Oldalak: 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64

 

„Három a magyar igazság”
Egy mondattani változás három megközelítése*

Az 1990-es évek magyar nyelvészetében több — jelentős elméleti és módszertani különbségeket mutató — irányzat él egymás mellett. Ezek közül háromnak a vázlatos bemutatására vállalkozom oly módon, hogy számba veszem, mit s mire alapozva állítanak nyelvészeink egy ma zajló mondattani változásról: a természetesen, hogy típusú szerkezetekről. A három irányzat összehasonlításához megnézem, miként válaszolnak a következő öt kérdésre: 1. Elismerik-e a természetesen, hogy -féle szerkezetek létét?, 2. Értékelik-e a változást, illetve az új szerkezet használóit?, 3. Miként magyarázzák a szerkezet keletkezését?, 4. Leírják-e az új szerkezet grammatikai korlátait?, és 5. Milyen adatokat elemeznek? A dolgozat végén, a 6. részben a magyarországi magyaroknak egy reprezentatív mintájával és a Kárpát-medencei magyaroknak egy kvótamintájával végzett vizsgálat alapján teszek megjegyzéseket erről a változásról.

    1. Elismerik-e a szerkezet létét? — Kovalovszky Miklós 1973-as nyelvművelő cikke („Nyilván, hogy” így rossz. In: Grétsy László szerk., Anyanyelvi kaleidoszkóp. Bp., 1973. 182) óta sokan írtak a természetesen, hogy szerkezetről, így Abaffy Erzsébet (Nyr. 1976: 397—8), Szalamin Edit (MNy. 1978: 293—303), Grétsy László (NyKk. 2: 802—3 és Természetesen, hogy nyelvi változás — de milyen? In: Kemény Gábor és Kardos Tamás szerk., A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában. Bp., 1994. 93—8), Kontra Miklós (Természetesen, hogy nem hiba — nyelvi változás? In: Balogh Lajos és Kontra Miklós szerk., Élőnyelvi tanulmányok. Bp., 1990. 76—83 és On an Ongoing Syntactic Merger in Hungarian. In: Kenesei István és Pléh Csaba szerk., Approaches to Hungarian, Volume Four: The Structure of Hungarian. Szeged, 1992. 227—45), Nyirkos István (Az alakkeveredés történetéhez. In: Hajdú Mihály és Kiss Jenő szerk., Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Bp., 1991. 476—80), Kenesei István (A HKM mondathatározóval. In: Kiefer Ferenc szerk., Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Bp., 1992. 680—1), Deme László (Bomlott gondolkodású nyelvészek!? Magyar nyelvművelés = terápia nélküli diagnózis?! In: Kontra Miklós és Saly Noémi szerk., Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról. Bp., 1998. 52—3), Sebestyén Árpád („ Valószínűleg, hogy ” menedzserdivat. In: Értsünk szót! Útvesztők és útjelzők mindennapi nyelvhasználatunkban. Debrecen, 1994. 138—9), Elekfi László (MNy 1995: 385—401), Sándor Klára (Amiért a szinkrón elemzés foszladozik. In: Sándor Klára szerk., Nyelvi változó — nyelvi változás. Szeged, 1998. 57—84), Csernicskó István (A magyar nyelv Ukrajnában [Kárpátalján]. Bp., 1998.), Göncz Lajos (A magyar nyelv Jugoszláviában [Vajdaságban]. Bp., 1999.), és a sor még folytatható lenne.

Ily módon azt a kérdést feltenni, hogy az egyes szerzők elismerik-e a természetesen, hogy típusú szerkezeteknek a létét, értelmetlennek tűnhet. Deme (i. m.) az egyetlen, aki mintha kétségbe vonná e szerkezet meglétét. Ezt írja: „Nem akarnék itt »nyelvtanozni«. De meg kell jegyeznem: a magyar nyelvhasználat rendszerében »hogy« kötőszós [53] mellékmondatokat csak főmondathoz kapcsolhatunk: a főmondatnak pedig legalább állítmánya kell, hogy legyen.” A szerző idézett állítása szerint a magyar nyelvhasználat rendszerében tehát nincsenek ilyen szerkezetek. Ha a magyar nyelvhasználat rendszerén a kodifikált sztenderdet (preskriptív normát) értjük, akkor, de csak akkor, ez az állítás helytálló. Ha a magyar anyanyelvűek normatudatát és/vagy nyelvhasználatát vizsgáljuk meg, e szerkezetek nyilvánvalóan léteznek. Létezésüket tulajdonképp Deme is elismeri, amikor „kétségkívül terjedő”-nek nevezi őket.

    2. Értékelik-e a változást, illetve az új szerkezet használóit? — A nyelvművelők kerülendőnek tartják e szerkezeteket, és negatív értékítéleteket fűznek hozzájuk, például ilyeneket: „helytelen, divatos szerkesztési forma”, „hibás fordulat”, „nem nagyon durva hiba”. „ Természetesen, hogy nyelvi változás — de milyen?” című cikkében Grétsy (1994: 95) megfékezhető és meg is fékezendő változásról ír. Sebestyén egy nyelvművelő cikkében (i. m. 139) a szerkezet használóit negatív személyiségjegyekkel jellemzi: „A keverékszerkezet használata társadalmilag a hivatásos, rutinos, de óvatoskodó, körülményeskedő, bizonytalankodó beszélőre jellemző, akinek fontosabb a szavak özönével való elárasztásunk, mint saját mondanivalójának nyelvi logikája.” — Deme (i. m. 53) vitába száll azzal az általa nekem tulajdonított felfogással, hogy „ami van, az úgy van jól”, s bírálandónak tartja a szerkezetet, akkor is, ha gyakori, mert „Avagy — mondjuk — kolerajárvány esetén, ha már a lakosság felénél több megkapta a nyavalyát, temessük az egészségeseket?”

Nem mindenki lát azonban okot a halálos vésszel való példálózásra. Kenesei (i. m. 680) „a közelmúlt egyik érdekes fejleményének” nevezi a szerkezetet, és Sándor tanulmányában sem találunk, keresve sem, negatív értékítéletet. Szerinte a megbélyegzésben a nyelvművelőknek „magától értődően nincs igazuk” (i. m. 70).

    3. Miként magyarázzák a szerkezet keletkezését? — Tipikus nyelvművelő magyarázat Kovalovszkyé (i. m. 182), aki szerint szerkezetkeveredéssel (pl. Nyilván nincs igazad és Nyilvánvaló, hogy nincs igazad ) jönnek létre e szerkezetek, s más határozószókhoz is (pl. bizonyára, valószínűleg ) „könnyen odacsapódik az alanyi mellékmondatnak itt fölösleges hogy kötőszava”. — Kenesei (i. m. 681) feltevése szerint „mindazok a beszélők, akik a természetesen, hogy... típusú szerkezeteket használják, azt úgy értelmezik, hogy rövidebb változatuk a hogy törlésével áll elő”. Így például a Természetesen a barátaimat meghívtam a Természetesen, hogy a barátaimat meghívtam mondatból, kötőszótörléssel „áll elő”. Vagyis: az új szerkezetből lehet a régit kötőszótörléssel „előállítani”. Ez a feltételezés véleményem szerint csak beszédműgrammatikai feltételezésként fogadható el, beszédtevékenység-grammatikai szempontból (vö. Szilágyi N. Sándor, Elmélet és módszer a fonológiában. Doktori értekezés. Kolozsvár, 1998.) azonban problematikus, mert a beszélők inkább a régi szerkezetből állítják elő az újat, mintsem fordítva. Elekfi (MNy. 1995: 393) sem fogadja el Kenesei magyarázatát, szerinte — ha nem szerkezeti kontamináció eredménye ez a divatos szerkesztési forma — „talán inkább kihagyásra vezethetnénk vissza: Természetesen (igaz az), hogy beteg. Efféle mondatszerkesztési egyszerűsítésre, rövidítésre van már példa a magyar szintaxisban; ilyen a hogy kihagyásával az el kell menjek ”. Elekfitől függetlenül, de azonos módon érvelt Moravcsik Edit már 1992-ben (l. Kontra i. m. 1992: 243). — Cseh Márta (Ragtalan határozóinkról. In: Sándor Klára szerk., Nyelvi változó — nyelvi változás. Szeged, 1998: 31—43) úgy véli, hogy „a végmorfémátlanodás jelensége jelen van beszédünkben, s kialakult vele szemben az ellenhatás is olyanféle alakzatok formájában, mint amilyen a hirtelenül és a természetesen/biztosan/nyilván stb. hogy... ” (i. m. 40). [54]

Szerkezetkeveredés eredményének tartja a kérdéses mondatokat Sándor (i. m. 70—2) is, de ő — másoktól eltérően — gondosan számba veszi az interferenciát elősegítő tényeket és a nyelvtörténeti fejleményeket. Öt interferenciát segítő körülményt említ:

A) Mindkét kontaminálódó szerkezet mögöttes struktúrája azonos, pl.

(1) Természetes, hogy elmegyek. (’elmegyek + ezt természetesnek tartom’)

(2) Természetesen elmegyek.

B) Vannak olyan határozók, amelyek azonos alakban szerepelhetnek mind mondatrészként, mind hogy kötőszavas mondatok főmondataként, pl.

(3) Két éve nem találkoztunk.

(4) Két éve, hogy nem találkoztunk.

Itt tehát a kötőszó választható, nem kötelező.

C) Vannak olyan határozópárok, amelyek -n határozóraggal, illetve anélkül is használatosak, pl. régen ~ rég, hogyan ~ hogy, egészen ~ egész stb. Itt a határozórag választható.

D) A határozói igenevek végén a -ván/-vén és a -va/-ve változóvá vált:

(5) Betérvén észrevettem, hogy valami megváltozott.

(6) Betérve észrevettem, hogy valami megváltozott.

Itt tehát az -n határozórag-funkciója megszűnt, miként a C)-ben is.

E) Bizonyos, -ván/-vén -re végződő határozói igenevek szerepelhetnek hogy kötőszavas mellékmondatok főmondataként, ilyen pl. a mondván, lévén:

(7) Mondván, hogy fáradt, nem jött velünk.

(8) Lévén, hogy nem gyerek már, majd megoldja maga.

Az új szerkezet tejedését az A)-beli körülményen túl még két dolog segíti: az -n határozórag-funkciójának meggyengülése (C és D) és a hogy kötőszavas mondatok terjedése (B és E).

Magam (Kontra i. m. 1992.) a szerkezetkeveredést elősegítő körülményként említettem azt, hogy mondat közepén az új szerkezettel homonim szerkezet előfordulhat bárki beszédében, pl. Nem derült ki nyilvánvalóan, hogy tiszteljük az MTA tagjait.

    4. Leírják-e az új szerkezet grammatikai korlátait? — Kenesei (i. m. 680) a következő korlátozásokat említi:

F) Csak mondathatározói értelmű határozók vezethetnek be HKM-eket (= hogy kötőszavas mellékmondatokat), más határozók (idő-, mód- stb.) nem, pl. * Gyakran/Teljesen, hogy az ablak nyitva maradt.

G) Csak jelen időben fordulnak elő az új szerkezetek, pl. * Természetesen volt, hogy a barátaimat meghívtam. és * Valószínűleg lesz, hogy sokan akarják látni a tűzijátékot.

H) A mondathatározó és a kötőszó között nem állhat semmi, pl. * Egyébként is, hogy Bozsikot ez ütötte el a jobb eredménytől. [55]

Magam (Kontra i. m. 1992.) — Kenesei idézett F) korlátozásával gyakorlatilag azonosan — azt a hipotézist fogalmaztam meg, hogy a keveredés csak akkor jöhet létre, ha a mondathatározós és a melléknév + HKM-es mondatok szinonimak, tehát:

1 (9) Kétségtelen, hogy rossz színben van.

(10) Kétségtelenül rossz színben van.

(11) Kétségtelenül, hogy rossz színben van.

De:

(12) Borzasztó, hogy késő van.

(13) Borzasztóan késő van.

(14) * Borzasztóan, hogy késő van.

A Kenesei megfogalmazta korlátozások és a magam hipotézise empirikus igazolása vagy elvetése céljából megnéztem, előfordulnak-e F), G), H), illetve (14) típusú mondatok a Magyar Nemzeti Szövegtárban és a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú (BUSZI) eddig lejegyzett és ellenőrzött részében. A Magyar Nemzeti Szövegtárat Váradi Tamás és kollégái hozták létre, sajtónyelvi szövegeket és országgyűlési felszólalásokat tartalmaz, jelenleg 22 millió szövegszó terjedelemben. A Budapesti Szociolingvisztikai Interjú korpuszában 33 interjú irányított beszélgetéseiben és tesztfeladataiban 1 kerestem a megcsillagozott szerkezetű mondatokat. Egyik vizsgált korpuszban sem fordul elő egyetlen ilyen mondat sem.

    5. Milyen adatokat elemeznek? — Mindenki, aki írt erről a szerkezetről, használ ad hoc módon szemelgetett (általában itt-ott véletlenül meghallott vagy olvasott) példákat. Vannak, akik csak ilyeneket említenek. Grétsy (i. m. 1994.) beszámol arról, hogy a „Magyarán szólva” rádióműsorban 1989 tavaszán meghirdetett rejtvénypályázat feladatai közé bevett egy minket most érdeklő mondatpárt, s a 162 válaszoló közül 7-en választották az új szerkezetet.

Vegyük most szemügyre az elemzéshez használt adatokat a valódi beszéd — potenciális beszéd (vö. John Baugh, Adapting Dialectology: The Conduct of Community Language Studies. In: Kontra Miklós és Váradi Tamás szerk., Studies in Spoken Languages: English, German, Finno-Ugric. Bp., 1992. 15—39, a 16. lapon) különbség szempontjából! Az előbbihez tartoznak a nyelvhasználatból származó adatok, például természetes beszélgetésből származó mondatok vagy a feladatmegoldásból (pl. szóbeli mondatkiegészítésből) származó adatok. Az utóbbihoz tartoznak a grammatikalitási ítéletek, amelyek a normatudatot tükrözik. A normatudatra vonatkozó adatok származhatnak nyelvészektől és nem nyelvészektől. Az adat forrása lehet egyetlen ember (pl. az elemzést író nyelvész), de lehet egy beszélőközösség reprezentatív mintája is. Az előbbire példa Kenesei (i. m.) elemzése, az utóbbira a Magyar Nemzeti Szociolingvisztikai Vizsgálat (MNSZV) és a BUSZI. A dolgok természetéből következik, hogy a minket most érdeklő mondattani változás lefolyásáról, terjedési irányairól, [56] mozgatórugóiról stb. csak laikus (nem nyelvész) beszélők szociológiailag értelmezhető mintájától nyert és kvantitatívan elemezhető adatokból tudhatunk meg érdemlegeset. Nyelvészeti közhely, hogy a jelen a múlt vizsgálatára alkalmas laboratórium (William Labov, On the use of the present to explain the past. In: L. Heilmann szerk., Proceedings of the Eleventh International Congress of Linguists, Vol. II. Bologna, 1974. 825—51), és az is, hogy változást vizsgálni lehetetlen az idő vizsgálata nélkül.

6. Mit mutat az MNSZV és a Kárpát-medencei magyar vizsgálat? — Az 1988-ban országos reprezentatív mintán végzett MNSZV normatudat és nyelvi produkció jelentős (statisztikailag szignifikáns) különbségeit mutatja. Az új szerkezetet szóbeli mondatkiegészítő feladatban a minta 22,5%-a használta, grammatikalitási ítélethozatalkor 52% ítélte helyesnek, végül egy írásbeli hibajavító feladatban 73,2% hagyta javítatlanul (l. az 1. ábrát). A feladathatást (vö. pl. Carson T. Schütze, The Empirical Base of Linguistics: Grammaticality Judgments and Linguistic Methodology. Chicago, 1996. 58, 178, 182) tehát mindenkinek érdemes itt is komolyan vennie.

1. ábra

A természetesen, hogy szerkezetre vonatkozó háromféle adat:

kont1.gif (4040 bytes)

    kont2.gif (4175 bytes)   

[57]

kont3.gif (4064 bytes)

 

2. ábra

A Valószínűleg, hogy Szigetváron fognak élni mondat megítélése az adatközlők iskolázottsága szerint. MNSZV, N = 779, khi-négyzet (f = 3) = 1,206 p = n. sz .

kont4.gif (8527 bytes)

 

Ha az adatközlők iskolázottsága szerint elemezzük az adatokat, azt találjuk, hogy — több más magyar nyelvi változóhoz hasonlóan (vö. Kontra Miklós és Váradi Tamás, Suksükölő értelmiség. Nyelvhasználatunk néhány kérdése az iskolázottság tükrében: Mozgó Világ 1991/2: 61—70) — a különböző iskolázottságú beszélők iskolázottságuktól függetlenül ítélik helyesnek vagy helytelennek az új szerkezetet (l. a 2. ábrát). Másképp mondva: a khi-négyzet-próba nem mutatott szignifikáns különbségeket (p = n. sz.), [58] tehát az új szerkezet helyességének megítélésében nincsenek (pontosabban szólva 1988-ban nem voltak) iskolázottság szerinti különbségek Magyarország felnőtt lakosai között.

A nemek szerinti különbségek statisztikailag jelentősek voltak az egyik szóbeli mondatkiegészítő feladatban: az új szerkezetet a nők 4%-kal nagyobb arányban használták a férfiaknál (l. a 3. ábrát). A khi-négyzet-próba szerint ez a különbség 5%-os szinten (p < .05) jelentős.

3. ábra

Szóbeli mondatkiegészítés az adatközlők neme szerint.
MNSZV, N = 723, khi-négyzet (f = 1) = 4,340. p < .05

kont5.gif (5055 bytes)

 

Vannak településtípus szerinti különbségek is. Egy szóbeli mondatkiegészítő feladatban a falusiak a városiaknál 8%-kal többen használták az új szerkezetet (l. a 4. ábrát).

Nemcsak a produkcióban, hanem a normatudatban is van településtípus szerinti különbség: a budapestiek a vidékieknél 10%-kal nagyobb arányban ítélték helytelennek az új szerkezetet. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a természetesen, hogy típusú szerkezeteket a falusiak nagyobb arányban ítélik jónak, illetve használják, mint a fővárosiak.

Ha életkor szerinti bontásban vizsgáljuk az eredményeket, azt látjuk, hogy az egyes életkori csoportok között nincs szignifikáns különbség a szóbeli mondatkiegészítésben a standard szerkezetet és az új, stigmatizált szerkezetet használók között. Például a 21—30 éveseknek 26%-a, a 41—50 éveseknek 22%-a, és a 61—70 éveseknek 24%-a használta az új szerkezetet (l. az 5. ábrát). Ez az életkori megoszlás arra mutat, hogy a magyarországi beszélőközösségen belül itt egy egységesítő mechanizmus működik (William Labov, The Two Futures of Linguistics. In: Ik-Hwan Lee szerk., Linguistics in the Morning Calm 3. Seoul, 1995. 113—47, a 132—3. lapokon). Az új szerkezet ilyen életkori elterjedtsége sem egy életkoriváltozás-vizsgálat, sem egy látszólagosidő-vizsgálat [59]

4. ábra

Szóbeli mondatkiegészítés az adatközlők lakhelye szerint.
MNSZV, N = 794, khi-négyzet (f = 1) = 6,058. p < .05

kont6.gif (5223 bytes)

 

(Peter Trudgill, Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997.) elvégzését nem teszi lehetővé, mivel nincs különbség fiatalok és idősek között. 2

Ha azonban életkor és lakhely interakcióját vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az életkornak van közvetett szerepe: a középkorú (31—60 éves) budapestiekhez képest az azonos korú vidékiek 16%-kal nagyobb arányban fogadták el helyesnek az új szerkezetet (l. a 6. ábrát).

Mivel két, egymástól eltérő szóbeli mondatkiegészítő feladatot használtunk az MNSZV-ben, ezek eredményei összevethetők, és bizonyos tanulsággal szolgálnak a változást elősegítő strukturális tényezők szerepének rangsorolásában.

(15) ..., hogy igazad van mindenben. (beillesztendő: természet )

Eredmények: természetes (76,4%), természetes en (23,6%), N = 794

(16) ... igazad van, mint legtöbbször. (beillesztendő: természet )

Eredmények: természetesen (93,6%), természetes en, hogy (6,4%), N = 723

Ha a mindkét feladatot megoldókat vesszük 100%-nak (N = 717), a határozóragot a standard szabályok ellenében kimondók a minta 25,8%-át teszik ki, a raggal a kötőszót is a mondatba illesztő beszélők viszont csak a minta 2,8%-át. Ez véleményem szerint azt mutatja, hogy az új szerkezet terjedésében az -n határozórag funkciójának meggyengülése nagyobb szerepet játszik, mint a HKM-ek terjedése. [60]

5. ábra

Szóbeli mondatkiegészítés az adatközlők életkora szerint.
MNSZV, N = 794, khi-négyzet (f = 6) = 2,830. p = n. sz.

kont7.gif (9309 bytes)

 

6. ábra

A Valószínűleg, hogy Szigetváron fognak élni mondat megítélése a középkorú (31—60 éves)
adatközlők lakhelye szerint. MNSZV, N = 425, khi-négyzet (f = 1) = 6,430. p < .05

kont8.gif (5129 bytes)

 

Egy másik vizsgálatból (vö. pl.: Kontra Miklós, Magyar nyelvhasználat határainkon túl. In: Diószegi László szerk., Magyarságkutatás 1995—96. Bp., 1996. 113—23; Csernicskó i. m., Göncz i. m.) arra is vannak adataink, hogy milyen az elterjedtsége [61] ennek a szerkezetnek a határon túli őshonos magyar beszélőközösségekben. Vizsgálatunkat 1996-ban kvótamintával végeztük Ausztriában (N = 60), Szlovákiában (N = 108), Ukrajnában (N = 144), Romániában (N = 216), Jugoszláviában (N = 144), Szlovéniában (N = 67) és Magyarországon (N = 107). A grammatikalitási ítéletek azt mutatják, hogy nincs szignifikáns különbség az egyes országok között, tehát a természetesen, hogy típusú szerkezeteket a Kárpát-medence magyarjai egyformán ítélik meg (l. a 7. ábrát). (Ez nem triviális eredmény, mert pl. a Nézd, milyen szép banánt/banánokat árulnak az üzletben! mondatban a többes számú főnevet a kárpátaljai magyar minta 2—3-szor nagyobb arányban ítélte természetesebbnek, mint a többi minta.)

7. ábra

A Valószínűleg, hogy külföldre fognak költözni megítélése hét országban. N = 830, khi-négyzet (f = 6) = 4,193. p = n. sz.

kont9.gif (11102 bytes)

 

Az ábra azt mutatja, hogy az MNSZV mintához képest itt sokkal kevesebben fogadták el az új szerkezetet, ami abból következik, hogy nem reprezentatív, hanem kvótamintát használtunk, aminek 50%-át tették ki a főiskolát/egyetemet végzettek (szemben a reprezentatív MNSZV minta 9%-ával), vagyis ez a minta a sztenderd irányában jelentősen torzít.

Ha most a határon túli eredményeket a magyar nyelv egysége szempontjából nézzük, azzal a jó hírrel szolgálhatunk, hogy ez a változás határoktól függetlenül, egységesen jellemző minden országban. 3 Lanstyák István és Szabómihály Gizella (Magyar [62] nyelvhasználat — iskola — kétnyelvűség. Pozsony, 1997. és Nyelviváltozó-típusok a magyar nyelv szlovákiai változataiban. In: Sándor Klára szerk., Nyelvi változó — nyelvi változás. Szeged, 1998. 99—112) műszavával szólva itt egy egyetemes magyar változóval van dolgunk. Ha a nyelvművelő szemüveget tesszük föl, azt mondhatjuk, hogy a kolerajárványhoz hasonlított szerkezet mindenhol terjed, s használói/elfogadói a Kárpát-medence minden országában közel azonos arányban találhatók.

Befejezésül a három megközelítésről mondottakat összefoglalom egy táblázatban (l. 8. ábra):

8. ábra

A három megközelítés

 

1.

2.

3.

a szerkezetnek, ill. használóinak értékelése

van, negatív

nincs

nincs

keletkezése

szerkezeti
keveredés

a) hogy törlés
b) igaz az törlés

strukturális és történeti
beágyazottság

korlátozás

nincs

* Gyakran, hogy

* Természetesen volt, hogy

* Egyébként is, hogy

szinonima-feltétel

adatok

ad hoc

ad hoc,                      nyelvész                    intuíciója

ad hoc,                    nyelvész                 intuíciója,            reprezentatív minta:    mm produkció   p;              m    intuíció,      Kárpát-medencei magyarok

nyelvhasználat

?

nem

igen

normatudat

?

igen

igen

 

* Ez a tanulmány az MTA Nyelvtudományi Intézete megalapításának 50. évfordulóján rendezett konferencián, 1999. október 19-én elmondott előadásom teljes változata. Az itt ismertetett kutatások az OTKA (T 025997), valamint a Research Support Scheme of the Higher Education Support Programme (grant no. 582/1995) támogatásával folytak.

1 A BUSZI legteljesebb dokumentációja a következő kiadványokban található: Kontra Miklós és Váradi Tamás, The Budapest Sociolinguistic Interview: Version 3 (Working Papers in Hungarian Sociolinguistics, No. 2, December 1997. Bp.), Váradi Tamás, From Cards to Computer Files: Processing the Data of the Budapest Sociolinguistic Interview (Working Papers in Hungarian Sociolinguistics, No. 3, January 1998. Bp.), és Váradi Tamás, Manual of the Budapest Sociolinguistic Interview Data (Working Papers in Hungarian Sociolinguistics, No. 4, February 1998. Bp.). Egy teljes BUSZI interjú átirata a www.nytud.hu/buszi/ Internet címen is megtalálható.

2 A beszélők életkorának a nyelvi változásokban játszott szerepe még mindig meglehetősen talányos. A torontói NewWAVE-28 konferencián 1999. október 14-én tartott plenáris előadásában Labov csalódottan jelentette ki, hogy a valóságosidő-vizsgálatokhoz (vö. Trudgill i. m.) fűzött két-három évtizeddel ezelőtti remények egyelőre nem váltak valóra.

3 Persze elvileg lehetséges, hogy ha a hét ország magyarjainak nem kvótamintáit, hanem reprezentatív mintáit vizsgálnánk, más eredményeket kapnánk. Egy ilyen kutatásnak — amint ezt a Magyar Nemzeti Szociolingvisztikai Vizsgálat megmutatta (l. pl. Kontra és Váradi i. m. 1991.) — módszertani akadályai nincsenek, de a költségei sokszorosan meghaladják az ezredforduló Magyarországán nyelvészeti kutatásra nyerhető legnagyobb pályázati támogatás összegét.

Kontra Miklós

Vissza a Tartalomhoz

 

nyitólap

 

Three approaches to the description of an ongoing syntactic merger
in Hungarian

In present-day Hungarian there is a curious ongoing syntactic merger resulting in constructions with sentence adverbials dominating a finite complement clause introduced with a complementizer as in

Természetesen, hogy költözik az intézet.

naturally

that

moves

the

institute

‘Naturally, the institute will move out.’ [63]

The author compares three approaches to the description of this change by analyzing (1) whether or not Hungarian linguists recognize the existence of such constructions, (2) whether they criticize their emergence and their users, (3) how they explain the origin of the merger, (4) what they say about the merger’s grammatical constraints, and (5) what kinds of data the analyses are based on. Differences between the language cultivators’, formal linguists’ and sociolinguists’ analyses are highlighted and ample data are analyzed from the Hungarian National Sociolinguistic Survey and The Sociolinguistics of Hungarian Outside Hungary project.

Miklós Kontra

 

Back to Contents

 

Main page