A magyar felvilágosodás meghatározó alakja, filozófus, költő, drámaíró, műfordító, politikus, művelt főnemes.
1747-ben Bercelen  született. A családi hagyományoknak megfelelően Sárospatakon tanult öt évig 1755-től 1760-ig. 1765-ben Bécsbe, Mária Terézia testőrségéhez került, nyelveket tanult, látóköre kiszélesedett, megjelentek első irodalmi munkái (Ágis tragédiája). 1773-ban otthagyta a testőrséget, később udvari könyvtárosként is dolgozott. Nyugdíjazása után visszatért birtokaira,1787-ben Pusztakovácsiba költözött. Ismeretségbe került Kazinczyval, közéleti szereplést is vállalt. Öregkora keserűségben és magányban telik. A bihari remete című munkájában foglalja össze élete tapasztalatait. 1811-ben halt meg, végrendeletében azt kérte, mellőzzéka temetésén az egyházi szertartást. A sárospataki éveket Bessenyei meghatározónak érezte. Bár a szüntelen "magolást", a könyv nélküli biflázást nem tartotta helyesnek, mégis szívesen emlékezett vissza iskolájára:"...írást, olvasást, világnak ismeretét tanulni ezen iskolában kezdtem...Erkölcsömnek tisztaságát érdemeknek és kegyelmetek nevelése módjának hálálom örökre... életemnek csendes megelégedése kegyelmetek iskolájára mutat, melyben gyermeki időmet töltöttem. Ennek édes emlékezetét csak életemnek utolsó órája törölheti ki szívemből".   Egykori iskolája iránti megbecsülését azzal is kifejezésre juttatta, hogy néhány művének kéziratát a kollégium könyvtárában helyezte el "...hadd lássák az utánunk következö maradékok, hogy volt Kegyelmetek tudós társaságának olyan nevelt fia, ki iránta elkövetett atyai gondoskodásukat halálig hálálni tudja".
Emlékét emléktábla és mellszobor őrzi Sárospatakon.