Tagolatlan nyelvi elemek

Tagolatlanoknak azokat a mondatokat nevezzük, melyekben nincs, de melyekből nem is hiányzik az állítmány, például Jaj!; Hess innen!; Talán; stb. (Kugler 2000a: 369–93; 2000b: 253).

Bár a korábbi hagyományos nyelvleírások a mondat tagolatlanságának ismérvei között az alany hiányát, pontosabban pótolhatatlanságát is számon tartották, a definíció egyszerűsítése logikus lépés volt. Hiszen ha az alanyt bővítménynek tartjuk, s kimondjuk, hogy megléte vagy hiánya az állítmány tulajdonságaitól függ, ezzel azt is elismerjük, hogy az alanynak nincs meghatározó szerepe a mondat tagoltságában vagy tagolatlanságában. Azokban a mondatokban, melyekben nincsen és nem is pótolható az állítmány, nincs és nem is pótolható az alany sem. Úgy is fogalmazhatunk, hogy – ha egy mondatban van vagy kitehető az állítmány, feltétlenül van egy alanyi pozíció is, melynek kitöltése kötelező: Az óra jár; fakultatív: Kiderült (az ég); vagy tilos: Havazik.

Az alany tehát pontosan úgy függ az állítmánytól, mint például a tárgy. Az alany hiánya ezért nyilvánvalóan nem teszi tagolatlanná a mondatszerkezetet, mint ahogy a tárgy hiánya sem.

A tagolatlan mondatokat az újabb nyelvleírások felépítésük szerint szerkesztett és szerkesztetlen típusokra osztják (például Deme–Korchmáros 1996: 16–9; Kugler i. m.). A szerkesztett tagolatlan mondat több szóból áll, s a szavak között szintagmatikus kapcsolat is van, például De a jó mindenit! (Deme példája, i. m. 18); Jó ég!; Édes egy komám! (Kugler példája, 2000a: 37–8). A szerkesztetlen tagolatlan mondatok egyetlen mondatszóból állnak, például Igen; Szia!; Miau!

A nyelvi tagolatlanság ügye azonban bonyolultabb a fentiekben vázoltaknál. Az úgynevezett szerkesztett tagolatlan mondatok, úgy tűnik, újabb két alcsoportra bonthatók. Vannak olyanok, melyekben ugyan tapasztalunk belső szerkesztettséget, ám e szintagmatikus kapcsolatok nem elevenek, nem mozdíthatók, következésképpen nem is bonthatók. Például: Kezét csókolom; Az ég szerelmére!; Mi az, hogy! – Az efféle szósorokat egyetlen nyelvi egységként érdemes kezelni.

A szerkesztett tagolatlan mondatok másik alcsoportját továbbszerkeszthető mondatoknak nevezem. A továbbszerkeszthető tagolatlan mondatokban valamely központi elem vagy gyakran a mondat egésze kiegészülhet egy bővítmény szerepű lexikális elemmel. Az indulatszók vagy az indulatszó értékű szerkezetek mellett például gyakran dativusragos főnév jelenik meg: Azt a hét meg a nyolcát ennek az adótörvénynek!; Az árgyélusát az ilyen lakatnak!; Jaj nekem!

Az akaratnyilvánító mondatszók sokszor a szinonim igék vonzataival bővülnek. Például a mozgásra utalók helyhatározóval: Hess a tányéromról! (vö. Szállj el/Menj a tányéromról); Puff neki a falnak! (vö. Nekiment/Nekivágódott a falnak); Sipirc be a szobába! (vö. Menj be/Szaladj be a szobába!). Ugyancsak akaratnyilvánító mondatszók más szerkezetekben másfajta bővítményekkel: Erről aztán csitt! (aszemantikus határozóval, vö. Erről aztán hallgass!); Hoci ide a tolladat! (tárgyi bővítménnyel, vö. Add ide a tolladat!); Nesze a zsebkendőd! (a zsebkendőd szó mintha a nesze alanya lenne, mint például az Itt van a zsebkendőd mondatszerkezetben).

A továbbszerkeszthetőség ténye viszont ellentmond a mondat tagolatlanságának. Hiszen a szerkeszthető vagy eleven bővítményt tartalmazó mondatok feltétlenül tagoltak is. A nyelvleírások a szerkeszthető tagolatlan mondatokat a tagolt és a tagolatlan mondatformák határsávjára helyezik. Nagyon helyesen, hisz e mondatokban részleges tagolatlanság és részleges tagoltság egyaránt jelentkezik. Megfigyelhető az is, hogy e mondatok zömében a tagoltság rendkívül korlátozott. A Sicc innen!; Püff neki!-féle mondatok általában csupán egyetlen kitölthető bővítményi pozíciót tartalmaznak. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy szabad bővítményeket sem igen tűrnek meg, vagyis tagoltságuk valóban csak részleges.

Nyelvleírásaink az Innen mindent látni/láthatni típusú mondatokat is tagolatlannak szokták nevezni, mert a látni/láthatni főtagot nem tekintik állítmánynak. Ebben a mondatszerkezetben azonban változatos formában sokféle bővítmény, szerkezettag jelenhet meg, például Májusban a hegy tetejéről még ködben is láthatni a gyönyörű vidéket. – A mondatformát véleményem szerint csakis a tagolt mondatok között szabad számon tartani, függetlenül attól, hogy főnévi igenévi főtagját elismerjük-e állítmánynak vagy sem. Bővíthetősége, a bővítmények helyettesíthetősége, bonthatósága csaknem olyan, mint az igei alaptagú mondatoké (a kérdésről részletesebben Lengyel 2000: 78–84).

A tagolatlan és a részlegesen tagolt mondatokon kívül érdemes lenne vizsgálnunk a tagolatlan nyelvi elemeket tartalmazó tagolt mondatokat is. A tagolatlanságot tehát érdemes lenne alsóbb nyelvi szinteken is számon tartani. Vannak ugyanis olyan tagolt mondatok, melyekben valamely mondatrészi pozícióban egy szerkesztett, de a befogadó mondat felépítése szempontjából irreleváns elemsor jelenik meg. Például: Tegnap megvettem a Harry Potter és az azkabani fogolyt a lányaimnak – a tárgyi pozícióban egyetlen tulajdonnév (egy könyvcím) áll. A tulajdonnév belső tagoltságát, a kapcsolatos mellérendelő szintagmát felismerjük, de a mondat szerkezetének leírásában nem szabad elemeznünk; így tagolatlannak kell tekintenünk. A többtagú tulajdonnevek, az állandó szókapcsolatok, szólások, idézetszerűen beépített mondatok, mondatrészletek vagy éppen rövidebb szövegek a mondat egyetlen mondatrész-pozíciójába épülnek be, s a befogadó mondat szempontjából tagolatlan szósorként szerepelnek. Még néhány példa: Sajnos, csődöt mondott a kislemezmeghajtónk; – itt az állítmányi pozíciójú csődöt mondott az, ami nem tagolható; Malacka háza a Tilos az á felirat mellett áll – a kijelölő jelzőt szintén tagolatlan elemsor alkotja.

Ezekben a példákban a tagolatlanság tehát nem mondatszinten, hanem szerkezetszinten jelentkezik. Úgy vélem, a szerkezetszintű tagolatlanság elismerésével a mondatelemzést könnyíthetjük meg.

De tagolatlanságra a szavak szintjén is láthatunk példákat. A szavak tagolhatatlansága természetesen a morfémaszerkezet bonthatatlanságát jelenti. Tagolatlanoknak az úgynevezett elemszilárdulással keletkezett szavakat nevezhetjük. A viszonyszók és a mondatszók között jó néhány tagolatlan morfémaszerkezetű szót találunk, melyek sokszor felismerhető morfémákat tartalmaznak, de tagolhatóságuk csak látszólagos. A hátra és az agyon mint főnevek tagoltak, de mint igekötők természetesen tagolatlanok. A tessék igeként vagy segédigeként tagolt szóalak, de interakciós mondatszóként tagolatlan szerkezetű. További példák: későn, éjjel, nagyon, előre, elsősorban stb. – tagolatlan morfémaszerkezetű határozószók; szemben, múlva, végig, ízben stb. – névutók; félre, közbe, tovább stb. – igekötők; pusztán, legalább, voltaképpen, különösen, borzasztó stb. – partikulák; adjisten, szóval, valószínűleg, éljen stb. – mondatszók.

Mint ahogy a mondatszinten beszélhetünk részleges tagoltságról vagy részleges tagolatlanságról, úgy szószinten is megjelenhet a részleges tagolatlanság, például az összetett szavak esetében, ahol az elő- és/vagy az utótag tagolatlan forma, a szó egésze azonban tagolt nyelvi elemként toldalékolható tovább. Például a fülbevaló főnévi toldalékolását nem érinti az a tény, hogy a szótári alak előtagja egy viszonyragos főnevet tartalmaz.

Minthogy a nyelvi szerkesztés minden szintjén találkozhatunk a tagolatlanság jelenségével, úgy tűnik, a továbbiakban a tagolatlan mondatszerkezetek mellett érdemes lesz számon tartani a tagolatlan szószerkezeteket és a tagolatlan morfémaszerkezeteket is. A tagolatlanság fogalmának kiterjesztése megkönnyíthetné az elemzést az oktatás gyakorlatában.

SZAKIRODALOM

Deme László–Korchmáros Valéria 1996. Mondattan I. JATEPress.

Kugler Nóra 2000a: A mondattan általános kérdései. In: Keszler Borbála (szerk.): Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 369–93.

Kugler Nóra 2000b: Tagolatlan mondat. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvi fogalmak kisszótára. Korona Kiadó, Budapest, 253.

Lengyel Klára 2000. Az igenevek helye a szófaji rendszerben. Nyelvtudományi Értekezések 146. sz.

Lengyel Klára