságának minden nehézsége), hogy a beszélői és hallgatói tulajdonítások során mentálisan létesül nyelvileg és szociokulturálisan körülhatárolható potenciálból, de nem előre meghatározva.

Az alább olvasható tanulmány egy olyan pályázati kutatás részeként készült, amely a fent jelzett elméleti megfontolások alapján (és e megfontolások igazolása mellett) több, egymással összefüggő kérdést ölel fel. E kérdések az alábbiakban fogalmazhatók meg. 1. Azonos szövegekhez azonos vagy eltérő stílusértéket rendelnek a hallgatók/befogadók? 2. Milyen módszerrel lehet megállapítani és fogalmi keretben rögzíteni ezeket a reakciókat? 3. Mi okozza az azonos vagy az eltérő válaszokat, van-e az azonos és a különböző válaszok mögött szociokulturális relevancia? 4. Van-e mérhető összefüggés a szövegtípus és a hozzá rendelt stílustípus között? 5. Van-e különbség a mindennapi és a szépirodalmi szövegek stílusértékelése között? 6. Milyen stílustipológia állítható föl (a meglévő modellek mellé) az empirikus vizsgálat eredményeképpen? A kérdések tehát összefoglalóan arra irányulnak (és irányultak az adatgyűjtés során), hogy a mai magyar anyanyelvű hallgatók/befogadók milyen értelmet tulajdonítanak az általuk hallott, olvasott szöveg nyelvi megformáltságának, és ezeket a nyelvi ítéleteket egy széles értelemben vett nyelvészeti kutatásban miképp lehet fogalmi keretben rögzíteni és értelmezni.

A kutatás e kérdéseken belül elsősorban a következő meghatározásra összpontosított: a stílus a szöveg szociokulturálisan is meghatározott megformáltságbeli értelemösszetevője. A szociokulturális jelleg a beszélő/író, illetve a hallgató/befogadó nyelvi horizontjának (széles értelemben vett nyelvi tudásának) és a szövegnek a kölcsönhatásában érvényesül. A nyelvi tudás (annak egy része) a szöveg megalkotásakor vagy megértésekor aktualizálódik, s az általa befogható horizonton belül létrehozza vagy értelmezi az adott szöveg megformáltságát (is), a voltaképpeni stílust, összeveti elvárásaival, melyek általában a korábban már megismert, szituációban, cselekvésekben, kontextusban elhelyezett (azokhoz kapcsolódó) szövegeken alapulnak. Mivel a kész szöveg megértéséről könnyebb számot adni, mint a készülőnek a megalkotásáról, ezért a kutatások a hallgatói/befogadói értékelésekre összpontosítottak.

1.1. A kutatás elméleti megalapozása Tolcsvai Nagy (1996)-ban történt meg, amelyben a stílus belső szerkezete a következő jellemzést kapta:

Szociokulturális változók		A nyelvi tartományok stíluslehetőségei		A stílus szerkezeti lehetőségei
magatartás	hangzás	szövegszerkezeti
helyzet	szó, szótár	stílusjellemzők
érték	mondat
idő hagyományozott nyelvváltozatok	jelentés	módosított alakzatrendszer

A stílus szociokulturális rétegzettségét az alábbi változók mentén részleteztem:

2. A kutatás módszertana

A módszertant – az eddigi hazai gyakorlat hiánya miatt – csak részben lehetett előre meghatározni. Az empirikus adatgyűjtés kétféle módszerrel valósult meg: a) kérdőív kitöltésével és b) interjú készítésével. A jelen tanulmányban a kutatás 4. számú kérdőívének eredményei olvashatók. A kérdőív a kérdéses mellékelt szöveggel, annak egyes konkrét részeivel (szavaival, mondataival, egyéb részeivel, illetve domináns elemeivel) kapcsolatban jelölt ki stílusértékelési lehetőséget megadott szempontrendszeren belül. Ugyanakkor a kérdések hangsúlyosan úgy lettek megfogalmazva, hogy minden adatközlői döntés a kérdezett nyelvi egységek szövegbeli stílusértékére vonatkozzon. A kérdőívkitöltés egyéni munka eredménye volt a kutatás során, mely az adott szöveg elolvasása vagy meghallgatása után azonnali spontán válaszokat várt, amelyek a kijelölt nyelvi egység szövegbeli stílusértékét a meghatározott szempont szerint fogalmiasították, kategorizálták az adatközlő számára is. A kérdőívek látszólag egyszerűek voltak az adatközlők számára, a kérdések újdonsága azonban, a kategóriarendszer szokatlansága meglehetős erőfeszítésre késztette az adatközlőket, ráadásul volt hét oldal hosszú kérdőív is (ez éppen az itt tárgyalandó 4. számú).

A kérdőívek felépítése az olvasói feldolgozás prototipikus formáit követi. Elsőként egyes globális jellemzőkre kérdez rá (van-e stilisztikailag feltűnő elem benne, homogén vagy heterogén stilisztikailag), majd a szöveg egyes általam kiválasztott nyelvi egységeivel kapcsolatban következnek kérdések, végül ismét globális stílusbesorolást kér a kérdőív (a kitöltő saját szavaival jellemezze a szöveg stílusát), a legutolsó kérdések pedig az adatközlőre vonatkoznak (kor, nem, iskolai végzettség, lakhely).

2.1. Mivel a kérdőívek és különösen az interjúk elkészítése az adatközlőktől is jelentős szellemi erőfeszítést kívánt, az adatközlők köre szociológiailag körülhatárolódott. Az eredeti munkatervnek megfelelően a kérdőívkitöltések és az interjúk Budapestre korlátozódtak, s azon belül is a hagyományosan diplomás értelmiségi (angolszász területen felső középosztálybeli) megnevezéssel illetett társadalmi rétegre, illetve kisebb részben az egyetemistákra. Mivel a kérdőív- és az interjúkérdések egy része a megkérdezettek szociorégióbeli nyelvi meghatározottságára, nyelvi szocializációjára vonatkozott, a kutatás az azonos vagy eltérő stílushatások mögé szociokulturális rétegzettséget tudott állítani.

3. Egy kérdőív értékelése

A 4. számú kérdőív két azonos eseményt tárgyaló rövid napihír összehasonlító elemzése, 38 adatközlővel (az egyes kérdésekre adott válaszok száma ennél néhány esetben kevesebb, mert vagy nincs válasz a kérdésre, vagy értékelhetetlen). Az alábbiakban a kérdőívet szétírva, azaz a kérdéseket megismételve, a válaszokat közölve és értékelve mutatom be.

3.1. A kérdőív két példaszövege a következő:

I.

Lövöldözés Kalocsán

Fegyvert fogott a rendőrökre

A rendőrök csak figyelmeztető lövés után és testi kényszer alkalmazásával tudták megbilincselni szerdán a 64 éves K. István Pált, aki Slavia típusú légpuskájával előbb szomszédja házának ablakán lőtt be kétszer, majd a kiérkező járőrökre fogta fegyverét. A Vörösszállás gúnynevű városrészben a riasztásra érkező rendőrök egy imbolygó férfialakot pillantottak meg, kezében egy „puskának látszó tárggyal”, amit rájuk fogott. Az egyik rendőr felszólította: dobja el fegyverét, majd a levegőbe lőtt. Társa pedig lefegyverezte az idős embert.

(Magyar Nemzet 1999. augusztus 5. 32.)

II.

Zsarukra célzott

Puskával célzott zsarukra Kalocsa külterületén egy ember. Nem lőtték szitává, mert a figyelmeztetést követően eldobta a csúzlit, és megadta magát. A járőrt amúgy éppen a puskás ember miatt riasztották Kalocsán. Azt állította egy telefonos bejelentő az ügyeletesnek, valaki fegyverrel lőtt be az ablakán.

A sötétben guruló rendőrautó aztán megtalálta a puskást. A fénycsóvába került ember nem sokat kecmecelt: vállához emelte a fegyvert, és célzott a zsaruk felé. Ám eldördült a figyelmeztető lövés. A fegyveres ugyan elhajította a csövest, viszont a bilincselésnek ellenállt, miközben egy hosszú kés is kikerült a zsebéből.

(Mai Nap 1999. augusztus 6. 32.)

3.2. A kérdések és az adatközlői válaszok szám szerint és százalékosan a következők.

1. Milyennek találja a mellékelt két szöveg stílusát a teljes szöveget tekintve?

Az első, ismerkedő kérdésben egyetlen melléknévi kategória ad lehetőséget a teljes szöveg stílusának jellemzésére, minden további specifikáció nélkül. A kérdőív kitöltői itt nyilván még ismerkedtek nemcsak a példaszövegekkel, hanem a kérdőív fogalmi rendszerével és módszertanával is, ezért a három kategóriát valószínűleg itt alkalmazták a leginkább spontánul. Az első kérdésre adott válaszok lényegében megelőlegezik a két szövegre vonatkozó teljes adatmennyiségből származtatható következtetéseket: a két szöveg stílusában jelentősen különbözik, hiszen a válaszadók az első szöveget a közömbös és a választékos tartományban helyezték el, míg a másodikat a bizalmasban, mindkét esetben igen magas százalékban. Mivel a három választható kategória kontinuumot alkot, és az egy szövegre globálisan vonatkozó stílustulajdonítások nem vonják be a közömböshöz viszonyítva a két szélső tartományt (tehát egyszerre a bizalmasat és a választékosat), a válaszok következetesek.

2. Milyennek találja a mellékelt két szöveg stílusszerkezetét?

A második kérdés az egész kérdőív (és valójában a stilisztika) egyik legösszetettebb témáját állítja középpontba. A szöveg stílusstruktúrája ugyanis elválaszthatatlan a szöveg általános szerkezetétől és értelemszerkezetétől (tehát alapvető szövegtani kérdésektől; vö. Tolcsvai Nagy 2001), akár a szöveg mindennapi elmebeli feldolgozását, akár a szöveg nyelvészeti leírását tekintjük, természetesen számos további kognitív jellegű tárgykörre kiterjesztve a leírást. A kérdés hasonlóképpen fölveti a stilisztikai homogenitás általános problémáját, vagyis azt, hogy az egy szövegben előforduló nyelvi egységek milyen szempontok szerint tekinthetők egy stílusúaknak. Mivel a kérdőívekben adott válaszok minden tudatosítás és fogalmiasítás ellenére folkteóriák, tehát nem valamely tudományos elmélet kategorizálásának folyományai (erre l. Taylor 1991), bár ilyen megközelítésektől nem függetlenek, a 2. kérdésre adott válaszok fontosak. Ekképp az I. szöveget homogénnek tekintők aránya (76%) meglehetősen meggyőző. A II. szöveg esetében az 50%-os megoszlás jelzi az említett nehézséget. Az adatközlők egy része (a szövegnek homogenitást tulajdonítók) a későbbi kérdések alapján bizalmasnak, informálisnak és értékmegvonónak tekinthető nyelvi egységek túlsúlyát, uralkodó jellegét kivetítették a teljes szövegre, míg a II. szöveg heterogenitását érzékelő adatközlők a közömbös és a bizalmas egységek vegyülését jelezték. Az I. szöveget heterogénnek tartók abból a körből kerülnek ki, akik néhány olyan kifejezést említenek stilisztikailag feltűnőként, amelyek az I. szöveg közömbös hírstílusától szaknyelvi kötöttségükben térnek el (ilyen például a jogi szaknyelvi figyelmeztető lövés és a testi kényszer alkalmazása). Ez a szaknyelvi kötöttség természetesen kapcsolódik össze a formális helyzet és az értéktelítés szociokulturális összetevőjével, ekképp eredményezve az adott (heterogén) stílustulajdonítást.

3. Van-e a két szövegben a stílusával feltűnő elem (például szó, szószerkezet, mondatszerkezet)?

Ha igen, írjon rá három példát. Stílusával feltűnő elemek gyakorisági sorrendben:

Ha igen, írjon rá három példát. Stílusával feltűnő elemek gyakorisági sorrendben:

A 3. kérdésre adott válaszok összhangban állnak a 2. kérdés válaszaival. A II. szövegben az adatközlők lényegében mind találtak stilisztikailag feltűnő nyelvi egységet, míg az I. szövegben ez az adat csak a fele a másiknak.

Az I. szövegben a négy ténylegesen gyakoribb feltűnő nyelvi egység közül három jogi szaknyelvi kifejezés (figyelmeztető lövés, testi kényszer alkalmazásával, puskának látszó tárgy), valójában mindegyik állandósult szókapcsolat, és csak egy tekinthető alkalmi kifejezésnek kommunikációs színtérbeli kötöttség nélkül (imbolygó férfialakot pillantottak meg). A feltűnő kifejezéseknek ilyen jellegű kötöttsége (az e kötöttségre vonatkozó feltételezhető értelmiségi tudás alapján) indokolja magát a feltűnőséget. Az adatközlők által említett többi nyelvi egység feltűnősége az elenyésző arányok miatt a vizsgálatban nem releváns, kiemelésük föltehetőleg egyéni motivációkon alapul, amelyet a kérdőív nem tud mérni.

A II. szövegben az adatközlők által megjelölt stilisztikailag feltűnő nyelvi egységek statisztikailag releváns módon különülnek el a nem feltűnő elemektől (négy kifejezés 20 említés fölötti száma 50–60%-os feltűnési arányt mutat). Az a tény, hogy a stilisztikailag feltűnő nyelvi egységek meghatározható köre azonos az adatközlők többségénél, már önmagában jelzi a szövegbeli feltűnőség (az előtérben állás) stilisztikailag releváns jellegét. A feltűnőség indokai a kérdőív későbbi válaszaiból részben kideríthetők: ezek elsősorban a téma és a szövegtípus, valamint a szövegtípussal összefüggő kommunikációs cselekvéstípus befogadói elvárásai és a készen kapott szöveg közötti feszültségből erednek. Mint a későbbi kérdésekre adott válaszokból kiderül, ezek a nagy arányban feltűnő kifejezések meghatározzák a II. szöveg stílusát, és így hozzájárulnak az értelméhez is. A kiemelt kifejezéseket jól tudták jellemezni az adatközlők a szociokulturális összetevők szempontjai alapján (magatartás, helyzet, érték, nyelvváltozat), tehát a kiemeléseket a kérdőív során önkéntelenül is megindokolták a kapott kategóriarendszer alapján. Összegezve az állapítható meg előzetesen, hogy a városi népnyelvinek és bizalmasnak tekintett elemeket nevezték meg az adatközlők, vagyis azokat, amelyek a hírszöveg mindennapi (folkteoretikus) és a sajtó önismerete szerinti elvárásoknak nem felelnek meg, legalábbis a nem bulvár sajtó elvárásainak (az adatközlők szocioregionális eredete e tekintetben nyilván fontos tényező). A kis arányban megemlített feltűnő nyelvi egységek közül figyelmet érdemel még a sötétben guruló rendőrautó, amely föltehetőleg a zsaru és társaival való stilisztikai szembenállás miatt került a kiemeltek közé, továbbá az amúgy, amelyet a két adatközlő funkcionálisan, tehát mondattani és jelentéstani szempontból talált furcsának és nem stilisztikailag (mint ez rövid magyarázó megjegyzésükből kiderül).

Megjegyzendő még, hogy egy válaszadó egyik szövegben sem talált feltűnő elemet, továbbá egy kitöltetlenül hagyta a kérdést, tehát vagy nem tudta értelmezni azt, vagy a fentebb említett fölmerülő kétségek miatt nem tudott dönteni.

A következő kérdések (4–11.) magatartás és helyzet szerint vizsgálták a megadott szavakat és kifejezéseket. A kérdések az eredeti kérdőívben kifejezésenként külön szám alatt megismétlődtek a könnyebb érthetőség és feldolgozhatóság kedvéért.

Kérdések az I. szöveggel kapcsolatban

4–7.

Milyen a stílusa az alábbi szövegbeli szerkezetnek?

1. táblázat

		figyelmeztető lövés		testi kényszer		imbolygó férfialak		idős ember
választékos	14 / 36,8%	27 / 71%	20 / 52,6%	20 / 52,6%
közömbös	24 / 63,1%	10 / 26,3%	10 / 26,3%	16 / 42,1%
bizalmas			7 / 18,4%	3 /   7,9%
durva		1 /   2,63%	1 /   2,63%

A napilap cikke és az olvasó (vagyis Ön) közötti viszony alapján milyen helyzetet jelöl a fenti szerkezet?

2. táblázat

		figyelmeztető lövés		testi kényszer		imbolygó férfialak		idős ember
formális	23 / 60,5%	26 / 68,4%	16 / 42,1%	19 / 50%
közömbös	9 / 23,7%	6 / 15,8%	7 / 18,4%	12 / 31,7%
informális	6 / 15,8%	6 / 15,8%	15 / 39,5%	7 / 18,4%

A két kérdés részben az egyes külön stílustulajdonításokra vonatkozik, ill. arra, hogy a magatartás és a helyzet tényezőjét jól el lehet-e különíteni a mindennapi tudás által is, valamint arra, hogy a két szempont szerinti adatok között milyen összefüggések mutathatók ki. Az adatközlők ezekben a kérdésekben szembesültek igazán a bevezetett kategóriarendszer két tényezőjével. A magatartás tényezője a beszélőnek a nyelvi megformáltságban kifejezett és a hallgató által értelmezett, a szöveggel kapcsolatos magatartását, a helyzet tényezője a beszélőnek a nyelvi megformáltságban kifejezett és a hallgató által értelmezett, a beszédhelyzetre vonatkozó közlését határolja körül. Bár a mindennapi beszédhelyzetekben ezeket a tényezőket, főképp párhuzamosan, könnyen feldolgozzák a beszélők/hallgatók, fogalmiasítva, kategóriákként megnevezve kétségtelenül nehezebb a megértésük. Föltehetőleg ebből a jelenségből ered az 1. táblázat egyik sajátos válasza: a testi kényszer kifejezést egy adatközlő a durva kategóriába sorolta, amely aligha nyelvi (pontosabban stilisztikai) besorolás, sokkal inkább a kifejezés által fogalmiasított tartalom megítélése.

Az I. szöveggel kapcsolatos kérdésekre adott válaszok az említett nehézségek ellenére jellegzetesek és relevánsak. Az első két kifejezés (figyelmeztető lövés, testi kényszer) a magatartás szerint közömbös vagy választékos, a helyzet szerint elsősorban formális és részben közömbös. E besorolásokat a már említett kötöttség is indokolja. Nagyobb a szóródás az idős ember kifejezés esetében, hiszen annak nincsen szaknyelvi vagy egyéb nyelvváltozati kötöttsége, ám az idős melléknév korlátozza a bizalmas és informális válaszok lehetőségét. Ezért e kifejezés adataiban több a közömbös besorolás. Az imbolygó férfialak megítélése még vegyesebb, a közömbös tartomány két oldalán levő szélsőbb (tehát egymástól erősen eltérő) tartományok mindegyike kapott adatot, a helyzet tényezőjében a formális és az informális majdnem azonos mértékben. Az adatokat itt több szempontból is indokolni lehet: az I. szöveg típusa és beszédhelyzete a közömbös és a választékos/formális tartományok elvárásait előfeltételezi, a kérdéses kifejezés konceptuális szerkezete viszont legalább ilyen mértékben a bizalmas/informális tartományokat, különösen a jelző és az alak.

Az adatokból az is kitűnik, hogy a magatartás és a helyzet szerinti stílustulajdonítás a két példaszöveg esetében az ugyanazon nyelvi egységeknél igen nagy mértékben azonos tartományokban történik meg, tehát a magatartás szerint a közömbös vagy választékos tartománybeli kijelölésnek hasonló felel meg a helyzet szerint. Ez a megállapítás bizonyos fokig általánosítható, de semmiképpen nem zárja ki nem homológ kombinációk lehetőségét, mint ahogy azok meg is valósulnak más szövegekben és beszédhelyzetekben.

Kérdések a II. szöveggel kapcsolatban

8–11.

Milyen a stílusa az alábbi szövegbeli szerkezetnek?

3. táblázat

		nem lőtték szitává		eldobta a csúzlit		nem sokáig kecmecelt		figyelmeztető lövés
választékos		1 /   2,63%		12 / 31,7%
közömbös	1 /   2,63%	2 /   5,26%	2 /   5,26%	25 / 65,7%
bizalmas	22 / 57,9%	25 / 65,7%	22 / 57,9%	1 /   2,63%
durva	15 / 39,5%	10 / 23,6%	14 / 36,8%

A napilap cikke és az olvasó (vagyis Ön) közötti viszony alapján milyen helyzetet jelöl a fenti szerkezet?

4. táblázat

		nem lőtték szitává		eldobta a csúzlit		nem sokáig kecmecelt		figyelmeztető lövés
formális	5 / 13,1%	4 / 10,5%	4 / 10,5%	17 / 44,7%
közömbös	4 / 10,5%	3 /   7,9%	4 / 10,5%	16 / 42,1%
informális	29 / 76,3%	31 / 81,5%	30 / 79%	4 / 10,5%

A II. szöveggel kapcsolatban ugyanazokra a kérdésekre kellett az adatközlőknek válaszolniuk négy kifejezést minősítve, mint az I. szöveggel kapcsolatban. A két szempont szerinti stílustulajdonításokban itt is egyértelműen tendenciaszerűen mutatkoznak meg a válaszok, tehát statisztikailag és ekképp stilisztikailag is releváns adatok keletkeztek. A 8–11. kérdésekben három olyan kifejezést választottam ki, amely előzetes megítélésem szerint stilisztikailag feltűnő, és az a 3. kérdésre adott válaszokban be is bizonyult. A három kifejezés (nem lőtték szitává, eldobta a csúzlit, nem sokáig kecmecelt) az adatok alapján a magatartás szerint 90% fölött a bizalmas és a durva tartományban helyezkedik el, a helyzet szerint 76–79% között az informálisban, mindkét esetben meggyőző arányban. E stílustulajdonítások, tehát hogy három, általános megítélés szerint feltűnő nyelvi egység nem a közömbös tartományban található, hanem a hírszöveg elvárásaival nem egyező módon a bizalmas/informálisban, indokolja feltűnőségüket, egyúttal értelemképző szerepüket.

Hasonlóképpen fontos a negyedik kifejezés (figyelmeztető lövés), hiszen az az I. szövegben is előfordul, természetesen más szövegkörnyezetben. Az adatok azt mutatják, hogy a kifejezés a két szöveg adatközlői stílustulajdonításaiban a magatartás szerint azonos arányban sorolódik be a választékos (36,8, ill. 31,7%) és a közömbös (63,1, ill. 65,7%) tartományba, míg a helyzet szerint módosultak az arányok (formális: 60,5, ill. 44,7%, közömbös: 23,7, ill. 42,1%, informális: 15,8, ill. 10,5%). Az adatközlők a helyzet szerinti szempontban azért változtathattak besorolásukon, mert a szövegkörnyezet többek számára egyértelművé tehette, hogy a II. szöveg szerzője a teljes szöveg stílusa által informálisabb beszédhelyzetet hoz létre, mint az I. szöveg szerzője. E negyedik kifejezés stílusértéke a magatartás szerint nem változott az adatközlők értelmezésében, ami a két szempont (helyzet és magatartás) elkülönítésének indokoltságát mutatja, egyúttal a mindennapi nyelvi tudás árnyaltságát.

A kérdőívben ezután következő kérdések a két szöveg valamilyen szempontból rokon kifejezésének stilisztikai összehasonlítását végeztették el az adatközlőkkel (a legtöbb kérdésben a két szövegben külön szereplő szinonimákra vonatkoznak a kérdések, kiterjedve az összes szociokulturális tényezőre).

Kérdések a két szöveggel kapcsolatban

12. Milyen a stílusa a két szöveg következő szavainak:

5. táblázat

		I. járőr		II. puskás
választékos	14 / 36,8%	1 / 2,63%
közömbös	24 / 63,1%	10 / 26,3%
bizalmas		27 / 71%

Ebben a kérdésben a szociokulturális tényezőket három protokategóriában foglaltam össze (vagyis egyesítettem a magatartás, a helyzet és az érték tényezőjét), tehát a kérdés a lehető legáltalánosabb összehasonlítást kezdeményezi. Az adatok egyértelműek: a járőr kétharmadrészt közömbös, egyharmadrészt választékos minősítést kapott, míg a puskás (’puskával lövöldöző’ alkalmi jelentésben) 26%-ban közömbös és 71%-ban bizalmas minősítést. Ugyanakkor e kérdés előkészíti a következőt úgy, hogy elkülöníti a stílustulajdonítást és a stílushatást. Ez az elkülönítő művelet valószínűleg a legelvontabb összetevője egy stíluselméletnek: a befogadás folyamatában más a szociokulturális kategóriák szerinti besorolás és más a besorolás révén kialakuló mentális és érzelmi állapot mint hatás.

13. Milyen stílushatást gyakorolnak Önre az előző kérdésben felsorolt szavak?

A 12. és a 13. kérdés szempontjai látszólag azonosak, valójában azonban különböznek, hiszen a 12. kérdés az adatközlőt a szöveg stílusára igyekezett összpontosítani, míg a 13. az adatközlőnek a beszélő által kiváltott hatására a beszélőre vonatkozó befogadói attribúciók révén. A két kérdés ugyanarra a két szóra kér minősítéseket, és a válaszok eltérnek, a puskás esetében lényegesen nagyobb a szóródás, a járőr esetében pedig magasabb a közömbös aránya. Az eltérés részben a nagyobb kínálatból ered, a több válaszlehetőségből, illetve a válaszlehetőségek részletezéseiből. A két kérdésre adott válaszok azonban mégis tendenciaszerűen közel állnak egymáshoz: a járőr esetében a közömbös hatás magában foglalja a választékos protostílust, a puskás esetében az ironikus, a nagyképű és a bizalmas mint hatás megfelel a közömbös és főképp a bizalmas protostílusnak.

A két kérdésre adott válaszok alátámasztják, hogy a stílushatás nem azonos a stílustulajdonítással. A stílustulajdonítás a nyelvi és szociokulturális ismeretek alapján történő kategorizálás, általában nem explicit kategóriarendszer alapján. A stílushatás a stílustulajdonítás révén létrejövő mentális állapot, amely általában a beszélő és szövege attributív értékelésében mutatkozik meg, de ez sem kap feltétlenül nyelvi kifejtést. Ez az értékelés többnyire levezetett formában mutat összefüggést a stílustulajdonítás kategóriáival.

A 14–18. kérdésekben két szinonim szó stílusának szociokulturális összetevői teljes mátrixukban fordulnak elő, vagyis mind az öt szociokulturális szempont szerint külön válaszok készültek. A két szó (rendőr, zsaru) szinonim, tehát szófajilag, szemantikailag szorosan összefügg, ezért könnyen összehasonlítható. Emellett az egyik szó az I. szövegben, a másik a II. szövegben fordul elő, tehát stilisztikai szembeállításuk és jellemzésük két, az adatközlők számára is jól meghatározható szövegkörnyezetben történhetett.

14. Milyen magatartást fejez ki a következő két szó?

6. táblázat

		rendőr		zsaru
választékos	5 / 13,1%
közömbös	32 / 84,1%
bizalmas		29 / 76,3%
durva		9 / 23,7%

15. Milyen helyzetben helyénvaló a következő két szó?

7. táblázat

		rendőr		zsaru
informális	3 /   7,9%	30 / 79%
közömbös	24 / 63,1%	2 /   5,2%
formális	11 / 29%	6 / 15,8%

16. Milyen értéket fejez ki a következő két szó?

8. táblázat

		rendőr		zsaru
értéktelítő	2 /   5,26%	2 /   5,26%
közömbös	33 / 86,8%	4 / 10,5%
értékmegvonó	1 / 02,63%	32 / 84,1%

17. Régi vagy új a következő két szó?

9. táblázat

		rendőr		zsaru
régies	4 / 10,5%	3 /   7,9%
mai	31 / 81,5%	18 / 47,3%
újszerű	3 / 07,9%	17 / 44,7%

18. Milyen nyelvváltozatba tartozik a következő két szó (írjon be egyet a javasolt lehetőségek közül)? (Nyelvváltozatok: sztenderd, irodalmi nyelv, nyelvjárások, városi népnyelv, diáknyelv, a szépirodalom történeti stílusrétegei.)

10. táblázat

		rendőr		zsaru
sztenderd	35 / 92%	1 /   2,63%
városi népnyelvi	1 /   2,63%	30 / 79%
hivatalos nyelvi	1 /   2,63%
diáknyelvi		4 / 10,5%
szleng		2 /   5,26%

A válaszokból kapott adatok meglehetősen egyértelmű tendenciákat rajzolnak ki, ha a legfontosabb, legkiemelkedőbb adatokat egy táblázatban összegezzük.

10. táblázat

		rendőr		zsaru
magatartás	84%-ban közömbös	76%-ban bizalmas
helyzet	63%-ban közömbös	79%-ban informális
érték	86%-ban közömbös	84%-ban értékmegvonó
idő	81%-ban mai	47/44%-ban mai/újszerű
nyelvváltozat	92%-ban sztenderd	79%-ban városi népnyelvi

Az összegző táblázat jól mutatja a lényegi különbségeket, amelyben a két szóval kapcsolatos stílustulajdonítások eltérnek: a rendőr alapvetően a közömbös tartományba tartozik sztenderd nyelvváltozati besorolással, míg a zsaru a bizalmas/informális tartományba, városi népnyelvi nyelvváltozati besorolással. Fontos adat az itteni két szöveg stílustulajdonításaiban, hogy az érték tényezője az első kettővel (magatartás és helyzet) együtt mozog (ismét megjegyzendő, hogy két konkrét szövegről van szó, és rajtuk keresztül egy szövegtípus két különböző megvalósulásáról, a tendencia tehát ebben a vonatkozásban érvényes). Az érték tényezője a beszélőnek a nyelvi megformáltságban kifejezett és a hallgató által értelmezett, a szöveggel és ekképp a szöveg témájával kapcsolatos értékelését határolja körül. Az adatok szerint az egyes tényezők együttállása a nyelvváltozatokban is megvalósul, hiszen a két szó besorolása egyértelműen magas százalékban elkülönül.

A táblázatban összefoglalt kiemelkedő adatok mellett megemlítendő még, hogy a magatartás tényezőjében a rendőr közömbös tartománya mellé csak választékos adat került, míg a zsaru bizalmas tartománya mellé csak a durva, tehát a két szó ebben a tényezőben teljesen elkülönül. A helyzet tényezőjében nagyobb volt a szóródás, ami érthető, hiszen a rendőr főnév aligha korlátozható a megadott helyzetfajták valamelyik tartományára (az adatközlők egy része föltehetőleg elvonatkoztatott a konkrét szövegkörnyezettől). Ugyanakkor a rendőr inkább formális besorolást kapott még, a zsaru viszont elenyésző mértékű közömböset. Az idő tényezője föltehetőleg nehezebben fogalmiasítható az adatközlők számára, hiszen az nem annyira a tipikus beszédhelyzetekhez, cselekvésekhez és szövegtípusokhoz kötődik, mint inkább más típusú szociokulturális (például nemzedéki, írott nyelvi) ismeretekhez. A zsaru időtényezőjének megoszlása ennek ellenére indokolható, föltételezhetően nem közömbös volta okozza az újszerű stílustulajdonítást sokaknál.

A 19–23. kérdések hasonlóak az előző öt kérdéshez: itt négy szinonim szó stílustulajdonításait összegezik a táblázatok az öt szociokulturális tényező szerint, méghozzá úgy, hogy két szó az első szövegből való, kettő pedig a másodikból.

19. Milyen magatartást fejez ki a következő négy szó?

12. táblázat

		fegyver		puska		csúzli		csöves
választékos	20 / 52,6%	6 / 15,8%	1 /   2,63%
közömbös	18 / 47,3%	22 / 57,9%	2 /   5,26%
bizalmas		8 / 21%	29 / 76,3%	20 / 52,6%
durva			5 / 13,1%	17 / 44,7%

20. Milyen helyzetben helyénvaló a következő négy szó?

13. táblázat

		fegyver		puska		csúzli		csöves
formális	22 / 57,9%	7 / 18,4%	3 /   7,9%	3 /   7,9%
közömbös	14 / 36,8%	23 / 60,5%	4 / 10,5%	4 / 10,5%
informális		7 / 18,4%	30 / 79%	30 / 79%

21. Milyen értékeket fejez ki a következő négy szó?

14. táblázat

		fegyver		puska		csúzli		csöves
értéktelítő	7 / 18,4%	6 / 15,8%		2 /   5,26%
közömbös	31 / 81,5%	29 / 76,3%	2 /   5,26%	2 /   5,26%
értékmegvonó		3 /   7,9%	35 / 92%	33 / 86,8%

22. Régi vagy új a következő szó?

15. táblázat

		fegyver		puska		csúzli		csöves
régies	10 / 26,3%	13 / 34,2%	15 / 39,5%	1 /   2,63%
mai	27 / 71%	23 / 60,5%	10 / 26,3%	11 / 29%
újszerű	1 /   2,63%		12 / 31,7%	25 / 65,7%

23. Milyen nyelvváltozatba tartozik a következő négy szó (írjon be egyet a javasolt lehetőségek közül)? (Nyelvváltozatok: sztenderd, irodalmi nyelv, nyelvjárások, városi népnyelv, diáknyelv, a szépirodalom történeti stílusrétegei.)

16. táblázat

		fegyver		puska		csúzli		csöves
sztenderd	29 / 76,3%	29 / 76,3%	2 /   5,25%
irodalmi nyelvi	6 / 15%	4 / 10,5%	3 /   7,9%	1 /   2,63%
városi népnyelvi	1 /   2,63%	2 /   5,26%	18 / 47,3%	26 / 68,4%
hivatalos nyelvi	1 /   2,63%
diáknyelvi			11 / 29%	7 / 18,4%
nyelvjárási			5 / 13,1%	1 /   2,63%
zsargon				1 /   2,63%
szleng				1 /   2,63%

A válaszokból kapott adatok ezúttal is meglehetősen egyértelmű tendenciákat rajzolnak ki, ha a legkiemelkedőbb adatokat összegezzük egy táblázatban.

17. táblázat

		fegyver		puska		csúzli		csöves
magatartás	52-47% választékos-közömbös	58-21% közömbös-bizalmas	76% bizalmas	52-44% bizalmas-durva
helyzet	58-36% formális-közömbös	60% közömbös	79% informális	79% informális
érték	81% közömbös	76% közömbös	92% értékmegvonó	87% értékmegvonó
idő	71% mai	60-34% mai-régies	39-26-32% régies-mai-újszerű	65% újszerű
nyelvváltozat	76% sztenderd	76% sztenderd	47-29% városi népnyelvi-diáknyelvi	68-18% városi népnyelvi-diáknyelvi

Az összegzésből kiolvasható, hogy a két szövegben funkcionáló szinonimasor az első három szociokulturális tényező szerint nagyjából kitölti a lehetséges tartományokat mint kontinuumokat. A fegyver a választékos/formális és a közömbös tartományok határán helyezkedik el sztenderd besorolással, a puska a közömbös tartományban sztenderd besorolással, a csúzli a bizalmas, informális és értékmegvonóban városi népnyelvi/diáknyelvi besorolással, míg a csöves a bizalmas/durva, informális és értékmegvonóban városi népnyelvi/diáknyelvi besorolással.

Az e kérdésre adott válaszok körében nagyobb volt a szóródás, illetve a bizonytalanság a helyzet tényezőjében, hiszen a csöves és a csúzli is többször formális stílustulajdonítást kapott. Hasonlóképpen nagy volt a szóródás a nyelvváltozatok kijelölésében. Ez utóbbi föltehetőleg a kategóriák összetettebb volta miatt alakult így: az informális vagy formális helyzet kevesebb kritériummal írható le a folkteóriák alapján, mint a sztenderd vagy városi népnyelv.

A 24. kérdésben a 13. kérdés ismétlődik meg, ezúttal a teljes szövegre kiterjesztve a stílustulajdonítást. Ezzel a kérdéssel a kérdőív visszatér az első feladatokhoz hasonlóan a teljes szövegre vonatkozó, globális stílustulajdo-
nításhoz.

24. Milyen hatást gyakorol Önre stílusában a két egész szöveg?

A kérdésben csak néhány lehetséges stílustulajdonítási kategóriát jelöltem meg, elsősorban olyanokat, amelyek legalább részben könnyen megfeleltethetők az egyes szavakkal és kifejezésekkel kapcsolatos, már elvégzett stílustulajdonításoknak. A válaszok összhangban állnak az egyes szavakkal és kifejezésekkel kapcsolatos, már elvégzett stílustulajdonításokkal: az I. szöveg 87%-ban közömbös, 10%-ban választékos minősítést kapott, míg a II. szöveg 71%-ban bizalmas, 13%-ban ironikus és 13%-ban nagyképű minősítést. Mivel a stílus a szövegértelem összetevője, a részletekre és a teljes szövegre vonatkozó stílustulajdonítások igen jelentősek, különösen akkor, ha egy eseményt reprezentáló két különböző, de azonos méretű és szövegtípusú szöveg stílusa az adatközlők szerint ilyen mértékben eltér. Az ebből eredő következményekről alább még lesz szó röviden.

25. Hogyan jellemezné Ön a mellékelt két szöveg stílusát saját szavaival? Ha lehet, egyszavas vagy határozóval bővített (pontosított) melléknevet használjon.

I.

tárgyilagos 19; korrekt 2; objektív 1; lényegretörő 1; hivatalos 1; körülményes 1; mesterkélt tágyilagosság 1; értékítéletet nem tartalmazó 1; formális 2; közömbös 3; megszokott 1; átlagos sajtónyelv 1; udvarias 1; tapintatos 1; választékos 2; komoly 2; tisztes 1; polgárias 1; normális 1; írott 1; informatív 1; igényesebb publicisztika 1; távolságtartóan tudósító 1.

II.

alpári 2; közönséges 2; primitív 5; durva 1; erőltetett 2; csemegéző 1; bizalmas 2; bizalmaskodó 5; közvetlenkedő 1; idegesítően bizalmas 2; arrogáns 1; szenzációhajhász 3, összekacsintó 2; népszerűséghajhászó 1; pongyola 2; felelőtlen hozzáállás 1; szubjektív 1; meghökkentő 1; ironikus 1; rosszul humorizáló 1; nevetséges 1; vicces 1; hatásvadász 2; komolytalan 2; jópofizó 2; kacsa 1; közömbös 2; bulvárlap stílusa 3; zsargonokkal teli 1; szóbeli 1.

Bár az adatközlők által adott, kategorizáló stílustulajdonítások természetesen igen sokfélék, és gyakran a korábban a kérdőívben saját maguk által kiterjedtebben elvégzett stílustulajdonításoknak csak egy részét vonják be itt a válaszba, e kérdés is jellemző adatokat nyújt. Egyrészt sok a szinonima a megadott jellemzők között. E szinonimacsoportok alapvetően a beszélő (itt a cikkíró) magatartására, a szöveg(típus) és tartalma viszonyára vonatkoznak, tehát elsősorban a szociokulturális összetevőkre és csak részben a nyelvi potenciálra. Ez a tény is igazolja a stílus szociokulturális összetevőinek fontosságát és értelmezhetőségét. Másrészt a két szöveghez adott jellemzők lényegesen eltérnek egymástól. Az I. szöveg esetében kiugróan magas a tárgyilagos megjelölés, míg a II. szöveg esetében a primitív és szinonimái, illetve a bizalmaskodó és szinonimái a leggyakoribbak. Ezek a megítélések teljes összhangban állnak a korábbi egyedi stílustulajdonításokkal.

Az adatok további elemzése a kutatás monografikus bemutatásában lesz olvasható.

4. Az adatok tágabb összefüggései

A bemutatott adatok két további szempontból igen lényegesek: a hírszöveg tipológiai jellemzői és a hírszöveg társadalmi, politikai diskurzusban való elhelyezkedése szempontjából.

A két szempont vázolása előtt a két szövegről kapott adatokat a következőképpen lehet összegezni. Az I. szövegben az adatközlők stílustulajdonításai szerint a közömbös, választékos és formális elemek vannak túlsúlyban, de bizonyos pontokon a bizalmas és informális tartomány is érvényesül. Vagyis a szöveg szerzője (a beszélő) általában tárgyilagos és távolságtartó, de a szöveg egyes pontjain finom módszerekkel véleményt nyilvánít (leginkább a hírnek alapot adó esemény egyik szereplőjéről, az imbolygó férfialak kifejezéssel), legalábbis az adatközlők egy része szerint. A II. szövegben az adatközlők stílustulajdonításai szerint a bizalmas, informális és értékmegvonó elemek uralkodnak. Vagyis e II. szöveg szerzője nem tárgyilagos, nem távolságtartó, hanem gyakran mond véleményt (például a híresemény két szereplőjét, a lövöldöző embert és a rendőröket egyaránt hátrányosan értékeli).

Mindennek következtében az I. szöveg megfelel a hírszöveg tipológiai és szerkezeti jellemzőinek, még akkor is, ha a példaszöveg rövid. Vagyis a lehetséges mértékig tárgyilagos tudósítás és az értékelés elkülönül, az utóbbi nem része a szövegnek (a hírszöveg kanonikus formai és értelemszerkezetére vö. van Dijk 1988). A II. szöveg nem felel meg a hírszöveg tipológiai és szerkezeti jellemzőinek, mert a stílussal áttételesen történő véleménynyilvánítás a szöveget legalább részben megszünteti hírnek lenni, és szenzációs történetet, pletykát csinál belőle. Ezáltal a két szöveg eltérő funkciót lát el, így más diskurzusba lépnek be. Az I. szöveg háttérbe szorítja a lehetséges ideológiai és kulturális vonatkozásokat, a hír alapját képező eseményt hírré téve kiemeli a társadalmi praxisból, és tényközlést alakít belőle, amely persze diskurzusok része lesz. A II. szöveg ezzel szemben azonnal ideológiai vonatkozásokat aktivizál diskurzív formában: konstruálja a valóságot a szöveg által, és egyúttal kijelöli azt a módot is, ahogy e konstruált valóságról beszélni lehet. Ebben az esetben eltűnőben van az eredeti esemény, és helyette a szenzáció mint reakció kerül előtérbe (a kérdésről részletesen l. Fairclough 1995, Fairclough–Chouliaraki 1999).

5. A kutatás kezdetén föltett kérdésekre röviden a következő válaszok adhatók (a többi, itt nem ismertetett kérdőív és interjú alapján).

5.1. Azonos szövegekhez azonos vagy eltérő stílusértéket rendelnek a hallgatók/befogadók? A stílustulajdonítás a kérdőívek és az interjúk adatai szerint nem homogén, tehát nem jelenthető ki az, hogy ugyanannak a szövegnek ugyanahhoz a nyelvi egységéhez azonos stílusértéket rendelnek a befogadók. A rendelkezésre álló adatok azonban bizonyos tendenciákat elég jól jeleznek. A közömbös stílustartomány meglehetősen általánosan érvényesül az adatközlők körében, tehát a többség azonos módon ítéli meg a stilisztikailag közömbösnek nevezhető elemeket. Ez az adat összefüggésben áll azzal, hogy az adatközlők az egyes szövegekben nagyjából azonos egységeket emeltek ki mint stílusukban feltűnőeket, vagyis nagyjából azonos egységeket tekintettek nem feltűnőeknek. Szintén tendenciaszerűen értékelik az adatközlők a szövegek stílusstruktúráját: a kevés feltűnő és sok közömbös elemet tartalmazó szöveget stilisztikailag inkább homogénnek, míg a feltűnő (és az adatközlők szerint különböző nyelvi rétegekbe besorolható) elemeket tartalmazó szöveget stilisztikailag heterogénnek minősítik.

5.2. Milyen módszerrel lehet megállapítani és fogalmi keretben rögzíteni ezeket a reakciókat? A szociokulturális tényezők fent összefoglalt rendszere az adatközlők számára érthetőnek bizonyult, a kérdésekre válaszolni tudtak (az értelmezhetőséget jelzi a tendenciaszerűség számos példája). Az adatközlők felismerték és alkalmazni tudták az egyes szociokulturális tényezőket, a közöttük levő különbségeket és összefüggéseket, vagyis e tudományosan kijelölt kategóriák nem állnak távol az adatközlők spontán nyelvi tudásától, mindennapi nyelvi praxisától: ez utóbbi fogalmiasítása lehetségesnek látszik a felállított tudományos kategóriákkal.

5.3. Mi okozza az azonos vagy az eltérő válaszokat, van-e az azonos és a különböző válaszok mögött szociokulturális relevancia? Az adatközlők előzetes szociológiai körülhatárolása e kérdések megválaszolását természetesen korlátozza. E korlát tudatában is megfogalmazható azonban a kérdőívbeli adatok ismeretében, hogy a) az adatok bizonyos korosztályi, nemzedéki különbségeket mutatnak (elsősorban a helyzet informális–formális változója mentén), ugyanakkor b) alapvetően azonos tendenciák érvényesülnek a stílustulajdonításokban, tehát legalábbis a városi, budapesti értelmiségi csoportban érvényesül a szociokulturális relevancia. Az irodalmi szöveggel kapcsolatos interjúkban az adatközlők szocioregionális eredete jóval nagyobb teret kap, tehát e tekintetben lényegesen relevánsabb. Ez utóbbi adatok azt bizonyítják, hogy összetett szöveg stílustulajdonításainál a szocioregionális eredet mellett az egyéni motivációknak is igen nagy a szerepük. Mindkét adatgyűjtési formában kirajzolódnak a tipikus elvárások.

5.4. Van-e mérhető összefüggés a szövegtípus és a hozzárendelt stílustípus között? A válasz határozott igen; e tényt különösen a 4. kérdőív összehasonlító kérdéseire adott válaszok bizonyítják.

5.5. Van-e különbség a mindennapi és a szépirodalmi szövegek stílusértékelése között? Van. Az interjúk készítése során mindinkább egyértelművé vált (és ezt a válaszok alátámasztják), hogy a szociokulturális változók a mindennapi szövegek stílusértékelésében nagyobb szerepet játszanak, mint az irodalmi szövegekében.

5.6. Milyen stílustipológia állítható föl (s a meglévő modellek mellé) az empirikus vizsgálat eredményeképpen? Az empirikus vizsgálatok alapvetően megerősítették azt a stílustipológiát, amelyet felvázoltam (Tolcsvai Nagy 1996). Eszerint a kutatásban nyert adatok alapján a következő prototipikus összefüggések állapíthatók meg (ezek csak a kutatásban vizsgált szövegekre vonatkoznak): a hír szövegtípusa a közömbös stílustartománnyal áll szoros kölcsönhatásban, a glosszáé a bizalmaséval, a spontán, de kissé formális helyzetű párbeszéd a bizalmas és a közömbös tartományéval. A kérdőívek adataiból kirajzolódó tendenciák nagyjából megegyeznek az adatközlők elvárásaival is. A szépirodalmi szövegekben az elvárás inkább a választékos, formális homogenitás, miközben a vizsgált szövegben a heterogenitás elismerést kap.

5.7. Összegzésül megállapítható, hogy a) empirikusan indokolt a stílusfogalom szociokulturális meghatározottságának elméleti kategorizálása; b) a stílusra, a nyelvi megformáltságra vonatkozó elméleti megfontolások összefüggésben állnak a beszélők gyakorlati tudásával és szocioregionális eredetével; c) a szövegtípusok és a releváns stílusjellemzők között szoros összefüggés van (legalábbis bizonyos szövegtípusok esetében). Az empirikus adatok kiemelik az irodalomelmélet befogadásteóriájának szemantikai és szociológiai összetevőit. Vagyis bizonyossággal állítható, hogy a megnyilatkozást a grammatika szabályai fölött egy szociokulturális (tehát egy közösség szokásrendszerében rugalmas stabilitással fönntartott) normarendszer irányítja, amely éppúgy leírható, mint a grammatika szabályai.

SZAKIRODALOM

Carter, Ronald–Nash, Walter 1990. Seeing through language: a guide to styles of English. Basil Blackwell, Oxford.

van Dijk, Teun A. 1988. News as Discourse. Lawrence Erlbaum, Hillsdale NJ.

Enkvist, Nils Erik 1964. On Defining Style. In: N. E. Enkvist–J. Spencer–M. J. Gregory (eds): Linguistics and Style. Longman, London.

Enkvist, Nils Erik 1978. Stylistics and Text Linguistics. In: W. U. Dressler (ed.): Current Trends in Textlinguistics. Walter de Gruyter, Berlin–New York. 174–90.

Fairclough, Norman 1995. Critical discourse analysis: the critical study of language. Longman, London.

Fairclough, Norman–Chouliaraki, Lilie 1999. Discourse in late modernity: rethinking critical discourse analysis. Edinburgh University Press.

Halliday, M. A. K. 1978. Language as a Social Semiotic. The Social Interpretation of Language and Meaning. University Park Press, London–Baltimore.

Halliday. M. A. K. 1985. An Introduction to Functional Grammar. Edward Arnold, London.

Péter Mihály 1974. Stilisztikai alapfogalmaink tisztázásához. In: Imre Samu–Szathmári István–Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. Akadémiai Kiadó, Budapest, 458–63.

Péter Mihály 1978. Jegyzetek a funkcionális nyelvhasonlításról. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XII. 221–31.

Sandig, Barbara 1986. Stilistik der deutschen Sprache. Walter de Gruyter, Berlin–New York.

Sandig, Barbara–Selting, Margret 1997. Discourse styles. In: T. A. van Dijk (ed.): Discourse as Structure and Process. Discourse Studies 1. SAGE Publications, London, 138–56.

Szathmári István 1994. Stílusról, stilisztikáról napjainkban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Taylor, John R. 1991. Linguistic Categorization. Clarendon Press, Oxford.

Tolcsvai Nagy Gábor 1996. A magyar nyelv stilisztikája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Tolcsvai Nagy Gábor

SUMMARY

Tolcsvai Nagy, Gábor

A contrastive analysis of style values attributed to two short pieces of daily news

The paper elaborates the results of a test designed to explicate the naive style attributions made by 38 adult urban intellectuals after reading two versions of an event reported in the form of short pieces of daily news in two different Hungarian daily papers. The questions that the subjects were asked mainly concerned the socio-cultural factors (attitude, situation, value) of the stylistic structures of the two texts, partly separately, and partly in comparison, in a functional-cognitive framework. The results demonstrate the fact that style attributions exhibit firm tendencies that are independent of the age or ideological stance of the subjects: the first version of the news item was considered neutral (at some points formal) in terms of style and one that summarises the event objectively, whereas the second one was characterised as an informal text that sounds more like gossip or sensational storytelling than a usual piece of news.

^* A tanulmány az OTKA támogatásával, a T 020397 számú pályázat keretében készült.