Videótörténet, videóművészet, videóarchívum
| Bódy Gábor Der Dämon in Berlin (A démon Berlinben) alcím: A "Zur Anthologie der Verführung" (A csábítás antológiájához) első része, Lermontov: A démon c. költeménye alapján készítés éve: 1982 bemutatás éve: 1982 Ez a videószalag Lermontov "A démon" c. epikus költeményéből származó, egymást ellenpontszerűen kiegészítő képek és részek laza csoportosítása. Ezt a produkciót egy, A csábítás antológiája c. folyamatos munka első részének tekintem - ez magyarázatot ad az alcímre. Ebben az antológiában helyet kell, hogy kapjanak a csábítás európai és Európán kívüli irodalmának gyöngyszemei: így a Don Giovanni, a Faust, egy koreai mese, A csábító naplója Kierkegaardtól és a Pillangókisasszony. Alapjában véve csak egy csábítástörténet létezik: a csábító és az elcsábított felcserélődésének története, s számomra ez a történet a mai Berlinben játszódik. Bár a képekben már megtalálhatók az antológia részei, a szöveg azonban Lermontov Démonjára korlátozódik. Például a videó zárójelenetében, amelyben egy női arc egy másik női arcba megy át. Mihail Lermontov az orosz romantika egyik legkalandosabb alakja, orosz Byronnak is szokták nevezni. Talán azért esett a választásom Lermontov Démonjára, mert egyrészt egyike a romantika csendesebb műveinek, másrészt pedig egyesíti magában a csábítás irodalmának általános, és egzotikus vonásait. Ez az epikus költemény adta a különben autonóm módon csoportosított képek affirmatív pillérjét. Az általam ismert videómunkák vagy a technikai mítosz aurája alatt keletkeztek, vagy pedig a videó-médium minimumra csökkent specifikusságának kihasználásaként, amely azután, az eddigi tapasztalatok szerint, messzemenően lemondott a szövegek használatáról. A videóval való foglalkozásom egyik indítéka egy intim és kötetlen kifejezésmód lehetősége volt. Hiszek egy, a technológiai mítosztól mentes o t t h o n i v i d e ó ban, amelyben az ember teljesen szabadon érzelmeitől és ambícióitól vezettetve képeket, szövegeket, és zenét kapcsol össze egymásba. Az ilyen intim felhasználásban a jeleknek egyfajta lázadása megy végbe oly módon, hogy a radikális hozzárendelés révén a képek és a szavak világa egymásba csúszik és összegabalyodik. A színház és a színházi dramaturgia által befolyásolt mozi mindeddig egymástól szétválasztva tartotta ezt a két területet, úgy, hogy az egyik pusztán kerete volt a másiknak. A televízióban - talán mert a rádióból fejlődött ki - egy estéről estére egyre vadabb koktél keveredik ki. E két körnek a négyszögesítése a videó számára is bizonyára vonzó lehetőség lenne. Az antológia elképzeléseinek megfelelően a Technische Universität elektronikai studiójának vezetőjét, Volkmar Heint is ugyanazoknak a belsőleg különböző elemeknek játékos átalakítására kértem. Szintetizátoron összekeverte Bach D-moll toccátájának és Beethoven Für Eliséjének egymáshoz hasonló kezdeti részét. Csak kevés képet vettünk föl az eredeti hanggal (így pl. azt a jelenetet, amelyben a jó őr megkorbácsolja Tamarát). Más szekvenciákat a híradók stílusában Super 8-assal, vagy pedig nagyon gondos festői megvilágítással és a fény túlhangsúlyozásával valósítottunk meg elektronikus kamerát használva. Mindkét képréteg még további változáson ment át a képkeverésnél adódó lehetőségek játékos kihasználása révén. (Ez a Technische Universität audiovizuális studiója és a studió vezetője, Günther Gude segítségével történt.) (B.G.) |
| «« vissza |
| Bódy, Gábor | |||||
|
műleírás