Révész Béla [1]

Furcsa adalékokkal bővülhetnek korai szamizdattörténeti ismereteink egy közel fél évszázados per iratainak megismerése nyomán, ráadásul különös hangsúlyt nyer mindez éppen az Orwell-centenárium évében. Legutóbb - saját 1984-fordításának viszontagságait is felidézve - Nóvé Béla tekintette át a magyar és kelet-európai Orwell művek kiadásainak tér- és időbeli „szóródásait”.[1] Mint írja, „Magyarországon az értelmiségi szájhagyomány szerint már a korai hatvanas évektől »forgalomban voltak« az Állatfarm és az 1984 gépiratos fordításai, melyeket barátok szigorú diszkrécióval kézről-kézre adtak egymásnak, s olykor - ha nem tudtak megválni kedvenc olvasmányaiktól - le is másoltak”. Az 1984 korai (első?) fordítására Szilágyi Ákos úgy emlékszik vissza, hogy ez Csillag Vera (Bálint György özvegye) nevéhez fűződik még az ötvenes évek elején.[2] Erre az időszakra teszi az Állatfarm első magyar nyelvű fordítását Nóvé is. Tudomása szerint egy másodéves építészhallgató – a ma Londonban élő várostervező, Huszár László - talált rá az Animal Farm egyik angol nyelvű példányára 1950-ben, amelyből „alighanem a legkorábbi magyar változat” készült. (Az egypéldányos gépirat épségben fennmaradt.)

Jön a Lux…

Hogy mégis létezhetett e mű fordításának ennél korábbi változata is, azt abból a dossziéból szemelgetve valószínűsíthetjük, amely két iratában is megemlíti az Állatfarm című könyvet: először „a szervezkedés tagjai által készített ellenséges tartalmú tanulmányi anyagok” jegyzékében, később pedig egy vizsgálati tervben. Maga az eljárás – az államvédelmi szervek megjelölése szerint – a LUX fedőnevű demokráciaellenes szervezkedés ügyében zajlott. Előzményei a negyvenes évek második feléig nyúltak vissza, bár az első őrizetbe vételre csak 1955 júliusában került sor. A volt közgazdászhallgatók elleni eljárás állambiztonsági súlyát jelzi az a körülmény is, hogy amikor 1957–58-ban a Belügyminisztériumban Hollós Ervin hathatós közreműködésével - elsősorban önigazolási céllal - összeállításra került Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében című többkötetes dokumentáció,[3] akkor a „A magyarországi ellenforradalom előkészítésének belső politikai tényezői” fejezetben előkelő helyen foglalkoznak ezzel a „polgári demokratikus államforma” létrehozására irányuló szervezkedéssel: „1949-ben kezdték meg népi demokratikus rendszerünk megdöntésére irányuló szervezkedésüket a Közgazdaságtudományi Egyetem osztályidegen származású hallgatói (Vezetői: Keller József, Dombi Ferenc és Zsolt Antal osztályidegen származású egyetemi hallgatók voltak) »Lux« elnevezéssel. Céljuk egy angol–amerikai fegyveres beavatkozás esetén polgári demokratikus államforma létrehozása volt. E célból a szervezkedés tagjai különböző terveket készítettek, amelyekben a polgári demokratikus állam elveit rögzítették.”[4]

Az már a Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztálya 1955. június 18-ai határozatából ismerhető meg, hogy a szervezkedés vezetőjeként és így elsőrendű vádlottként szereplő, három nappal korábban őrizetbe vett Keller József[5] „a BHÖ 1. pont 2. bekezdésében meghatározott népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettével gyanúsítható”.[6]

A hivatkozott joghellyel kapcsolatban tudni kell, hogy a büntető törvénykönyv 1961-ben történt elfogadásáig egyetemes büntetőjogi jogforrásul szolgálva a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása elnevezésű jogszabálygyűjteménynek – a BHÖ-nek – az 1.-től 12. pontjáig terjedő részébe vették fel a népi demokratikus államrend és népköztársaság védelmérőlszóló törvényben meghatározott bűncselekmények törvényi tényállásának büntetési tételeit. A népköztársaság elleni legsúlyosabb bűntett a BHÖ 1. pontja szerint:

(1) Bűntett miatt büntetendő, aki a Magyar Népköztársaság Alkotmányában meghatározott népi demokratikus államrend vagy népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet, vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti.

(2) Bűntettet követ el az is, aki az (1) bekezdésben meghatározott mozgalomban vagy szervezkedésben tevékeny részt vesz, vagy azt előmozdítja.

A büntetőpolitikai megfontolások, a hatályos büntetőjogi szabályozás és a joggyakorlat pontosan közvetítette azt a politikai szándékot, hogy az államellenes bűncselekmények elkövetőivel szemben a törvények teljes szigorával kell eljárni. Ez egyébként minden normálisan működő államnak alapvető érdeke. A proletárdiktatúra logikája viszont éppen a büntetőjog relevanciáját terjesztette ki olyan területekre, amelyeken – a demokratikus hatalomgyakorlás minimumának megléte esetén – az emberi szabadságjogok súlyos megsértése nélkül nem lehet helye. A hivatalosan kinyilvánított ideológiai tételektől való bármilyen eltérést – amely ideológia aktuális interpretátorai, az éppen kompetens politikai vezetők maguk sem ragaszkodtak értelmezéseik tartalmának állandóságához – elsősorban büntetőjogi eszközökkel, másodsorban adminisztratív intézkedésekkel kívánták megtorolni. A rendszer működésének kiindulópontja meglehetősen egyszerű volt: „Hogy a társadalmi veszélyesség milyen foka valósít meg bűncselekményt, arra a jogalkotók és jogalkalmazók számára mindenkor pártunk irányvonala ad megfelelő útmutatást”.[7]

Minden bűncselekményt tehát elsőként politikailag kell értékelni. Ezt a szempontot kellett érvényesíteni a büntetőjogi jogalkalmazás területén is, amely viszont pozitív jogi kötöttségei, továbbá „burzsoá” jogi kulturális hagyományai folytán bizonyos inerciát mutatott az osztályharcos túlpolitizálási-relativizálási szándékokkal szemben. Ezért a jogalkalmazás folyamatában egyre nagyobb szerepet kapott a jogértelmezés direkt politikai jellege, az aktuális ideológiai szempontok megfelelő figyelembevétele a tényállás megállapításában, de még inkább a jogalkalmazói döntés meghozatalakor. Segítséget nyújtott mindehhez, hogy „a szocialista totalitárius rendszer a hagyományos közép-európai paternalizmusra épült, ebben a régióban a bíróságoknak mindig szoros kötődésük volt a központi adminisztrációhoz és a helyi politikai hatalomhoz. (...) Természetesen a politikai-ideológiai alárendeltség megkérdőjelezte a mindennapi ítélkezés beavatkozás-mentességét. Egyrészt a politikai gyakorlat (a párt mindenhatósága), másrészt – eszmei háttérként – a hatalom egységének elve és ebből következően a törvényhozás megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűsége lehetetlenné tettek mindenféle függetlenséget.”[8] Az ideologikus büntetőpolitika a népi demokrácia viszonyai között tehát a legveszélyesebbnek azokat a bűncselekményeket tartotta, amelyek megítélésük szerint a népi demokratikus államrend szélesen értelmezett alapjait sértik, vagy veszélyeztetik, tehát amelyeknek tárgya maga a diktatúra államrendje.

Bestiák

A Keller-ügyben megfogalmazott első vizsgálati jelentés[9] is a fenti büntetőjogi igényeknek kívánt megfelelni. „1955. június 13. óta vizsgálatot folytatunk egy LUX fedőnevű demokráciaellenes szervezkedés ügyében. A szervezkedés egyetemi hallgatókból tevődik ki, akik a közgazdaságtudományi egyetemen végeztek. A szervezkedés társaságként indult 1947-ben az egyetemen. A népi demokráciával szemben helyezkedő személyek tárgyalták a napi politikai eseményeket ellenséges hangnemben, majd kifogásolták az egyetemen a marxista anyagok tanulását. Később polgári társadalmi és szociológiai kérdéseket akartak tanulni, és illegális megbeszéléseket tartottak. 1948-tól kezdve Dombi Ferenc és Zsolt Antal egyetemi hallgatók megvitattak egyes politikai kérdéseket, melybe rövid idő múlva bekapcsolódott Keller József is. Folyamatosan bevonták a megbeszélésekbe Ferencz Attila, Veres László, Juhász László és Hajtó Aurél egyetemi hallgatókat. 1949-ben alakult ki a szervezkedés, mikor konkrét népi demokrácia ellenes szervezkedéssé alakultak.[10] A szervezkedés tagjai a szervezkedéssel kapcsolatban minden héten tartottak összejöveteleket pénteki napokon. Az összejöveteleket 1952-ig Dombi Ferenc[11] lakásán, majd ezt követően Ferencz Attila lakásán tartották, ahol politikai témákról folytattak megbeszélést, kommunista, szovjet és népi demokrácia ellenes hangnemben. 1951 nyarán elhatározták, hogy írásban rögzítik politikai nézeteiket. Egymás között elosztották a témákat. Dombi »A társadalmi rendszerről« (lefoglalva), »Az állam politikai és gazdasági feladatai«, »Az állam társadalmi rendje« (megsemmisítve[12]), Ferencz »A gazdasági rendről« (megsemmisítve) »Az erkölcsi, etikai rendről« (tévesen említve), Veres »A jogállam jogrendszeréről«, Juhász »Az állam berendezkedése, pártok és ezek kapcsolatáról« (megsemmisítette) és Keller »A magyar agrárkérdésről« (lefoglalva) készített »tanulmányt«. Ezek valamennyien kommunista- és szovjetellenes rágalmakat tartalmaztak. Az elkészült »tanulmányokat« több példányba sokszorosítva a tagoknak átadták, és azokat megvitatták. Céljuk az volt, hogy az általuk várt rendszerváltás után »igazolják, hogy nem tétlenkedtek, hanem tevőlegesen közreműködtek egy majdani társadalmi rend kialakításában«. Ezzel pozíciót akartak maguknak biztosítani. (…) Az összejöveteleket igyekeztek konspirálni, azt nem szélesítették, kizárólag megbízható barátokat vontak abba be. A szervezkedés tagjai vezetőt nem választottak. Általában Keller és Juhász voltak a hangadók. 1953 óta »tanulmányokat« nem készítettek, azonban a politikai jellegű megbeszéléseket egészen Keller őrizetbe vételéig folytatták, megvitatták a nyugati rádiók ellenséges adásait. (:..) A vizsgálat folyamán letartóztatásba helyeztük Veress László 29 éves budapesti lakost is, aki 1951 óta tagja a szervezkedésnek. Abban tevékenyen részt vett. Írt egy uszító hangú tervezetet az »Államcélról és az állam hatalmáról« címmel. Ezt a tervezetet megtárgyalták közösen, majd a vita eredménye alapján azt átjavították. Veressnek meg kellett csinálni a »Kereskedelem kérdéseiről« szóló tervezetet. Ezt elmondása alapján nem készítette el. Veress olvasta az angol követség kiadásában német nyelven megjelenő »Rieders Diegeste« című lap német fordítását »Das Beste« címmel (sic!). A szervezkedés közös elhatározása volt, hogy készítenek a tervezeteikről egy gyűjteményes kötetet. A vizsgálat még nem derítette ki, hogy mi célja volt a szervezkedésnek a gyűjtemény rendeltetésére vonatkozóan.”

Külföldi kapcsolatok nélkül

Három héttel később újabb vádpontokkal bővül a gyanúsítottak bűnlajstroma:[13] „A szervezkedés tagjai kapcsolatban álltak dr. Füley Szántó Endre és dr. Laki Dezső volt egyetemi tanárokkal, akiket 1951 őszén kitelepítettek. Nevezetteket a szervezkedés tagjai kitelepítésük után anyagilag támogatták,[14] és ebbe a szervezkedésen kívüli személyeket is bevontak. Juhász László két tervezetet megmutatott Dr. Füleinek, aki miután ezt elolvasta, kijelentette, azokkal egyetért, »hisz a rendszerváltozásban«. (…) A társaság tagjai a Közgazdasági egyetemen helytelennek tartották a marxista-leninista politikai gazdaságtan tanítását. Megállapodtak, hogy ellenséges nézetüknek megfelelően az egyetemen kívül fogják tanulni a polgári társadalmi gazdasági vonatkozású anyagokat. Az anyag tanítására dr. Fülei Szántó Endrét, az egyetemről kizárt tanárukat kérték meg.”

A már elkészült, illetve tervezett további anyagok sokszorosításának technikai előkészületeire vonatkozó bizonyítékok újabb két hét leteltével jutnak az eljáró hatóság birtokába:[15] „Henis Béla (Malév-pilóta) 1952 őszén Ferencz Attila kérésére ment el a szervezkedés megbeszélésére, ahol elmondták neki, hogy ellenséges hangú röplapokat akarnak készíteni, ezért van szükségük egy sokszorosító gépre. Henis megígérte, hogy szerezni fog sokszorosítót, ígéretét valóra váltotta és néhány hónap múlva Ferencznek vitte el azt.

A sokszorosító egy fakeretből és ugyancsak fából készült nyomóból állt, egyszerű sokszorosító gép volt. A tapper-szerű nyomó-részre kellett ráhelyezni a stencilpapírt és nyomdafesték segítségével lehetett a szöveget tiszta papírra nyomni...”

A vizsgálat megindulásakor az államvédelmi szerv valószínűsítette, hogy „a szervezkedés külföldi kapcsolatokkal is rendelkezik, mert Keller József a szervezkedés egyik aktív tagja rendszeresen bejárt a budapesti USA és az angol nagykövetségekre, ezenkívül tárgyaltak arról, hogy az USA külügyminisztériumának vagy a Nemzeti Bizottmánynak írnak levelet. A levelet állítólag meg is írták, azonban azt összetépték”. Ennek a feltevésnek a megfogalmazására több irányból is komoly elvárások érték a vizsgálókat. Egy kollégiumi ülésen tárgyalt jelentés szerint ugyanis „a követség fedése alatt működő imperialista hírszerzés egyik fő módszere a társadalmi kapcsolatok felhasználásával történő hírszerzés. A kedvezőbb nemzetközi helyzet módot nyújtott arra, hogy az 1954. évi kb. 160 ezer esettel szemben 1955-ben 214 ezer esetben látogatta meg magyar állampolgár a kapitalista követségeket, illetve ezek rendezvényeit.”[16] Másrészt viszont az év elején meghozott döntés értelmében „valamennyi vizsgálati ügyben - akkor is, ha az őrizetbe vétel oka nem kémkedés - figyelmet kell fordítani arra, hogy az őrizetbe vett személy ügye nem kapcsolódik-e valamely kémrezidentúrához”.[17] Ezért érezhető csalódottsággal állapítják meg a vizsgálótisztek (Engedi László és Mészáros Sándor áv. hadnagyok) a vizsgálat lezárásakor, hogy „a szervezkedésnek külföldi kapcsolatai nem voltak”.

Az őrizetesek mindvégig azzal védekeztek, hogy magatartásuknak nem volt népi demokrácia-ellenes éle, így nem is lehet szervezkedésről sem beszélni: „a vizsgálat első szakaszában azt hangoztatták, hogy ők semmi rosszat nem csináltak a népi demokrácia ellen, csak annak egyes intézkedéseit bírálták, és ezért készítettek terveket is, hogy a hibákat miként lehet kijavítani. Különösen Keller József több alkalommal hangoztatta, hogy a tervezeteket nem a rendszerváltás utánra készítették, mert ők számítottak arra, hogy a Hazafias Népfrontból idővel ki fog alakulni egy polgári párt, mert abban több ismert polgári politikus is helyet kapott és esetleg, ha elfogadták volna tervezetüket, akkor felajánlották volna”. Az előzetes letartóztatottak ezen törekvéseit aránylag könnyen le tudtuk leplezni - teszi hozzá a vizsgálótiszt -, hiszen Keller József lakásán a házkutatás során megtalált, a szervezkedéssel kapcsolatban készült „Magyar agrárkérdések” című tervezetből világosan kitűnt, hogy a szervezkedés tagjai a Magyar Népköztársaság megdöntésére törekedtek, és a kapitalizmust akarták visszaállítani, amit a vizsgálat során és a bírósági tárgyaláson aztán beismertek.

A tanulmányok nyomai

Arról, hogy mit is tartalmazhatott az említett tervezet jobb híján a bírósági ítéletből alkothatunk némi képet, az indoklás ugyanis a munka több részéből is citál.[18] „A kommunista kormány 1950 óta mindent elővett a falu kommunizálása, a mindenható párt parasztpolitikájának gyakorlati megvalósítása érdekében. A magyar parasztság azonban ellenáll. Szinte csodával határos szívóssággal veti meg lábát még megmaradt földjén. Hihetetlen energiával küzd az önálló létért, fennmaradásáért. A kommunista rezsim elfeledkezik arról, hogy az európai – tehát a magyar – parasztrétegeknek is egy számukra teljesen ismeretlen gazdasági rendszerbe kényszerítése esetleg alapjaiban ingatja meg a fennálló rendszer amúgy is düledező épületét. Senkit nem téveszthet meg a terror növekvő mértéke és formája, sőt a terror nagyságából éppen következtetéseket vonhatunk le a rendszer ingatag voltát illetően. A magyar parasztság számára az 1945-ös esztendő sorsdöntő volt, olyannyira, hogy végre maga is rálépett arra az útra, amelyen Nyugat-Európa parasztsága már jelentős előnyre tett szert. Ezt az irányzatot törte ketté a mindenható kommunista párt szűklátókörű és a végletekig élősdi parasztpolitikája. 1949 óta a harc az önvédelemért folyik. A hiú reményeket azonban hamarosan felváltotta a keserű felismerés. A falu kizsákmányolása és rendszeres zsarolása már 1948 nyarán érezhető volt, 1950-től pedig kíméletlenül letörtek minden egyéni kezdeményt és mindenáron igyekeztek a parasztságot a szovjet szövetkezeti rendszerbe vagy állami gazdaságba kényszeríteni. És a három év eredménye: a magyar parasztság 60-70%-a ma is önálló és ellenáll a kommunista rendszer minden terrorjának. Tekintsük a magyar parasztságot egy súlyos betegnek, akinek az életbe való visszavezetése, vagy helyesebben egy új életbe való bevezetése elsőrendű feladatunk.”

A gondolatfűzésében konzekvens és stílusában is korrekt rövid idézet csak még sajnálatosabbá teszi, hogy nem maradtak fenn ezek a dolgozatok teljes terjedelmükben.

Hasonlóképpen az ítéletből ismerhetjük Zsolt Antal néhány gondolatát, amelyet „A társadalmi rend” című tanulmányában fogalmaz meg: „Soha az emberiség előtt még nem merült fel talán annyira világosan, mint manapság annak szükségessége, hogy a jelenleg fennálló társadalmi rendet új alapokra, erkölcsi alapokra kell helyezni, mely biztosítja végső fokon a társadalom egyensúlyát, stabilitását, végső fokon mindazokat a feltételeket, amelyek előmozdítják minden ember földi jólétét. Nem vitás, hogy ez elsősorban azokra az államokra vonatkozik, amelyek ma a kommunizmus építésének szörnyű igája alatt nyögnek. Ezekben az államokban a társadalmi, állami és gazdasági élet nélkülözi a legelemibb erkölcsi követelményeket, egyszerűen azért, mert ilyeneket a kommunista ideológia nem ismer. Különösen fontos kihangsúlyozni a vezetők felelősségét. Ma ennek a hiányát érezzük leginkább. Az osztályharc szellemében társadalmi egység nem fog kifejlődni. Éppen ezért, mint már az előzőekben is utaltam rá, először az osztályharcot előidéző okokat kell megszüntetni. Nyilván nem kívánhatjuk a munkástól, hogy a társadalmi béke érdekében lemondjon legtermészetesebb jogos igényeiről. De ezen túlmenően szükségesnek látszik a társadalom megszervezése. Pillanatnyilag a hivatás alapján való szervezkedés látszik a legelőnyösebbnek, bár az ezen az alapon álló fasizmus, nemzeti szocializmus túlkapásaikkal nem jó példával jártak elő.”

A Fővárosi Bíróság Jónás-tanácsa által 1955. szeptember 5-ei keltezéssel meghozott ítéletében egyébként az elsőrendű vádlott Keller Józsefet 12 év, Dombi Ferencet 10 év[19], Zsolt Antalt 6 év, Ferencz Attilát 8 év, Juhász Lászlót pedig 8 év szabadságvesztésre ítélték, a VI–XII. rendű vádlottak ítélete pedig 3-8 év közötti volt.

A bevezetőben említett Orwell-vonalhoz visszakanyarodva a vizsgálat ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A július 15-ei vizsgálati terv sorra veszi a bizonyítékként az állambiztonsági szerv rendelkezésére álló anyagokat. Ezek:

„a./ Az egyes tagok által készítendő tanulmányi anyagokkal kapcsolatos kézi feljegyzések.

b./ A »Társadalmi rend« című tanulmányi anyaghoz a jezsuita rend könyvtárából beszerzett »Egyházi társadalom» című könyv.

c./ A »Magyar cél« című nacionalista szellemű könyv, melyet Zsolt Antal fel akart használni az általa várt rendszerváltozás után.

d./ Egy »Katolikus cél« című egyszeri gépeléssel sokszorosított anyag, melyet a »Magyar cél« című nacionalista szellemű könyvből állítottak össze és a jezsuita rend adott ki, vagy terjesztett 1948-ban.

e./ Egy »Állatfarm« című géppel sokszorosított anyag, mely a szocialista társadalmi rendet és a Szovjetuniót gyalázza.[20]

De még pontosabb adalékkal szolgál egy augusztus 4-ei keltezésű irat:

„Az előzetes letartóztatásunkban lévő Keller József és Ferencz Attila vallomása alapján letartóztattuk Tárkányi Gyula (Újvidék, 1928., Hufnágel Gizella, könyvtáros) Bp., II. Hárshegyi u. 8. sz. alatti lakost izgatás bűntette miatt. A LUX nevű szervezkedésnek lefordított angolról magyarra egy »Állatfarm« című könyvet, melyet egyszeri gépeléssel sokszorosítottak, valamint egy levelet, melyet a szervezkedés az amerikai külügyminiszternek akart küldeni.”[21]

Az már az irat további részén olvasható, hogy „1953 óta »tanulmányokat« nem készítettek, a fentebb jelzett tanulmányok elkészítésére 1951–52-ben került sor (…)”. Innen valószínűsíthető tehát a fordítás keletkezésének az orwelli recepciótörténet számára fontos dátuma is - bár ennek Kellerék számára már aligha van bármi jelentősége.

Jegyzetek

[1] Nóvé Béla: Orwell magyar recepciója. Kritika, 2003/5.

[2] Interjú Szilágyi Ákossal. „Gondolat-Jel”. Kossuth Rádió, 2003. május18.

[3] Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében. BM Dokumentációs Osztály V-150352. [A BM Dokumentációs Osztály iratai feltehetően átkerültek a Történeti Hivatal/Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára iratállományába. A hivatkozott dossziék és az iratok eredeti számozása természetesen nem változott, de feltehetően új nyilvántartási számot kaptak az egyes iratcsomagok.]

[4] I. m. II. köt. 101–102.

[5] „Jelentem, hogy utasításra Keller József (Hajmáskér, 1927. jan. 4., Kotrik Maria, nős Krassói Erzsébettel, magyar nemzetiségű és állampolgárságú, tervkészítő, jelenleg őrizetes) Bp., XII, Győri u. 10. sz. alatti lakosról környezettanulmányt készítettem, melynek során az alábbiakat állapítottam meg: (…) Keller Munkácson és Nagyváradon hadapródiskolát végzett. 1944 őszén alakulatával Nyugatra vitték, ahol francia fogságba került. 1946 őszén hazajött és Debrecenben folytatta tanulmányait. A gimnáziumi érettségi elvégzése után feljött Budapestre és a MKKE hallgatója lett. 1951-ben megszerezte az oklevelet és a MÁVAG-hoz került a tervfőosztályra, ahol mint előadó dolgozott. 1951 júniusában a Préslégszerszámgyárban helyezkedett el mint tervkészítő és itt dolgozott őrizetbevételéig.

„A múltban pártnak vagy politikai szervezetnek nem volt tagja, jelenleg is párton kívüli. 1951-ben »A magyar agrár kérdés« címmel tanulmányt készített, melyet az általa elképzelt rendszerváltozás idején akart felhasználni. Ellenséges beállítottsága ismeretes. Már a múltban is kiszolgálta azt a rendszert, amelyikbe nevelkedett. Nem megbízható egyén. Baráti körben Szovjetunió és népi demokrácia ellenes kijelentéseket tett. Társadalmi munkát nem végez. 1954 tavasza óta rendszeresen látogatta az imperialista követségeket. (…) Az OBNYH-ban nem szerepel. A BM operatív nyilvántartásában nem fordul elő. Mészáros Sándor áv. hdgy.” Vizsgálati dosszié Keller József és társai ügyében. 10-5160/55 sz.

[6] Vizsgálati dosszié Keller József és társai ügyében. BM Dokumentációs Osztály V-127935. Későbbi hivatkozások innen.

[7] Kárpáti László: Alkalmazzuk büntető jogszabályainkat osztályharcos szellemben. Rendőrségi Szemle, 1955/12. 1049.

[8] Fleck Zoltán: Bíróság és politika. A bírói függetlenség jogszociológiai vizsgálatának előfelvetései. Társadalomkutatás, 1993/1–2., 84.

[9] Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. június 17. Vizsgálati Főosztály 101-1745/55.

[10] Az ügy lezárását követően készített értékelő jelentés az „ellenséges kontingens” szociális összetételével kapcsolatban a következőket állapította meg:

„A LUX nevű ellenforradalmi szervezkedés ügyében 12 személyt helyeztünk előzetese letartóztatásba:

A szervezkedés tagjainak többsége -akik az egyetemet elvégezték- gimnáziumi tanulmányaikat egyházi iskolában végezték. A szervezkedés valamennyi tagja Budapesten lakott. Kapcsolatot egymással személyesen tartottak. Különösebb kapcsolattartási módszereket nem alkalmaztak.” BM Vizsgálati Főosztálya. Kiértékelő jelentés a LUX elnevezésű ellenforradalmi szervezkedés ügyében. Budapest., 1955. szeptember 5.

[11] „Jelentem, hogy utasításra ifj. Dombi Ferenc János /Pécs, 1929 május 3., Kollár Mária, nős Szegedi Irmával, magyar nemzetiségű és állampolgárságú, okleveles közgazdász, műszaki előadó, jelenleg őrizetes/ Bp., XII. Németvölgyi u. 38. alatti lakosról környezettanulmányt készítettem, melynek során az alábbiakat állapítottam meg: (…) Ifj. Dombi a pécsi Pius gimnáziumban érettségizett. 1947-től 1951-ig a MKKE hallgatója volt. 1951 tavaszán a Magyar BERUHÁZÁSI Bankhoz került, ahol rövid ideig dolgozott. Később a Rákosi Műveknél helyezkedett el mint anyagtervező. Itt dolgozott őrizetbe vételéig. A múltban pártnak vagy politikai szervezetnek nem volt tagja. A felszabadulás után sem kapcsolódott be a politikai életbe. Jelenleg is párton kívüli. Politikával úgy tűnik nem foglalkozik. Mivel piarista nevelést kapott, nem tartják megbízhatónak. Népi demokráciánk eredményei nem érdeklik. Társadalmi munkát sem munkahelyén sem lakóhelyén nem végzett. Igyekezett minden alól kivonni magát. (…) Baráti kapcsolatai vannak Keller József, Zsolt Antal, Hajtó Aurél, Juhász László és Ferenczi Attila. Nevezetekkel együtt Dombi végezte a gimnáziumi illetve egyetemi tanulmányait.” ifj. Dombi Ferenc kt-ja (ti. környezettanulmánya)1955. július 26. Vizsgálati Főosztály Hiv. sz.: 25-132

[12]   A tanulmányok megsemmisítésére vonatkozóan furcsa magyarázattal szolgál az egyik jelentés: „Az őrizetesek egyhangúan vallomást tettek arról, hogy Keller Józsefné - aki a XII. Bíróság elnöki tikára - értesítette őket férje letartóztatásáról, továbbá arról, hogy a házkutatás során az államvédelmi szervek beosztottai különböző iratokat foglaltak le. (Veress ezután semmisítette meg az általa készített tervezetet.) Ennek folytán - Keller József kivételével - nevezett személyek lakásán tartott házkutatás során dokumentumokat nem találtunk. Fentiek alapján javasoljuk Keller Józsefné munkahelyéről való elbocsátását.” Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. június 17. Vizsgálati Főosztály 101-1745/55.

[13] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. július 8. Vizsgálati Főosztály 101-1759/55.

[14] Más iratból tudható, hogy ez az anyagi támogatás személyenként havi 20-30 forintot jelentett.

[15] Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. augusztus 4. Vizsgálati Főosztály 101-1767/55.

[16] Jelentés az imperialista hírszerzőszervek tevékenységéről. BM államvédelmi kollégiumi ülés. 1956. április 25. BM KI Kollégiumi ülések jegyzéke. Államvédelmi kollégiumi ülések 64. 83-6701/56.

[17] Utasítás a vizsgálati főosztály feladatainak teljesítéséről az imperialista ügynökök leleplezése terén. BM kollégiumi ülés 1955. február 1. BM KI Kollégiumi ülések jegyzéke Államvédelmi kollégiumi ülések 39. 5-23/55.

[18] A Budapesti Fővárosi Bíróság ítélete Keller József és társai államellenes szervezkedése ügyében 1955. szeptember 5. B.I.005142/1955-11.sz.

[19] Fellebbezés folytán a Legfelső Bíróság 1955. november 28-án B.IV.001498/55-9. sz. ítéletével Dombi Ferenc ítéletével 8 évi börtönbüntetésre szállította le (a többi ítéletet helyben hagyta), majd 4 évi börtönbüntetésének hátralévő részét az Elnöki Tanács 1957. április 30-án egyéni kegyelemből elengedte. 006/4/1957. IM TÜK.sz. A többi elítélt további sorsáról nem maradt fent irat.

[20] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. július 8. Vizsgálati Főosztály 101-1765/55.

[21] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. augusztus 4. Vizsgálati Főosztály 101-1770/55.

• Befejezetlen jelen [7]

Révész Béla [1]

Furcsa adalékokkal bővülhetnek korai szamizdattörténeti ismereteink egy közel fél évszázados per iratainak megismerése nyomán, ráadásul különös hangsúlyt nyer mindez éppen az Orwell-centenárium évében. Legutóbb - saját 1984-fordításának viszontagságait is felidézve - Nóvé Béla tekintette át a magyar és kelet-európai Orwell művek kiadásainak tér- és időbeli „szóródásait”.[1] Mint írja, „Magyarországon az értelmiségi szájhagyomány szerint már a korai hatvanas évektől »forgalomban voltak« az Állatfarm és az 1984 gépiratos fordításai, melyeket barátok szigorú diszkrécióval kézről-kézre adtak egymásnak, s olykor - ha nem tudtak megválni kedvenc olvasmányaiktól - le is másoltak”. Az 1984 korai (első?) fordítására Szilágyi Ákos úgy emlékszik vissza, hogy ez Csillag Vera (Bálint György özvegye) nevéhez fűződik még az ötvenes évek elején.[2] Erre az időszakra teszi az Állatfarm első magyar nyelvű fordítását Nóvé is. Tudomása szerint egy másodéves építészhallgató – a ma Londonban élő várostervező, Huszár László - talált rá az Animal Farm egyik angol nyelvű példányára 1950-ben, amelyből „alighanem a legkorábbi magyar változat” készült. (Az egypéldányos gépirat épségben fennmaradt.)

Jön a Lux…

Hogy mégis létezhetett e mű fordításának ennél korábbi változata is, azt abból a dossziéból szemelgetve valószínűsíthetjük, amely két iratában is megemlíti az Állatfarm című könyvet: először „a szervezkedés tagjai által készített ellenséges tartalmú tanulmányi anyagok” jegyzékében, később pedig egy vizsgálati tervben. Maga az eljárás – az államvédelmi szervek megjelölése szerint – a LUX fedőnevű demokráciaellenes szervezkedés ügyében zajlott. Előzményei a negyvenes évek második feléig nyúltak vissza, bár az első őrizetbe vételre csak 1955 júliusában került sor. A volt közgazdászhallgatók elleni eljárás állambiztonsági súlyát jelzi az a körülmény is, hogy amikor 1957–58-ban a Belügyminisztériumban Hollós Ervin hathatós közreműködésével - elsősorban önigazolási céllal - összeállításra került Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében című többkötetes dokumentáció,[3] akkor a „A magyarországi ellenforradalom előkészítésének belső politikai tényezői” fejezetben előkelő helyen foglalkoznak ezzel a „polgári demokratikus államforma” létrehozására irányuló szervezkedéssel: „1949-ben kezdték meg népi demokratikus rendszerünk megdöntésére irányuló szervezkedésüket a Közgazdaságtudományi Egyetem osztályidegen származású hallgatói (Vezetői: Keller József, Dombi Ferenc és Zsolt Antal osztályidegen származású egyetemi hallgatók voltak) »Lux« elnevezéssel. Céljuk egy angol–amerikai fegyveres beavatkozás esetén polgári demokratikus államforma létrehozása volt. E célból a szervezkedés tagjai különböző terveket készítettek, amelyekben a polgári demokratikus állam elveit rögzítették.”[4]

Az már a Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztálya 1955. június 18-ai határozatából ismerhető meg, hogy a szervezkedés vezetőjeként és így elsőrendű vádlottként szereplő, három nappal korábban őrizetbe vett Keller József[5] „a BHÖ 1. pont 2. bekezdésében meghatározott népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettével gyanúsítható”.[6]

A hivatkozott joghellyel kapcsolatban tudni kell, hogy a büntető törvénykönyv 1961-ben történt elfogadásáig egyetemes büntetőjogi jogforrásul szolgálva a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása elnevezésű jogszabálygyűjteménynek – a BHÖ-nek – az 1.-től 12. pontjáig terjedő részébe vették fel a népi demokratikus államrend és népköztársaság védelmérőlszóló törvényben meghatározott bűncselekmények törvényi tényállásának büntetési tételeit. A népköztársaság elleni legsúlyosabb bűntett a BHÖ 1. pontja szerint:

(1) Bűntett miatt büntetendő, aki a Magyar Népköztársaság Alkotmányában meghatározott népi demokratikus államrend vagy népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet, vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti.

(2) Bűntettet követ el az is, aki az (1) bekezdésben meghatározott mozgalomban vagy szervezkedésben tevékeny részt vesz, vagy azt előmozdítja.

A büntetőpolitikai megfontolások, a hatályos büntetőjogi szabályozás és a joggyakorlat pontosan közvetítette azt a politikai szándékot, hogy az államellenes bűncselekmények elkövetőivel szemben a törvények teljes szigorával kell eljárni. Ez egyébként minden normálisan működő államnak alapvető érdeke. A proletárdiktatúra logikája viszont éppen a büntetőjog relevanciáját terjesztette ki olyan területekre, amelyeken – a demokratikus hatalomgyakorlás minimumának megléte esetén – az emberi szabadságjogok súlyos megsértése nélkül nem lehet helye. A hivatalosan kinyilvánított ideológiai tételektől való bármilyen eltérést – amely ideológia aktuális interpretátorai, az éppen kompetens politikai vezetők maguk sem ragaszkodtak értelmezéseik tartalmának állandóságához – elsősorban büntetőjogi eszközökkel, másodsorban adminisztratív intézkedésekkel kívánták megtorolni. A rendszer működésének kiindulópontja meglehetősen egyszerű volt: „Hogy a társadalmi veszélyesség milyen foka valósít meg bűncselekményt, arra a jogalkotók és jogalkalmazók számára mindenkor pártunk irányvonala ad megfelelő útmutatást”.[7]

Minden bűncselekményt tehát elsőként politikailag kell értékelni. Ezt a szempontot kellett érvényesíteni a büntetőjogi jogalkalmazás területén is, amely viszont pozitív jogi kötöttségei, továbbá „burzsoá” jogi kulturális hagyományai folytán bizonyos inerciát mutatott az osztályharcos túlpolitizálási-relativizálási szándékokkal szemben. Ezért a jogalkalmazás folyamatában egyre nagyobb szerepet kapott a jogértelmezés direkt politikai jellege, az aktuális ideológiai szempontok megfelelő figyelembevétele a tényállás megállapításában, de még inkább a jogalkalmazói döntés meghozatalakor. Segítséget nyújtott mindehhez, hogy „a szocialista totalitárius rendszer a hagyományos közép-európai paternalizmusra épült, ebben a régióban a bíróságoknak mindig szoros kötődésük volt a központi adminisztrációhoz és a helyi politikai hatalomhoz. (...) Természetesen a politikai-ideológiai alárendeltség megkérdőjelezte a mindennapi ítélkezés beavatkozás-mentességét. Egyrészt a politikai gyakorlat (a párt mindenhatósága), másrészt – eszmei háttérként – a hatalom egységének elve és ebből következően a törvényhozás megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűsége lehetetlenné tettek mindenféle függetlenséget.”[8] Az ideologikus büntetőpolitika a népi demokrácia viszonyai között tehát a legveszélyesebbnek azokat a bűncselekményeket tartotta, amelyek megítélésük szerint a népi demokratikus államrend szélesen értelmezett alapjait sértik, vagy veszélyeztetik, tehát amelyeknek tárgya maga a diktatúra államrendje.

Bestiák

A Keller-ügyben megfogalmazott első vizsgálati jelentés[9] is a fenti büntetőjogi igényeknek kívánt megfelelni. „1955. június 13. óta vizsgálatot folytatunk egy LUX fedőnevű demokráciaellenes szervezkedés ügyében. A szervezkedés egyetemi hallgatókból tevődik ki, akik a közgazdaságtudományi egyetemen végeztek. A szervezkedés társaságként indult 1947-ben az egyetemen. A népi demokráciával szemben helyezkedő személyek tárgyalták a napi politikai eseményeket ellenséges hangnemben, majd kifogásolták az egyetemen a marxista anyagok tanulását. Később polgári társadalmi és szociológiai kérdéseket akartak tanulni, és illegális megbeszéléseket tartottak. 1948-tól kezdve Dombi Ferenc és Zsolt Antal egyetemi hallgatók megvitattak egyes politikai kérdéseket, melybe rövid idő múlva bekapcsolódott Keller József is. Folyamatosan bevonták a megbeszélésekbe Ferencz Attila, Veres László, Juhász László és Hajtó Aurél egyetemi hallgatókat. 1949-ben alakult ki a szervezkedés, mikor konkrét népi demokrácia ellenes szervezkedéssé alakultak.[10] A szervezkedés tagjai a szervezkedéssel kapcsolatban minden héten tartottak összejöveteleket pénteki napokon. Az összejöveteleket 1952-ig Dombi Ferenc[11] lakásán, majd ezt követően Ferencz Attila lakásán tartották, ahol politikai témákról folytattak megbeszélést, kommunista, szovjet és népi demokrácia ellenes hangnemben. 1951 nyarán elhatározták, hogy írásban rögzítik politikai nézeteiket. Egymás között elosztották a témákat. Dombi »A társadalmi rendszerről« (lefoglalva), »Az állam politikai és gazdasági feladatai«, »Az állam társadalmi rendje« (megsemmisítve[12]), Ferencz »A gazdasági rendről« (megsemmisítve) »Az erkölcsi, etikai rendről« (tévesen említve), Veres »A jogállam jogrendszeréről«, Juhász »Az állam berendezkedése, pártok és ezek kapcsolatáról« (megsemmisítette) és Keller »A magyar agrárkérdésről« (lefoglalva) készített »tanulmányt«. Ezek valamennyien kommunista- és szovjetellenes rágalmakat tartalmaztak. Az elkészült »tanulmányokat« több példányba sokszorosítva a tagoknak átadták, és azokat megvitatták. Céljuk az volt, hogy az általuk várt rendszerváltás után »igazolják, hogy nem tétlenkedtek, hanem tevőlegesen közreműködtek egy majdani társadalmi rend kialakításában«. Ezzel pozíciót akartak maguknak biztosítani. (…) Az összejöveteleket igyekeztek konspirálni, azt nem szélesítették, kizárólag megbízható barátokat vontak abba be. A szervezkedés tagjai vezetőt nem választottak. Általában Keller és Juhász voltak a hangadók. 1953 óta »tanulmányokat« nem készítettek, azonban a politikai jellegű megbeszéléseket egészen Keller őrizetbe vételéig folytatták, megvitatták a nyugati rádiók ellenséges adásait. (:..) A vizsgálat folyamán letartóztatásba helyeztük Veress László 29 éves budapesti lakost is, aki 1951 óta tagja a szervezkedésnek. Abban tevékenyen részt vett. Írt egy uszító hangú tervezetet az »Államcélról és az állam hatalmáról« címmel. Ezt a tervezetet megtárgyalták közösen, majd a vita eredménye alapján azt átjavították. Veressnek meg kellett csinálni a »Kereskedelem kérdéseiről« szóló tervezetet. Ezt elmondása alapján nem készítette el. Veress olvasta az angol követség kiadásában német nyelven megjelenő »Rieders Diegeste« című lap német fordítását »Das Beste« címmel (sic!). A szervezkedés közös elhatározása volt, hogy készítenek a tervezeteikről egy gyűjteményes kötetet. A vizsgálat még nem derítette ki, hogy mi célja volt a szervezkedésnek a gyűjtemény rendeltetésére vonatkozóan.”

Külföldi kapcsolatok nélkül

Három héttel később újabb vádpontokkal bővül a gyanúsítottak bűnlajstroma:[13] „A szervezkedés tagjai kapcsolatban álltak dr. Füley Szántó Endre és dr. Laki Dezső volt egyetemi tanárokkal, akiket 1951 őszén kitelepítettek. Nevezetteket a szervezkedés tagjai kitelepítésük után anyagilag támogatták,[14] és ebbe a szervezkedésen kívüli személyeket is bevontak. Juhász László két tervezetet megmutatott Dr. Füleinek, aki miután ezt elolvasta, kijelentette, azokkal egyetért, »hisz a rendszerváltozásban«. (…) A társaság tagjai a Közgazdasági egyetemen helytelennek tartották a marxista-leninista politikai gazdaságtan tanítását. Megállapodtak, hogy ellenséges nézetüknek megfelelően az egyetemen kívül fogják tanulni a polgári társadalmi gazdasági vonatkozású anyagokat. Az anyag tanítására dr. Fülei Szántó Endrét, az egyetemről kizárt tanárukat kérték meg.”

A már elkészült, illetve tervezett további anyagok sokszorosításának technikai előkészületeire vonatkozó bizonyítékok újabb két hét leteltével jutnak az eljáró hatóság birtokába:[15] „Henis Béla (Malév-pilóta) 1952 őszén Ferencz Attila kérésére ment el a szervezkedés megbeszélésére, ahol elmondták neki, hogy ellenséges hangú röplapokat akarnak készíteni, ezért van szükségük egy sokszorosító gépre. Henis megígérte, hogy szerezni fog sokszorosítót, ígéretét valóra váltotta és néhány hónap múlva Ferencznek vitte el azt.

A sokszorosító egy fakeretből és ugyancsak fából készült nyomóból állt, egyszerű sokszorosító gép volt. A tapper-szerű nyomó-részre kellett ráhelyezni a stencilpapírt és nyomdafesték segítségével lehetett a szöveget tiszta papírra nyomni...”

A vizsgálat megindulásakor az államvédelmi szerv valószínűsítette, hogy „a szervezkedés külföldi kapcsolatokkal is rendelkezik, mert Keller József a szervezkedés egyik aktív tagja rendszeresen bejárt a budapesti USA és az angol nagykövetségekre, ezenkívül tárgyaltak arról, hogy az USA külügyminisztériumának vagy a Nemzeti Bizottmánynak írnak levelet. A levelet állítólag meg is írták, azonban azt összetépték”. Ennek a feltevésnek a megfogalmazására több irányból is komoly elvárások érték a vizsgálókat. Egy kollégiumi ülésen tárgyalt jelentés szerint ugyanis „a követség fedése alatt működő imperialista hírszerzés egyik fő módszere a társadalmi kapcsolatok felhasználásával történő hírszerzés. A kedvezőbb nemzetközi helyzet módot nyújtott arra, hogy az 1954. évi kb. 160 ezer esettel szemben 1955-ben 214 ezer esetben látogatta meg magyar állampolgár a kapitalista követségeket, illetve ezek rendezvényeit.”[16] Másrészt viszont az év elején meghozott döntés értelmében „valamennyi vizsgálati ügyben - akkor is, ha az őrizetbe vétel oka nem kémkedés - figyelmet kell fordítani arra, hogy az őrizetbe vett személy ügye nem kapcsolódik-e valamely kémrezidentúrához”.[17] Ezért érezhető csalódottsággal állapítják meg a vizsgálótisztek (Engedi László és Mészáros Sándor áv. hadnagyok) a vizsgálat lezárásakor, hogy „a szervezkedésnek külföldi kapcsolatai nem voltak”.

Az őrizetesek mindvégig azzal védekeztek, hogy magatartásuknak nem volt népi demokrácia-ellenes éle, így nem is lehet szervezkedésről sem beszélni: „a vizsgálat első szakaszában azt hangoztatták, hogy ők semmi rosszat nem csináltak a népi demokrácia ellen, csak annak egyes intézkedéseit bírálták, és ezért készítettek terveket is, hogy a hibákat miként lehet kijavítani. Különösen Keller József több alkalommal hangoztatta, hogy a tervezeteket nem a rendszerváltás utánra készítették, mert ők számítottak arra, hogy a Hazafias Népfrontból idővel ki fog alakulni egy polgári párt, mert abban több ismert polgári politikus is helyet kapott és esetleg, ha elfogadták volna tervezetüket, akkor felajánlották volna”. Az előzetes letartóztatottak ezen törekvéseit aránylag könnyen le tudtuk leplezni - teszi hozzá a vizsgálótiszt -, hiszen Keller József lakásán a házkutatás során megtalált, a szervezkedéssel kapcsolatban készült „Magyar agrárkérdések” című tervezetből világosan kitűnt, hogy a szervezkedés tagjai a Magyar Népköztársaság megdöntésére törekedtek, és a kapitalizmust akarták visszaállítani, amit a vizsgálat során és a bírósági tárgyaláson aztán beismertek.

A tanulmányok nyomai

Arról, hogy mit is tartalmazhatott az említett tervezet jobb híján a bírósági ítéletből alkothatunk némi képet, az indoklás ugyanis a munka több részéből is citál.[18] „A kommunista kormány 1950 óta mindent elővett a falu kommunizálása, a mindenható párt parasztpolitikájának gyakorlati megvalósítása érdekében. A magyar parasztság azonban ellenáll. Szinte csodával határos szívóssággal veti meg lábát még megmaradt földjén. Hihetetlen energiával küzd az önálló létért, fennmaradásáért. A kommunista rezsim elfeledkezik arról, hogy az európai – tehát a magyar – parasztrétegeknek is egy számukra teljesen ismeretlen gazdasági rendszerbe kényszerítése esetleg alapjaiban ingatja meg a fennálló rendszer amúgy is düledező épületét. Senkit nem téveszthet meg a terror növekvő mértéke és formája, sőt a terror nagyságából éppen következtetéseket vonhatunk le a rendszer ingatag voltát illetően. A magyar parasztság számára az 1945-ös esztendő sorsdöntő volt, olyannyira, hogy végre maga is rálépett arra az útra, amelyen Nyugat-Európa parasztsága már jelentős előnyre tett szert. Ezt az irányzatot törte ketté a mindenható kommunista párt szűklátókörű és a végletekig élősdi parasztpolitikája. 1949 óta a harc az önvédelemért folyik. A hiú reményeket azonban hamarosan felváltotta a keserű felismerés. A falu kizsákmányolása és rendszeres zsarolása már 1948 nyarán érezhető volt, 1950-től pedig kíméletlenül letörtek minden egyéni kezdeményt és mindenáron igyekeztek a parasztságot a szovjet szövetkezeti rendszerbe vagy állami gazdaságba kényszeríteni. És a három év eredménye: a magyar parasztság 60-70%-a ma is önálló és ellenáll a kommunista rendszer minden terrorjának. Tekintsük a magyar parasztságot egy súlyos betegnek, akinek az életbe való visszavezetése, vagy helyesebben egy új életbe való bevezetése elsőrendű feladatunk.”

A gondolatfűzésében konzekvens és stílusában is korrekt rövid idézet csak még sajnálatosabbá teszi, hogy nem maradtak fenn ezek a dolgozatok teljes terjedelmükben.

Hasonlóképpen az ítéletből ismerhetjük Zsolt Antal néhány gondolatát, amelyet „A társadalmi rend” című tanulmányában fogalmaz meg: „Soha az emberiség előtt még nem merült fel talán annyira világosan, mint manapság annak szükségessége, hogy a jelenleg fennálló társadalmi rendet új alapokra, erkölcsi alapokra kell helyezni, mely biztosítja végső fokon a társadalom egyensúlyát, stabilitását, végső fokon mindazokat a feltételeket, amelyek előmozdítják minden ember földi jólétét. Nem vitás, hogy ez elsősorban azokra az államokra vonatkozik, amelyek ma a kommunizmus építésének szörnyű igája alatt nyögnek. Ezekben az államokban a társadalmi, állami és gazdasági élet nélkülözi a legelemibb erkölcsi követelményeket, egyszerűen azért, mert ilyeneket a kommunista ideológia nem ismer. Különösen fontos kihangsúlyozni a vezetők felelősségét. Ma ennek a hiányát érezzük leginkább. Az osztályharc szellemében társadalmi egység nem fog kifejlődni. Éppen ezért, mint már az előzőekben is utaltam rá, először az osztályharcot előidéző okokat kell megszüntetni. Nyilván nem kívánhatjuk a munkástól, hogy a társadalmi béke érdekében lemondjon legtermészetesebb jogos igényeiről. De ezen túlmenően szükségesnek látszik a társadalom megszervezése. Pillanatnyilag a hivatás alapján való szervezkedés látszik a legelőnyösebbnek, bár az ezen az alapon álló fasizmus, nemzeti szocializmus túlkapásaikkal nem jó példával jártak elő.”

A Fővárosi Bíróság Jónás-tanácsa által 1955. szeptember 5-ei keltezéssel meghozott ítéletében egyébként az elsőrendű vádlott Keller Józsefet 12 év, Dombi Ferencet 10 év[19], Zsolt Antalt 6 év, Ferencz Attilát 8 év, Juhász Lászlót pedig 8 év szabadságvesztésre ítélték, a VI–XII. rendű vádlottak ítélete pedig 3-8 év közötti volt.

A bevezetőben említett Orwell-vonalhoz visszakanyarodva a vizsgálat ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A július 15-ei vizsgálati terv sorra veszi a bizonyítékként az állambiztonsági szerv rendelkezésére álló anyagokat. Ezek:

„a./ Az egyes tagok által készítendő tanulmányi anyagokkal kapcsolatos kézi feljegyzések.

b./ A »Társadalmi rend« című tanulmányi anyaghoz a jezsuita rend könyvtárából beszerzett »Egyházi társadalom» című könyv.

c./ A »Magyar cél« című nacionalista szellemű könyv, melyet Zsolt Antal fel akart használni az általa várt rendszerváltozás után.

d./ Egy »Katolikus cél« című egyszeri gépeléssel sokszorosított anyag, melyet a »Magyar cél« című nacionalista szellemű könyvből állítottak össze és a jezsuita rend adott ki, vagy terjesztett 1948-ban.

e./ Egy »Állatfarm« című géppel sokszorosított anyag, mely a szocialista társadalmi rendet és a Szovjetuniót gyalázza.[20]

De még pontosabb adalékkal szolgál egy augusztus 4-ei keltezésű irat:

„Az előzetes letartóztatásunkban lévő Keller József és Ferencz Attila vallomása alapján letartóztattuk Tárkányi Gyula (Újvidék, 1928., Hufnágel Gizella, könyvtáros) Bp., II. Hárshegyi u. 8. sz. alatti lakost izgatás bűntette miatt. A LUX nevű szervezkedésnek lefordított angolról magyarra egy »Állatfarm« című könyvet, melyet egyszeri gépeléssel sokszorosítottak, valamint egy levelet, melyet a szervezkedés az amerikai külügyminiszternek akart küldeni.”[21]

Az már az irat további részén olvasható, hogy „1953 óta »tanulmányokat« nem készítettek, a fentebb jelzett tanulmányok elkészítésére 1951–52-ben került sor (…)”. Innen valószínűsíthető tehát a fordítás keletkezésének az orwelli recepciótörténet számára fontos dátuma is - bár ennek Kellerék számára már aligha van bármi jelentősége.

Jegyzetek

[1] Nóvé Béla: Orwell magyar recepciója. Kritika, 2003/5.

[2] Interjú Szilágyi Ákossal. „Gondolat-Jel”. Kossuth Rádió, 2003. május18.

[3] Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében. BM Dokumentációs Osztály V-150352. [A BM Dokumentációs Osztály iratai feltehetően átkerültek a Történeti Hivatal/Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára iratállományába. A hivatkozott dossziék és az iratok eredeti számozása természetesen nem változott, de feltehetően új nyilvántartási számot kaptak az egyes iratcsomagok.]

[4] I. m. II. köt. 101–102.

[5] „Jelentem, hogy utasításra Keller József (Hajmáskér, 1927. jan. 4., Kotrik Maria, nős Krassói Erzsébettel, magyar nemzetiségű és állampolgárságú, tervkészítő, jelenleg őrizetes) Bp., XII, Győri u. 10. sz. alatti lakosról környezettanulmányt készítettem, melynek során az alábbiakat állapítottam meg: (…) Keller Munkácson és Nagyváradon hadapródiskolát végzett. 1944 őszén alakulatával Nyugatra vitték, ahol francia fogságba került. 1946 őszén hazajött és Debrecenben folytatta tanulmányait. A gimnáziumi érettségi elvégzése után feljött Budapestre és a MKKE hallgatója lett. 1951-ben megszerezte az oklevelet és a MÁVAG-hoz került a tervfőosztályra, ahol mint előadó dolgozott. 1951 júniusában a Préslégszerszámgyárban helyezkedett el mint tervkészítő és itt dolgozott őrizetbevételéig.

„A múltban pártnak vagy politikai szervezetnek nem volt tagja, jelenleg is párton kívüli. 1951-ben »A magyar agrár kérdés« címmel tanulmányt készített, melyet az általa elképzelt rendszerváltozás idején akart felhasználni. Ellenséges beállítottsága ismeretes. Már a múltban is kiszolgálta azt a rendszert, amelyikbe nevelkedett. Nem megbízható egyén. Baráti körben Szovjetunió és népi demokrácia ellenes kijelentéseket tett. Társadalmi munkát nem végez. 1954 tavasza óta rendszeresen látogatta az imperialista követségeket. (…) Az OBNYH-ban nem szerepel. A BM operatív nyilvántartásában nem fordul elő. Mészáros Sándor áv. hdgy.” Vizsgálati dosszié Keller József és társai ügyében. 10-5160/55 sz.

[6] Vizsgálati dosszié Keller József és társai ügyében. BM Dokumentációs Osztály V-127935. Későbbi hivatkozások innen.

[7] Kárpáti László: Alkalmazzuk büntető jogszabályainkat osztályharcos szellemben. Rendőrségi Szemle, 1955/12. 1049.

[8] Fleck Zoltán: Bíróság és politika. A bírói függetlenség jogszociológiai vizsgálatának előfelvetései. Társadalomkutatás, 1993/1–2., 84.

[9] Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. június 17. Vizsgálati Főosztály 101-1745/55.

[10] Az ügy lezárását követően készített értékelő jelentés az „ellenséges kontingens” szociális összetételével kapcsolatban a következőket állapította meg:

„A LUX nevű ellenforradalmi szervezkedés ügyében 12 személyt helyeztünk előzetese letartóztatásba:

A szervezkedés tagjainak többsége -akik az egyetemet elvégezték- gimnáziumi tanulmányaikat egyházi iskolában végezték. A szervezkedés valamennyi tagja Budapesten lakott. Kapcsolatot egymással személyesen tartottak. Különösebb kapcsolattartási módszereket nem alkalmaztak.” BM Vizsgálati Főosztálya. Kiértékelő jelentés a LUX elnevezésű ellenforradalmi szervezkedés ügyében. Budapest., 1955. szeptember 5.

[11] „Jelentem, hogy utasításra ifj. Dombi Ferenc János /Pécs, 1929 május 3., Kollár Mária, nős Szegedi Irmával, magyar nemzetiségű és állampolgárságú, okleveles közgazdász, műszaki előadó, jelenleg őrizetes/ Bp., XII. Németvölgyi u. 38. alatti lakosról környezettanulmányt készítettem, melynek során az alábbiakat állapítottam meg: (…) Ifj. Dombi a pécsi Pius gimnáziumban érettségizett. 1947-től 1951-ig a MKKE hallgatója volt. 1951 tavaszán a Magyar BERUHÁZÁSI Bankhoz került, ahol rövid ideig dolgozott. Később a Rákosi Műveknél helyezkedett el mint anyagtervező. Itt dolgozott őrizetbe vételéig. A múltban pártnak vagy politikai szervezetnek nem volt tagja. A felszabadulás után sem kapcsolódott be a politikai életbe. Jelenleg is párton kívüli. Politikával úgy tűnik nem foglalkozik. Mivel piarista nevelést kapott, nem tartják megbízhatónak. Népi demokráciánk eredményei nem érdeklik. Társadalmi munkát sem munkahelyén sem lakóhelyén nem végzett. Igyekezett minden alól kivonni magát. (…) Baráti kapcsolatai vannak Keller József, Zsolt Antal, Hajtó Aurél, Juhász László és Ferenczi Attila. Nevezetekkel együtt Dombi végezte a gimnáziumi illetve egyetemi tanulmányait.” ifj. Dombi Ferenc kt-ja (ti. környezettanulmánya)1955. július 26. Vizsgálati Főosztály Hiv. sz.: 25-132

[12]   A tanulmányok megsemmisítésére vonatkozóan furcsa magyarázattal szolgál az egyik jelentés: „Az őrizetesek egyhangúan vallomást tettek arról, hogy Keller Józsefné - aki a XII. Bíróság elnöki tikára - értesítette őket férje letartóztatásáról, továbbá arról, hogy a házkutatás során az államvédelmi szervek beosztottai különböző iratokat foglaltak le. (Veress ezután semmisítette meg az általa készített tervezetet.) Ennek folytán - Keller József kivételével - nevezett személyek lakásán tartott házkutatás során dokumentumokat nem találtunk. Fentiek alapján javasoljuk Keller Józsefné munkahelyéről való elbocsátását.” Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. június 17. Vizsgálati Főosztály 101-1745/55.

[13] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. július 8. Vizsgálati Főosztály 101-1759/55.

[14] Más iratból tudható, hogy ez az anyagi támogatás személyenként havi 20-30 forintot jelentett.

[15] Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. augusztus 4. Vizsgálati Főosztály 101-1767/55.

[16] Jelentés az imperialista hírszerzőszervek tevékenységéről. BM államvédelmi kollégiumi ülés. 1956. április 25. BM KI Kollégiumi ülések jegyzéke. Államvédelmi kollégiumi ülések 64. 83-6701/56.

[17] Utasítás a vizsgálati főosztály feladatainak teljesítéséről az imperialista ügynökök leleplezése terén. BM kollégiumi ülés 1955. február 1. BM KI Kollégiumi ülések jegyzéke Államvédelmi kollégiumi ülések 39. 5-23/55.

[18] A Budapesti Fővárosi Bíróság ítélete Keller József és társai államellenes szervezkedése ügyében 1955. szeptember 5. B.I.005142/1955-11.sz.

[19] Fellebbezés folytán a Legfelső Bíróság 1955. november 28-án B.IV.001498/55-9. sz. ítéletével Dombi Ferenc ítéletével 8 évi börtönbüntetésre szállította le (a többi ítéletet helyben hagyta), majd 4 évi börtönbüntetésének hátralévő részét az Elnöki Tanács 1957. április 30-án egyéni kegyelemből elengedte. 006/4/1957. IM TÜK.sz. A többi elítélt további sorsáról nem maradt fent irat.

[20] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. július 8. Vizsgálati Főosztály 101-1765/55.

[21] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. augusztus 4. Vizsgálati Főosztály 101-1770/55.

• Befejezetlen jelen [7]

Révész Béla [1]

Furcsa adalékokkal bővülhetnek korai szamizdattörténeti ismereteink egy közel fél évszázados per iratainak megismerése nyomán, ráadásul különös hangsúlyt nyer mindez éppen az Orwell-centenárium évében. Legutóbb - saját 1984-fordításának viszontagságait is felidézve - Nóvé Béla tekintette át a magyar és kelet-európai Orwell művek kiadásainak tér- és időbeli „szóródásait”.[1] Mint írja, „Magyarországon az értelmiségi szájhagyomány szerint már a korai hatvanas évektől »forgalomban voltak« az Állatfarm és az 1984 gépiratos fordításai, melyeket barátok szigorú diszkrécióval kézről-kézre adtak egymásnak, s olykor - ha nem tudtak megválni kedvenc olvasmányaiktól - le is másoltak”. Az 1984 korai (első?) fordítására Szilágyi Ákos úgy emlékszik vissza, hogy ez Csillag Vera (Bálint György özvegye) nevéhez fűződik még az ötvenes évek elején.[2] Erre az időszakra teszi az Állatfarm első magyar nyelvű fordítását Nóvé is. Tudomása szerint egy másodéves építészhallgató – a ma Londonban élő várostervező, Huszár László - talált rá az Animal Farm egyik angol nyelvű példányára 1950-ben, amelyből „alighanem a legkorábbi magyar változat” készült. (Az egypéldányos gépirat épségben fennmaradt.)

Jön a Lux…

Hogy mégis létezhetett e mű fordításának ennél korábbi változata is, azt abból a dossziéból szemelgetve valószínűsíthetjük, amely két iratában is megemlíti az Állatfarm című könyvet: először „a szervezkedés tagjai által készített ellenséges tartalmú tanulmányi anyagok” jegyzékében, később pedig egy vizsgálati tervben. Maga az eljárás – az államvédelmi szervek megjelölése szerint – a LUX fedőnevű demokráciaellenes szervezkedés ügyében zajlott. Előzményei a negyvenes évek második feléig nyúltak vissza, bár az első őrizetbe vételre csak 1955 júliusában került sor. A volt közgazdászhallgatók elleni eljárás állambiztonsági súlyát jelzi az a körülmény is, hogy amikor 1957–58-ban a Belügyminisztériumban Hollós Ervin hathatós közreműködésével - elsősorban önigazolási céllal - összeállításra került Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében című többkötetes dokumentáció,[3] akkor a „A magyarországi ellenforradalom előkészítésének belső politikai tényezői” fejezetben előkelő helyen foglalkoznak ezzel a „polgári demokratikus államforma” létrehozására irányuló szervezkedéssel: „1949-ben kezdték meg népi demokratikus rendszerünk megdöntésére irányuló szervezkedésüket a Közgazdaságtudományi Egyetem osztályidegen származású hallgatói (Vezetői: Keller József, Dombi Ferenc és Zsolt Antal osztályidegen származású egyetemi hallgatók voltak) »Lux« elnevezéssel. Céljuk egy angol–amerikai fegyveres beavatkozás esetén polgári demokratikus államforma létrehozása volt. E célból a szervezkedés tagjai különböző terveket készítettek, amelyekben a polgári demokratikus állam elveit rögzítették.”[4]

Az már a Belügyminisztérium Vizsgálati Főosztálya 1955. június 18-ai határozatából ismerhető meg, hogy a szervezkedés vezetőjeként és így elsőrendű vádlottként szereplő, három nappal korábban őrizetbe vett Keller József[5] „a BHÖ 1. pont 2. bekezdésében meghatározott népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettével gyanúsítható”.[6]

A hivatkozott joghellyel kapcsolatban tudni kell, hogy a büntető törvénykönyv 1961-ben történt elfogadásáig egyetemes büntetőjogi jogforrásul szolgálva a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása elnevezésű jogszabálygyűjteménynek – a BHÖ-nek – az 1.-től 12. pontjáig terjedő részébe vették fel a népi demokratikus államrend és népköztársaság védelmérőlszóló törvényben meghatározott bűncselekmények törvényi tényállásának büntetési tételeit. A népköztársaság elleni legsúlyosabb bűntett a BHÖ 1. pontja szerint:

(1) Bűntett miatt büntetendő, aki a Magyar Népköztársaság Alkotmányában meghatározott népi demokratikus államrend vagy népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet, vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti.

(2) Bűntettet követ el az is, aki az (1) bekezdésben meghatározott mozgalomban vagy szervezkedésben tevékeny részt vesz, vagy azt előmozdítja.

A büntetőpolitikai megfontolások, a hatályos büntetőjogi szabályozás és a joggyakorlat pontosan közvetítette azt a politikai szándékot, hogy az államellenes bűncselekmények elkövetőivel szemben a törvények teljes szigorával kell eljárni. Ez egyébként minden normálisan működő államnak alapvető érdeke. A proletárdiktatúra logikája viszont éppen a büntetőjog relevanciáját terjesztette ki olyan területekre, amelyeken – a demokratikus hatalomgyakorlás minimumának megléte esetén – az emberi szabadságjogok súlyos megsértése nélkül nem lehet helye. A hivatalosan kinyilvánított ideológiai tételektől való bármilyen eltérést – amely ideológia aktuális interpretátorai, az éppen kompetens politikai vezetők maguk sem ragaszkodtak értelmezéseik tartalmának állandóságához – elsősorban büntetőjogi eszközökkel, másodsorban adminisztratív intézkedésekkel kívánták megtorolni. A rendszer működésének kiindulópontja meglehetősen egyszerű volt: „Hogy a társadalmi veszélyesség milyen foka valósít meg bűncselekményt, arra a jogalkotók és jogalkalmazók számára mindenkor pártunk irányvonala ad megfelelő útmutatást”.[7]

Minden bűncselekményt tehát elsőként politikailag kell értékelni. Ezt a szempontot kellett érvényesíteni a büntetőjogi jogalkalmazás területén is, amely viszont pozitív jogi kötöttségei, továbbá „burzsoá” jogi kulturális hagyományai folytán bizonyos inerciát mutatott az osztályharcos túlpolitizálási-relativizálási szándékokkal szemben. Ezért a jogalkalmazás folyamatában egyre nagyobb szerepet kapott a jogértelmezés direkt politikai jellege, az aktuális ideológiai szempontok megfelelő figyelembevétele a tényállás megállapításában, de még inkább a jogalkalmazói döntés meghozatalakor. Segítséget nyújtott mindehhez, hogy „a szocialista totalitárius rendszer a hagyományos közép-európai paternalizmusra épült, ebben a régióban a bíróságoknak mindig szoros kötődésük volt a központi adminisztrációhoz és a helyi politikai hatalomhoz. (...) Természetesen a politikai-ideológiai alárendeltség megkérdőjelezte a mindennapi ítélkezés beavatkozás-mentességét. Egyrészt a politikai gyakorlat (a párt mindenhatósága), másrészt – eszmei háttérként – a hatalom egységének elve és ebből következően a törvényhozás megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűsége lehetetlenné tettek mindenféle függetlenséget.”[8] Az ideologikus büntetőpolitika a népi demokrácia viszonyai között tehát a legveszélyesebbnek azokat a bűncselekményeket tartotta, amelyek megítélésük szerint a népi demokratikus államrend szélesen értelmezett alapjait sértik, vagy veszélyeztetik, tehát amelyeknek tárgya maga a diktatúra államrendje.

Bestiák

A Keller-ügyben megfogalmazott első vizsgálati jelentés[9] is a fenti büntetőjogi igényeknek kívánt megfelelni. „1955. június 13. óta vizsgálatot folytatunk egy LUX fedőnevű demokráciaellenes szervezkedés ügyében. A szervezkedés egyetemi hallgatókból tevődik ki, akik a közgazdaságtudományi egyetemen végeztek. A szervezkedés társaságként indult 1947-ben az egyetemen. A népi demokráciával szemben helyezkedő személyek tárgyalták a napi politikai eseményeket ellenséges hangnemben, majd kifogásolták az egyetemen a marxista anyagok tanulását. Később polgári társadalmi és szociológiai kérdéseket akartak tanulni, és illegális megbeszéléseket tartottak. 1948-tól kezdve Dombi Ferenc és Zsolt Antal egyetemi hallgatók megvitattak egyes politikai kérdéseket, melybe rövid idő múlva bekapcsolódott Keller József is. Folyamatosan bevonták a megbeszélésekbe Ferencz Attila, Veres László, Juhász László és Hajtó Aurél egyetemi hallgatókat. 1949-ben alakult ki a szervezkedés, mikor konkrét népi demokrácia ellenes szervezkedéssé alakultak.[10] A szervezkedés tagjai a szervezkedéssel kapcsolatban minden héten tartottak összejöveteleket pénteki napokon. Az összejöveteleket 1952-ig Dombi Ferenc[11] lakásán, majd ezt követően Ferencz Attila lakásán tartották, ahol politikai témákról folytattak megbeszélést, kommunista, szovjet és népi demokrácia ellenes hangnemben. 1951 nyarán elhatározták, hogy írásban rögzítik politikai nézeteiket. Egymás között elosztották a témákat. Dombi »A társadalmi rendszerről« (lefoglalva), »Az állam politikai és gazdasági feladatai«, »Az állam társadalmi rendje« (megsemmisítve[12]), Ferencz »A gazdasági rendről« (megsemmisítve) »Az erkölcsi, etikai rendről« (tévesen említve), Veres »A jogállam jogrendszeréről«, Juhász »Az állam berendezkedése, pártok és ezek kapcsolatáról« (megsemmisítette) és Keller »A magyar agrárkérdésről« (lefoglalva) készített »tanulmányt«. Ezek valamennyien kommunista- és szovjetellenes rágalmakat tartalmaztak. Az elkészült »tanulmányokat« több példányba sokszorosítva a tagoknak átadták, és azokat megvitatták. Céljuk az volt, hogy az általuk várt rendszerváltás után »igazolják, hogy nem tétlenkedtek, hanem tevőlegesen közreműködtek egy majdani társadalmi rend kialakításában«. Ezzel pozíciót akartak maguknak biztosítani. (…) Az összejöveteleket igyekeztek konspirálni, azt nem szélesítették, kizárólag megbízható barátokat vontak abba be. A szervezkedés tagjai vezetőt nem választottak. Általában Keller és Juhász voltak a hangadók. 1953 óta »tanulmányokat« nem készítettek, azonban a politikai jellegű megbeszéléseket egészen Keller őrizetbe vételéig folytatták, megvitatták a nyugati rádiók ellenséges adásait. (:..) A vizsgálat folyamán letartóztatásba helyeztük Veress László 29 éves budapesti lakost is, aki 1951 óta tagja a szervezkedésnek. Abban tevékenyen részt vett. Írt egy uszító hangú tervezetet az »Államcélról és az állam hatalmáról« címmel. Ezt a tervezetet megtárgyalták közösen, majd a vita eredménye alapján azt átjavították. Veressnek meg kellett csinálni a »Kereskedelem kérdéseiről« szóló tervezetet. Ezt elmondása alapján nem készítette el. Veress olvasta az angol követség kiadásában német nyelven megjelenő »Rieders Diegeste« című lap német fordítását »Das Beste« címmel (sic!). A szervezkedés közös elhatározása volt, hogy készítenek a tervezeteikről egy gyűjteményes kötetet. A vizsgálat még nem derítette ki, hogy mi célja volt a szervezkedésnek a gyűjtemény rendeltetésére vonatkozóan.”

Külföldi kapcsolatok nélkül

Három héttel később újabb vádpontokkal bővül a gyanúsítottak bűnlajstroma:[13] „A szervezkedés tagjai kapcsolatban álltak dr. Füley Szántó Endre és dr. Laki Dezső volt egyetemi tanárokkal, akiket 1951 őszén kitelepítettek. Nevezetteket a szervezkedés tagjai kitelepítésük után anyagilag támogatták,[14] és ebbe a szervezkedésen kívüli személyeket is bevontak. Juhász László két tervezetet megmutatott Dr. Füleinek, aki miután ezt elolvasta, kijelentette, azokkal egyetért, »hisz a rendszerváltozásban«. (…) A társaság tagjai a Közgazdasági egyetemen helytelennek tartották a marxista-leninista politikai gazdaságtan tanítását. Megállapodtak, hogy ellenséges nézetüknek megfelelően az egyetemen kívül fogják tanulni a polgári társadalmi gazdasági vonatkozású anyagokat. Az anyag tanítására dr. Fülei Szántó Endrét, az egyetemről kizárt tanárukat kérték meg.”

A már elkészült, illetve tervezett további anyagok sokszorosításának technikai előkészületeire vonatkozó bizonyítékok újabb két hét leteltével jutnak az eljáró hatóság birtokába:[15] „Henis Béla (Malév-pilóta) 1952 őszén Ferencz Attila kérésére ment el a szervezkedés megbeszélésére, ahol elmondták neki, hogy ellenséges hangú röplapokat akarnak készíteni, ezért van szükségük egy sokszorosító gépre. Henis megígérte, hogy szerezni fog sokszorosítót, ígéretét valóra váltotta és néhány hónap múlva Ferencznek vitte el azt.

A sokszorosító egy fakeretből és ugyancsak fából készült nyomóból állt, egyszerű sokszorosító gép volt. A tapper-szerű nyomó-részre kellett ráhelyezni a stencilpapírt és nyomdafesték segítségével lehetett a szöveget tiszta papírra nyomni...”

A vizsgálat megindulásakor az államvédelmi szerv valószínűsítette, hogy „a szervezkedés külföldi kapcsolatokkal is rendelkezik, mert Keller József a szervezkedés egyik aktív tagja rendszeresen bejárt a budapesti USA és az angol nagykövetségekre, ezenkívül tárgyaltak arról, hogy az USA külügyminisztériumának vagy a Nemzeti Bizottmánynak írnak levelet. A levelet állítólag meg is írták, azonban azt összetépték”. Ennek a feltevésnek a megfogalmazására több irányból is komoly elvárások érték a vizsgálókat. Egy kollégiumi ülésen tárgyalt jelentés szerint ugyanis „a követség fedése alatt működő imperialista hírszerzés egyik fő módszere a társadalmi kapcsolatok felhasználásával történő hírszerzés. A kedvezőbb nemzetközi helyzet módot nyújtott arra, hogy az 1954. évi kb. 160 ezer esettel szemben 1955-ben 214 ezer esetben látogatta meg magyar állampolgár a kapitalista követségeket, illetve ezek rendezvényeit.”[16] Másrészt viszont az év elején meghozott döntés értelmében „valamennyi vizsgálati ügyben - akkor is, ha az őrizetbe vétel oka nem kémkedés - figyelmet kell fordítani arra, hogy az őrizetbe vett személy ügye nem kapcsolódik-e valamely kémrezidentúrához”.[17] Ezért érezhető csalódottsággal állapítják meg a vizsgálótisztek (Engedi László és Mészáros Sándor áv. hadnagyok) a vizsgálat lezárásakor, hogy „a szervezkedésnek külföldi kapcsolatai nem voltak”.

Az őrizetesek mindvégig azzal védekeztek, hogy magatartásuknak nem volt népi demokrácia-ellenes éle, így nem is lehet szervezkedésről sem beszélni: „a vizsgálat első szakaszában azt hangoztatták, hogy ők semmi rosszat nem csináltak a népi demokrácia ellen, csak annak egyes intézkedéseit bírálták, és ezért készítettek terveket is, hogy a hibákat miként lehet kijavítani. Különösen Keller József több alkalommal hangoztatta, hogy a tervezeteket nem a rendszerváltás utánra készítették, mert ők számítottak arra, hogy a Hazafias Népfrontból idővel ki fog alakulni egy polgári párt, mert abban több ismert polgári politikus is helyet kapott és esetleg, ha elfogadták volna tervezetüket, akkor felajánlották volna”. Az előzetes letartóztatottak ezen törekvéseit aránylag könnyen le tudtuk leplezni - teszi hozzá a vizsgálótiszt -, hiszen Keller József lakásán a házkutatás során megtalált, a szervezkedéssel kapcsolatban készült „Magyar agrárkérdések” című tervezetből világosan kitűnt, hogy a szervezkedés tagjai a Magyar Népköztársaság megdöntésére törekedtek, és a kapitalizmust akarták visszaállítani, amit a vizsgálat során és a bírósági tárgyaláson aztán beismertek.

A tanulmányok nyomai

Arról, hogy mit is tartalmazhatott az említett tervezet jobb híján a bírósági ítéletből alkothatunk némi képet, az indoklás ugyanis a munka több részéből is citál.[18] „A kommunista kormány 1950 óta mindent elővett a falu kommunizálása, a mindenható párt parasztpolitikájának gyakorlati megvalósítása érdekében. A magyar parasztság azonban ellenáll. Szinte csodával határos szívóssággal veti meg lábát még megmaradt földjén. Hihetetlen energiával küzd az önálló létért, fennmaradásáért. A kommunista rezsim elfeledkezik arról, hogy az európai – tehát a magyar – parasztrétegeknek is egy számukra teljesen ismeretlen gazdasági rendszerbe kényszerítése esetleg alapjaiban ingatja meg a fennálló rendszer amúgy is düledező épületét. Senkit nem téveszthet meg a terror növekvő mértéke és formája, sőt a terror nagyságából éppen következtetéseket vonhatunk le a rendszer ingatag voltát illetően. A magyar parasztság számára az 1945-ös esztendő sorsdöntő volt, olyannyira, hogy végre maga is rálépett arra az útra, amelyen Nyugat-Európa parasztsága már jelentős előnyre tett szert. Ezt az irányzatot törte ketté a mindenható kommunista párt szűklátókörű és a végletekig élősdi parasztpolitikája. 1949 óta a harc az önvédelemért folyik. A hiú reményeket azonban hamarosan felváltotta a keserű felismerés. A falu kizsákmányolása és rendszeres zsarolása már 1948 nyarán érezhető volt, 1950-től pedig kíméletlenül letörtek minden egyéni kezdeményt és mindenáron igyekeztek a parasztságot a szovjet szövetkezeti rendszerbe vagy állami gazdaságba kényszeríteni. És a három év eredménye: a magyar parasztság 60-70%-a ma is önálló és ellenáll a kommunista rendszer minden terrorjának. Tekintsük a magyar parasztságot egy súlyos betegnek, akinek az életbe való visszavezetése, vagy helyesebben egy új életbe való bevezetése elsőrendű feladatunk.”

A gondolatfűzésében konzekvens és stílusában is korrekt rövid idézet csak még sajnálatosabbá teszi, hogy nem maradtak fenn ezek a dolgozatok teljes terjedelmükben.

Hasonlóképpen az ítéletből ismerhetjük Zsolt Antal néhány gondolatát, amelyet „A társadalmi rend” című tanulmányában fogalmaz meg: „Soha az emberiség előtt még nem merült fel talán annyira világosan, mint manapság annak szükségessége, hogy a jelenleg fennálló társadalmi rendet új alapokra, erkölcsi alapokra kell helyezni, mely biztosítja végső fokon a társadalom egyensúlyát, stabilitását, végső fokon mindazokat a feltételeket, amelyek előmozdítják minden ember földi jólétét. Nem vitás, hogy ez elsősorban azokra az államokra vonatkozik, amelyek ma a kommunizmus építésének szörnyű igája alatt nyögnek. Ezekben az államokban a társadalmi, állami és gazdasági élet nélkülözi a legelemibb erkölcsi követelményeket, egyszerűen azért, mert ilyeneket a kommunista ideológia nem ismer. Különösen fontos kihangsúlyozni a vezetők felelősségét. Ma ennek a hiányát érezzük leginkább. Az osztályharc szellemében társadalmi egység nem fog kifejlődni. Éppen ezért, mint már az előzőekben is utaltam rá, először az osztályharcot előidéző okokat kell megszüntetni. Nyilván nem kívánhatjuk a munkástól, hogy a társadalmi béke érdekében lemondjon legtermészetesebb jogos igényeiről. De ezen túlmenően szükségesnek látszik a társadalom megszervezése. Pillanatnyilag a hivatás alapján való szervezkedés látszik a legelőnyösebbnek, bár az ezen az alapon álló fasizmus, nemzeti szocializmus túlkapásaikkal nem jó példával jártak elő.”

A Fővárosi Bíróság Jónás-tanácsa által 1955. szeptember 5-ei keltezéssel meghozott ítéletében egyébként az elsőrendű vádlott Keller Józsefet 12 év, Dombi Ferencet 10 év[19], Zsolt Antalt 6 év, Ferencz Attilát 8 év, Juhász Lászlót pedig 8 év szabadságvesztésre ítélték, a VI–XII. rendű vádlottak ítélete pedig 3-8 év közötti volt.

A bevezetőben említett Orwell-vonalhoz visszakanyarodva a vizsgálat ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A július 15-ei vizsgálati terv sorra veszi a bizonyítékként az állambiztonsági szerv rendelkezésére álló anyagokat. Ezek:

„a./ Az egyes tagok által készítendő tanulmányi anyagokkal kapcsolatos kézi feljegyzések.

b./ A »Társadalmi rend« című tanulmányi anyaghoz a jezsuita rend könyvtárából beszerzett »Egyházi társadalom» című könyv.

c./ A »Magyar cél« című nacionalista szellemű könyv, melyet Zsolt Antal fel akart használni az általa várt rendszerváltozás után.

d./ Egy »Katolikus cél« című egyszeri gépeléssel sokszorosított anyag, melyet a »Magyar cél« című nacionalista szellemű könyvből állítottak össze és a jezsuita rend adott ki, vagy terjesztett 1948-ban.

e./ Egy »Állatfarm« című géppel sokszorosított anyag, mely a szocialista társadalmi rendet és a Szovjetuniót gyalázza.[20]

De még pontosabb adalékkal szolgál egy augusztus 4-ei keltezésű irat:

„Az előzetes letartóztatásunkban lévő Keller József és Ferencz Attila vallomása alapján letartóztattuk Tárkányi Gyula (Újvidék, 1928., Hufnágel Gizella, könyvtáros) Bp., II. Hárshegyi u. 8. sz. alatti lakost izgatás bűntette miatt. A LUX nevű szervezkedésnek lefordított angolról magyarra egy »Állatfarm« című könyvet, melyet egyszeri gépeléssel sokszorosítottak, valamint egy levelet, melyet a szervezkedés az amerikai külügyminiszternek akart küldeni.”[21]

Az már az irat további részén olvasható, hogy „1953 óta »tanulmányokat« nem készítettek, a fentebb jelzett tanulmányok elkészítésére 1951–52-ben került sor (…)”. Innen valószínűsíthető tehát a fordítás keletkezésének az orwelli recepciótörténet számára fontos dátuma is - bár ennek Kellerék számára már aligha van bármi jelentősége.

Jegyzetek

[1] Nóvé Béla: Orwell magyar recepciója. Kritika, 2003/5.

[2] Interjú Szilágyi Ákossal. „Gondolat-Jel”. Kossuth Rádió, 2003. május18.

[3] Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében. BM Dokumentációs Osztály V-150352. [A BM Dokumentációs Osztály iratai feltehetően átkerültek a Történeti Hivatal/Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára iratállományába. A hivatkozott dossziék és az iratok eredeti számozása természetesen nem változott, de feltehetően új nyilvántartási számot kaptak az egyes iratcsomagok.]

[4] I. m. II. köt. 101–102.

[5] „Jelentem, hogy utasításra Keller József (Hajmáskér, 1927. jan. 4., Kotrik Maria, nős Krassói Erzsébettel, magyar nemzetiségű és állampolgárságú, tervkészítő, jelenleg őrizetes) Bp., XII, Győri u. 10. sz. alatti lakosról környezettanulmányt készítettem, melynek során az alábbiakat állapítottam meg: (…) Keller Munkácson és Nagyváradon hadapródiskolát végzett. 1944 őszén alakulatával Nyugatra vitték, ahol francia fogságba került. 1946 őszén hazajött és Debrecenben folytatta tanulmányait. A gimnáziumi érettségi elvégzése után feljött Budapestre és a MKKE hallgatója lett. 1951-ben megszerezte az oklevelet és a MÁVAG-hoz került a tervfőosztályra, ahol mint előadó dolgozott. 1951 júniusában a Préslégszerszámgyárban helyezkedett el mint tervkészítő és itt dolgozott őrizetbevételéig.

„A múltban pártnak vagy politikai szervezetnek nem volt tagja, jelenleg is párton kívüli. 1951-ben »A magyar agrár kérdés« címmel tanulmányt készített, melyet az általa elképzelt rendszerváltozás idején akart felhasználni. Ellenséges beállítottsága ismeretes. Már a múltban is kiszolgálta azt a rendszert, amelyikbe nevelkedett. Nem megbízható egyén. Baráti körben Szovjetunió és népi demokrácia ellenes kijelentéseket tett. Társadalmi munkát nem végez. 1954 tavasza óta rendszeresen látogatta az imperialista követségeket. (…) Az OBNYH-ban nem szerepel. A BM operatív nyilvántartásában nem fordul elő. Mészáros Sándor áv. hdgy.” Vizsgálati dosszié Keller József és társai ügyében. 10-5160/55 sz.

[6] Vizsgálati dosszié Keller József és társai ügyében. BM Dokumentációs Osztály V-127935. Későbbi hivatkozások innen.

[7] Kárpáti László: Alkalmazzuk büntető jogszabályainkat osztályharcos szellemben. Rendőrségi Szemle, 1955/12. 1049.

[8] Fleck Zoltán: Bíróság és politika. A bírói függetlenség jogszociológiai vizsgálatának előfelvetései. Társadalomkutatás, 1993/1–2., 84.

[9] Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. június 17. Vizsgálati Főosztály 101-1745/55.

[10] Az ügy lezárását követően készített értékelő jelentés az „ellenséges kontingens” szociális összetételével kapcsolatban a következőket állapította meg:

„A LUX nevű ellenforradalmi szervezkedés ügyében 12 személyt helyeztünk előzetese letartóztatásba:

A szervezkedés tagjainak többsége -akik az egyetemet elvégezték- gimnáziumi tanulmányaikat egyházi iskolában végezték. A szervezkedés valamennyi tagja Budapesten lakott. Kapcsolatot egymással személyesen tartottak. Különösebb kapcsolattartási módszereket nem alkalmaztak.” BM Vizsgálati Főosztálya. Kiértékelő jelentés a LUX elnevezésű ellenforradalmi szervezkedés ügyében. Budapest., 1955. szeptember 5.

[11] „Jelentem, hogy utasításra ifj. Dombi Ferenc János /Pécs, 1929 május 3., Kollár Mária, nős Szegedi Irmával, magyar nemzetiségű és állampolgárságú, okleveles közgazdász, műszaki előadó, jelenleg őrizetes/ Bp., XII. Németvölgyi u. 38. alatti lakosról környezettanulmányt készítettem, melynek során az alábbiakat állapítottam meg: (…) Ifj. Dombi a pécsi Pius gimnáziumban érettségizett. 1947-től 1951-ig a MKKE hallgatója volt. 1951 tavaszán a Magyar BERUHÁZÁSI Bankhoz került, ahol rövid ideig dolgozott. Később a Rákosi Műveknél helyezkedett el mint anyagtervező. Itt dolgozott őrizetbe vételéig. A múltban pártnak vagy politikai szervezetnek nem volt tagja. A felszabadulás után sem kapcsolódott be a politikai életbe. Jelenleg is párton kívüli. Politikával úgy tűnik nem foglalkozik. Mivel piarista nevelést kapott, nem tartják megbízhatónak. Népi demokráciánk eredményei nem érdeklik. Társadalmi munkát sem munkahelyén sem lakóhelyén nem végzett. Igyekezett minden alól kivonni magát. (…) Baráti kapcsolatai vannak Keller József, Zsolt Antal, Hajtó Aurél, Juhász László és Ferenczi Attila. Nevezetekkel együtt Dombi végezte a gimnáziumi illetve egyetemi tanulmányait.” ifj. Dombi Ferenc kt-ja (ti. környezettanulmánya)1955. július 26. Vizsgálati Főosztály Hiv. sz.: 25-132

[12]   A tanulmányok megsemmisítésére vonatkozóan furcsa magyarázattal szolgál az egyik jelentés: „Az őrizetesek egyhangúan vallomást tettek arról, hogy Keller Józsefné - aki a XII. Bíróság elnöki tikára - értesítette őket férje letartóztatásáról, továbbá arról, hogy a házkutatás során az államvédelmi szervek beosztottai különböző iratokat foglaltak le. (Veress ezután semmisítette meg az általa készített tervezetet.) Ennek folytán - Keller József kivételével - nevezett személyek lakásán tartott házkutatás során dokumentumokat nem találtunk. Fentiek alapján javasoljuk Keller Józsefné munkahelyéről való elbocsátását.” Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. június 17. Vizsgálati Főosztály 101-1745/55.

[13] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. július 8. Vizsgálati Főosztály 101-1759/55.

[14] Más iratból tudható, hogy ez az anyagi támogatás személyenként havi 20-30 forintot jelentett.

[15] Jelentés Keller József és társai ügyében. 1955. augusztus 4. Vizsgálati Főosztály 101-1767/55.

[16] Jelentés az imperialista hírszerzőszervek tevékenységéről. BM államvédelmi kollégiumi ülés. 1956. április 25. BM KI Kollégiumi ülések jegyzéke. Államvédelmi kollégiumi ülések 64. 83-6701/56.

[17] Utasítás a vizsgálati főosztály feladatainak teljesítéséről az imperialista ügynökök leleplezése terén. BM kollégiumi ülés 1955. február 1. BM KI Kollégiumi ülések jegyzéke Államvédelmi kollégiumi ülések 39. 5-23/55.

[18] A Budapesti Fővárosi Bíróság ítélete Keller József és társai államellenes szervezkedése ügyében 1955. szeptember 5. B.I.005142/1955-11.sz.

[19] Fellebbezés folytán a Legfelső Bíróság 1955. november 28-án B.IV.001498/55-9. sz. ítéletével Dombi Ferenc ítéletével 8 évi börtönbüntetésre szállította le (a többi ítéletet helyben hagyta), majd 4 évi börtönbüntetésének hátralévő részét az Elnöki Tanács 1957. április 30-án egyéni kegyelemből elengedte. 006/4/1957. IM TÜK.sz. A többi elítélt további sorsáról nem maradt fent irat.

[20] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. július 8. Vizsgálati Főosztály 101-1765/55.

[21] Vizsgálati terv Keller József és társai ügyében. 1955. augusztus 4. Vizsgálati Főosztály 101-1770/55.

• Befejezetlen jelen [7]