A  szöveggyűjtemény az alábbi műveket vagy azok részletét tartalmazza:

Thury György: Károlyi Gáspár emlékezete
                             Sírfelirat

Bessenyei György: A Tiszának reggeli gyönyörűsége

Csokonai Vitéz Mihály 1801-ben Ongáról írt levele

Kazinczy Ferenc: Széphalom

Dayka Gábor: Vitéz Imréhez

Petőfi Sándor: A régi jó Gvadány; 
                         Alkony
                         Úti levelek

Jókai Mór: A Tengerszemű hölgy

Lévay József: Itt születtem

Szabó Lőrinc: Ezerkilencszáz

József Attila: Óda

Thuri György: Károlyi Gáspár emlékezete

Pápás éjbe merült el mélyen az elhagyatott nép,
s nemvolt könyv vagy fény, mely vezető lehet.

Károlyinak fájt ez, s így átültette, segítvén
őt Rákóczi s az Úr lelke, a szent lapokat.
Mindenünk mestere lett, s felszállt az örömteli égbe,
Ó nagy férfiú, szent volt ez a lét, e halál!

Sírfelirat

Károlyi sarj, Wittenberg szállást, szónoki széket,
sírt Gönc földje adott néki, a nagyszerűnek.
                    ( Fordította:Petrőczi Éva)

Csokonai Vitéz Mihály
    1801. júniusában Ongáról írt levele anyjának

    Szerencsésen felérkezvén júl. 1. napján Ongára Puky barátommal, 5-én Ragályra mentünk, Ragályi Gedeon urat, a Gömör vármegye vicenótáriusát, mint régi jó barátunkat meglátogatni, aki azt a szívességet cselekedte velünk, hogy maga kocsiján és költségin elvitt Aggtelekre; a híres Baradla nevű barlangnak megvizsgálására. Ez a barlang fekszik Aggtelek faluhoz egy fertály órányira, egy csupa kőből álló hegynek öblében. A barlang szája esik egy 27 ölnyi meredek kősziklának az alján, mely kőszikla felitől fogva az aljáig úgy áll, mint az egyenes kőfal, és magosságát lehet kétannyinak gondolni, mint a Veres torony. Rémítő dolog felnézni is a tetejére, melyen a látás a felhőkkel látszik határozódni. Az alján lévő lyukba gugyorodva kell bemenni, és ez az alacsony, de széles torkolat mintegy fél fertályóráig tart, amikor az ember a valóságos barlangba béjut, melynek boltozatjához  képes a Nagytemplom magossága és tágassága nem is hasonlítható.A kövek úgy csüngnek alá az ember feje felett, mintha mindjárt a nyakába szakadnának;a hang rémítő módon zeng e tágas öbölben. Lőttünk egynéhányat, és a legszörnyűbb mennydörgés kicsiny volt a puska ropogásához.

Petőfi Sándor:Úti levelek
    (Miskolc, július 8. 1847.)

    Ebéd alatt  kompánia alkult, kirándulni Diósgyőrre s a hámorba. Nekem tetszett ez legjobban, mert Diósgyőr vidékét már olly rég és olly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh ez a bájos völgy, alig fél órányira Miskolctól. A völgy elején fekszik a falu, s benne nagy Lajos király leányának, Máriának kastélya. Most már csak rom természetesen. Négy tornya áll még, az is félig, csonkán. Ha lakhelyéről megítélhetjük lelkét, a királyi hölgy költői lélek volt, s azért - mind a mellett, hogy királylány volt - tisztelet emlékének. A falun belül, hol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy s végra egészen a kősziklák közé szorúl, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinyva partján, melly számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, mellynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének. Az ember azt gondolja, hogy legalább Helvéciában van, Helvécia valamellyik szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett e völgybe, még pedig csepegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez képest semmi, de minthogy ebbe nem fáklyákkal, hanem csak gyertyákkal járnak, az aggtelekinél sokkal tisztább, fényesebb, s ez pótolja némileg a nagyszerűséget.
    Egész délután itt mulattunk, késő este értünk haza, én különösen elfáradva a kéjtől. Akár hiszed, barátom, akár nem, de engem jobban megvisel e lelki élvezet, mint a testi fáradozás.(...)

Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (Részlet)

Egész hadművelet kellett ahhoz, Világosvártól eljutni odáig, ahol a világnak nincsen szája.
.....................................................................................................................................................................................................................................................................
Volt egy kis falu a borsodi Bükk mélyén, Tardona, amelynek még a neve sem volt feljegyezve Karacs Ferenc térképén. Itt épített magának egy kis házat a Nemzeti Színház kitűnő komikusa és színpadi festője, Telepi, azzal a szándékkal, hogy a zivataros időkben a családját ott rejti el. El is küldte oda, amint a muszkák bejöttel a feleségét és a fiát, Károlyt, aki fiatal festőtanítvány volt. Telepi adta a feleségemnek azt a bölcs tanácsot, hogy ha egyszer "kiesik a világnak a feneke", engem is vigyen oda, ott senki sem talál rám-Tardona nem vett részt a forradalomban.
......................................................................................................................................................................................................................................................
Valóságos kis odyssea volt odáig eljutniEgy kis ekhós parasztszekéren utazik egy asszony, görögdinnyét visz a vásárra, az inas, meg a kocsis elöl ulnek. Az inas vagyok én, a kocsis Rákóczy János, tegnapelőtt még Kossuth titkára.(...)Még Miskolcon is keresztül kellett hatolni a muszka táboron. Itt lakott nőmnek az atyja, a derék tudós Laborfalvi Benke tanár. Ő igazított bennünket a Tardonába vezető útra. Öt óráig haladtunk a sűrű erdőségek között előre; se egy emberi lak, se egy dűlőút nem látszott sehol, a kanyargó völgyet egy patak szelte át, melynek hola jobb, hol a bal partján vonult végig az út, természetesen híd nélkül, a gyalogjárók kényelmére nagy kövek voltak lépésnyi távolságban az elterülő mederbe rakva.

Ott egy mélyen elrejtett, gyönyörű völgyben fekszik a kis helység, ahol a világnak nincs szája.
Mi a feleségemmel a Talapi házához szálltunk, szívesen látva a derék asszonyságtól; Rákóczyt, meg az ekvipázst más házhoz kellett elszállásolni. Telepiné bátyja, az én kedves emlékű jó barátom, a derék Csányi Béni egy házzal odább lakott, annak volt lóistállója is. Később én is őhozzá költöztem át.
Igazi mintaképe volt a "kurta nemes úrnak", amilyennek kellene lenni most is. Tanult, intelligens ember; diákul, németül beszélő, jogot is végzett, és amellett maga jár ki szántani a földjére a szolgalegényével.