1964-től a torinoi egyetem esztétika
tanszékének professzora, majd a nyolcvanas években az egyetem irodalmi és filozófiai
fakultásának a dékán-ja, ezenkívül a State University New York, a Yale University
és a Nem York University vendégprofesszora. Egyetemi tanulmányai után a hei-delbergi
egyetem ösztöndíjas kutatója volt Ga-damer és Lövith mellett, s itt került közel a
német idealista filozó-fiához és Nietzsche örök-ségéhez, különösen pedig
Heideggerhez, akinek legjelentősebb olasz fordítójává és kommentálójává vált.
Vattimo a nyolcvanas évek elejeóta kiadója a Torinóban megjelenő Rivista di Estetica
és társkiadója a (Mass.) Cambridge-i Res. Anthropology and Esthetics c.
folyóiratok-nak. Irásai a metafizika és az erős gondolkodás, illetve a modernizmus
kritikáján jutottak el az általa gyenge gondolkodásnak nevezett filozófiai
attitüdhöz (II pensiero debole, 1983), ami a legjelentősebb olasz hozzájárulás
napjaink posztmodern filozófiájához. A hermeneutika kérdéseiről és a humanizmus
kríziséről, a művészeti forradalmak struktúrájáról és a művé-szet
haláltusájáról szóló tanulmányai a Rivista diEstetica hasábjain jelentek meg.
« vissza
